Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 2. szám - Az akarat és a határozottság büntetőjogi összefüggése [1. r.]

8 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (24) Staatslehre" cimü müvében ís hangsúlyozza ezt a gondolatot: „Díe Rechtsordnung ist der Inbegriff der ín einem Lande dauernd anerkannten Machtvertháltnísse."23) Az erkölcsi elvnek a törvényhozásra Menger szerint csak alárendelt befolyása van.24) Bár tendenciózusnak látszik ez a nézet, mégis tartalmaz igaz magvat. Számos államés jogalkotás története meliette szól. Mindamellett nem szabad megfeledkezni arról, hogy a kulturális fejlődés iránya mindig azt célozza, hogy az emberi tevékenység minden terén az erkölcsi elvnek érvényt szerezzen és hogy az, ami áll az államok fejlődésének kezdő korára, ma már nem állhat meg korlátozás nélkül. Amely mértékben fejlődik a szociális lelkiismeret érzékenysége, oly mértékben kell, hogy szűnjön a hatalmi faktor jelentőségének befolyása a pozitív jog fejlődésére. Hogy a jog kialakulása visszavezet bennünket az erkölcshöz, azt erkölci öntudatunkban jogérzésünk révén vesszük észre. Ez az érzés fellép függetlenül bármely poaítív normától és függetlenül a fennálló normák ismeretétől a primitív embereknél ís, ha annyira-mennyire kifejezésre jutó bármely érdekkonfliktusról kell nekik ítéletet mondaníok. Viszont a jogérzés független a pozitív jog állásától, emellett azonban a szokásjog alkotásában jelentős teremtő szerepe van. Mint erkölcsi öntudatunk kifejezését ennek két komponense ís táplálja: az ész és a lelkiismeret. Ezeknek egyéni különbségei határozzák meg a jogérzés sokféle egyéni változatát. De a pozitív jog is elárulja az erkölcstől való származását nemcsak egész valójában, hanem még inkább egyes jellegzetes vonásaiban. Nemcsak a büntetőtörvényekben, ahol e tény világosan jut kifejezésre2") hanem a polgári törvényekben is e származás nyomait felismerhetetlenül megtaláljuk; sőt, gyakran láthatni, hogy a törvény újjászületését az erkölcstől várja. Alkalmazására, magyarázására, továbbfejlesztésére vonatkozólag útmutatásokat ad, amelyek világosan az erkölcs területére irányulnak. Az a tendencia, amelynél a törvény kifejezetten erkölcstelen jogügyletekkel szemben foglal állást, félremagyarázhatatlanul az erkölcs területe után igazodik. A törvényadó ezáltal annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy az erkölcsnek kell a jogot éltetnie és egyúttal arról ís gondoskodott, hogy a jog zzen éltető forrása kí ne apadjon. Steiger Imre dr (Folytatása következik.) Az akarat és a határozottság büntetőjogi összefüggése A bűnvádi eljárás technikai célja a bűnösség megállapítása s ezen át a büntetés kiszabása. Ezen technikai célok mögött sokkal métyebben fekvő erkölcsi s társadalmi célok vannak lefektetve és végeredményben a célok közös eredőjekép az utópia ködbe vesző messzeségében az absolut igazságnak eszménye csalogat. Amig ember van, addig csak emberi relatív igazság van, mondhatjuk ahány ember, annyi féle igazság. A gondolkozások különfélesége ugyan valamely nacionálisan megindokolt elv behatása alatt valaminő igazság szempontjából összeterelhető annak az elvnek az elfogadásában vagy összeterelhető nem az elv meggondolt elfogadásával, hanem pusztán a tömeg szuggeszció vagy ha ugy tetszik a divatos felfogások be23) 144. old. és v. ő. 32, 43, 227. old. is. 24) U. o. 55. old. 25) V. ö. Vámbéry: Büntetőjog és ethika, Budapest, 1907 hatása alatt, azonban ellenvélemények vagy ellentábor ki nem küszöbölhetők, hisz még nem volt olyan elv, vallás, erkölcs, melynek tekintetében az egész emberiség egységes álláspontot foglalt volna el, kivéve az absolut matematikai tételeket. így nagy általánosságban valamely konkrét eset eldöntése csak az azt eldöntő egyed szempontjából lesz szubjektive igazságos. Az állam, társadalom és erkölcs szempontjából, tehát e hármas korlát között s azzal relatíve kell a subjektiv tudományos alapon kiforrt elveket olyan közös eredőre hozni, mely eredő nyílegyenes utat fog mutatni az elgondolt absolut igazság felé. A modern büntetőjogban az elvek tudománya mellé a praktikumok tudománya is felsorakozott, hogy a bűnösség megállapítását, annak mikéntjét s á büntetés kiszabását a lelkiismeret legmélyrehatóbb kérdésévé fejleszté ki. A lelkiismeret alaposság, az alaposság a rendelkezésre állá teljes tudás és technikailag kivihető legjobb fizikai tényeink összeegyeztetése s ily módon felhasználása. Az igazság szolgáltatásban a lelkiimereti elv alapján szerepet kell adni a kriminálpszihológiának, mely a fent emiitett összeegyeztetésben tényezőkép szerepel, hisz ez a tudomány dobta szét a tudatokba azt az elvet, hogy a bűnös emberben az embert, a lelkiségét vizsgáljuk, tényeiből következtessünk reá s balőle a tényeire, ha ezt megtettük akkor térhetünk rá a kriminálfilozófíaí oldalára a dolognak s a megvizsgált tényeket, a megvizsgált embert viszonosságba hozhatju a fenálló jogrenddel, hogy ahhoz képest büntessük. Az individum sajátos összetételének megismerése előfeltétele a bíráskodásnak, mert az egyes államokban létező speciális jogrend viszonylatába, tehát az állam keretein belül absolutnak elismert bűnmeghatározó jogszabályok pusztán elvi állításaiba nem lehet minden, még egy kaptafára elkövetettnek látszó bűncselekményeket sem besrófolní, Igaz, hogy a modern büntetőjogok egyrészt a minősítésnél tekintettel vannak belső tényekre vagy létezőségekre pl. az elhatározásra, annak indokára, a beszámithatóságr, a körülményekből beállt lelki megnyilváulásokra ú. m. elkeseredésr, felháborodásra stb., másrészt tekinttel vannak ugyanezekre a büntetés kiszabásánál s eszközt adnak a correctionalisatió, büntetési alsó és felső határok stb. képében a biró kezeibe, de a nagy álalánosságban e momentumok felderítése vag/ ha ez meg van, megvizsgálása és mérlegelése sablonokba fullad. A kriminálpszihológia még kellőleg nem értékelt s kí nem taposott ösvényei utat mutatnak a mindenkori idők nagy eszméinek igazságába vetett hit számára s ha a rendszertelen élet rendszerességeiből az emiitett vonatkozásokon át kiszakíthatók e sorok írójának szerény tapasztalatatból leszűrt meglátások s csak egy téglájává vállnak az igazság nagy épületének, úgy a kicsi eredmény is nagy önmegnyugtatás forrásául fog szolgálni. Tárgyra térve meg kell elsősorban állapítani azt, hogy valamely bűncselekmény elkövetésére irányuló akarat belső és individuális tény ; valamely bűncselekmény végrehajtásában megnyilvánuló határozottság fizikai jelenségekből összeállítható s máso'í által is érzékelhető ténylegesség, azonban belső tulajdonságokból kialakulva. Tehát a belső lelkiélet közvetlen felület alatti rétegződésének tükre, mely a technikai kivitelre is rámereviti jellegét. Hogy az elkövetési szándék és az elkövetésben megnyilvánuló határozottság között az összefüggést meg tudjuk állapítani, egy hypotetikus lélek meynyil-