Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)
1926 / 3. szám - Az erkölcs mint a jog forrása [2. r.]
Második évfolyam 3. szám Miskolc, 1926 március MISKOLCI JOGÁSZÉLET JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KÖZLÖNY A MISKOLCI EV. JOGAKADÉMIA HIVATALOS LAPJA MEGJELEN HAVONTA EGYSZER FELELŐS SZERKESZTŐ: E L Ő F IZET É S I D I J: Szerkesztőség és kiadóhivatal: DR. PUTNOKI BÉLA Egész évre 90. 000 K„ félévre 45. 000 K. Jogakadémia, Miskolc, Városháztér ügyvéd, jogakadémiai m. tanár E g ye s s z a m ára 16. 000 korona TARTALOM: Steiger Imre dr. (Sopron): Az erkölcs mint a jog forrása (II) — Unger Jenő dr. államrendőrségi fogalmazó: Az akarat és a határozottság büntetőjogi összefüggése. — Szívós Barna dr. kir. törvényszéki jegyző: A csődmegtámadásí keresetek vázlatos ismertetése (III. ) — Molnár Emil joghallgató: A cigányfaj kriminalitása hazánkban az 1904 — J917. években. KÖNYVSZEMLE: Uhlmann Aladár joghallgató: Bror Olsson: Papyrusbriefe aus der frühesten Römerzeit. — JOGAKADÉMIA HIREI. — HIREK. Az erkölcs mint a jog forrása A pozitív törvényhozás természetesen csak bizonyos határok között használja fel az erkölcsi eszményt. Az erkölcs az egyesnek magatartását azon körülmény szerint ítéli meg, hogy az összességre nézve előmozdítólag vagy kárositólag hatni alkalmas-e és igy nemcsak a közre nézve ártalmas, hanem arra nézve előmozdító cselekmények, elhagyások és a köz iránti érzületeink, rokon- vagy ellenszenvünk felett is mond ítéletet. Ezzel szemben a jog (kevés kivétellel és ezek a kivételek leginkább a közjog körébe tartoznak) senkitől sem követel pozitív, a társadalom fejlődésére hasznos munkát és nem törődik az emberek érzületével. Csupán a természetes ösztönök, a velünk született szabadság korlátlan kifejezésre jutását nyesegeti és eközben az egyesnél az átlagos lelkiismereti érzékenység és az átlagos észbelí és akarati erő mértékét alkalmazza. Az erkölcsöt csak annyiban recípíálja, amennyiben utóbbi egyformán becsüli meg minden egyénben az emberi méltóságot és a személyiség értékét, minden egyén egoísztíkus ösztönének szabad nyilvánulását csak azzal a korlátozással engedi meg, hogy ezáltal az emberi társadalom felülmaradása, valamint közös anyagi és szellemi javaínak megtartása ne veszélyeztessék. Aki ezeket a jog által vont korlátokat szemléli anélkül, hogy az összesség érdekében aktív tevékenységet kifejtene, az helyesen cselekszik a jog alapján, de gyakran helytelenül az erkölcs mértéke szerint. Ha tehát Bentham azt mondja: „A törvényhozásnak és az erkölcsnek bár egy a középpontja, de nem ugyanaz a köre, " nem egészen találóan fejezte ki a viszonyt. Mindkét területet inkább két egymást metsző körnek területével lehetne ábrázolni. Egyébként erkölcs és jog nincs élesen elhatárolva, mindkettőnek határra többé-kevésbé egybefolyó és hogy mennyire ingadozók a nézetek a két terület határmegállapítására vonatkozólag, mutatja két nézet szembeállítása, amely mindkettő bizonyára véletlenül majdnem ugyancsak a példát használja fel tárgyául. Schopenhauer mondja: „Sobald eine Handlung nicht auf die oben auseínandergesetzte Weise ín die Sphare fremder Willensbejahung, diese verneinen, eíngreíft, íst síe nicht unrecht. Daher g. B. das Versagen der Hílfe bei dringender fremder Not, das ruhige Zuschauen fremden Hungertodes bei eigenem Überfluss zwar grausam und teuflích, aber nícht unrecht ist. "23) Ezzel szemben Bentham így szól: „A törvényhozók e tekintetben inkább keveset, mint sokat tettek: egy emberséges cselekedet megtagadását vagy elmulasztását, ha annak teljesítése könnyü lett volna és a megtagadásból szerencsétlenség származik, büntetendő cselekménynek kellett volna minősíteni. Pl., ha valaki sebesült egyént otthagy elhagyatott uton, anélkül, hogy számára segítségről gondoskodott volna stb. 24) Miután bár a legmagasabb erkölcsi elv változatlan „Az erkölcs az emberi cselekedetek helyességének végső mértéke, amely az abszolut érték igényével lép fel, ha tartalma nem is mentes teljesen a változandósággal járó relativitástól. 20) a belőle bevezetett erkölcsi alaptörvények azonban változók és alávetettek az idők változásának, azért a jog fejlődésének és haladásának lépést kellene tartania az ethíkaí nézetekkel, hogy az erkölcsi alaptörvények és a pozitív jog normái egymással összhangban lehessenek. Ahol ez az eset nem áll fenn, ott a jog és az erkölcs egymással konfliktusba kerül. 26) Ez a konfliktus a szokásjog uralma alatt kevésbbé, aktuális, mint a tételes jogé alatt. Mert az első az erkölcsi nézetekkel automatikusan és észrevétlenül változik. Ugyanazok az okok, melyek megváltoztatják az erkölcsre vonatkozó dolgokban a logikai ítéletet, változtatják a jogi ítéletet (a döntést) is és egyező konkrét döntések összegéből keletkezik a szokásjog ín abstracto. A szokásjog keletkezése egyébként világosan mutatja az erkölcsnek a jogra való befolyását. Mert ha a legprimitívebb közösségi viszonyoknál, ahol még nincs tételes jog és a szokásjog még csak kialakulóban van, valamely konkrét pert kell elintézni, igazságos döntés csak az erkölcs alapelvei szerint, a jogérzület alapján hozható. Miután az erkölcs alapelvei a speciális közösség céljának és strukturájának befolyása alatt állanak, azért a hatalmi tényezőnek itt is indirekt irányadó szerepe van. Sokkal inkább gyakori, sőt végeredményben el23) Die Welt als Ville und Vorstellung, IV. §. 62. 24) Grundzüge derZivil- und Krimínalgesetzgebung, Beucke német fordítása után, 9) old. 25) Moór i. m. 302 old. 26) V. ö. Somló i. m. 38 old. és Juristische Grundlehre, Leipzig 1917.