Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 2. szám - Adatok a scythák jogéletéből

09) MISKOLCI megjelenése után külügyi szolgálatukba; végre is 1634ben a híres svéd kancellár Oxenstíerna hívja meg francia ország követéül és államtanácsosul, „envoyé á la cour de Francé et conseíller d'État de la reine de Suédé." Tíz évig töltötte be ezt a tisztet s mint ilyen a katholíkus és protestáns fejedelmek közelebb hozásán fáradozott. Mazarin bíborosnak í 645-ben azonban sikerüli ót visszahív atnía, mikor már további állást nem is vállalt. Ekkor Svédországból visszatérőben hajótörést szenvedett s Rostockban érve partot, két napos lázbetegség után Í645 augusztus 28-án hírtelen elhunyt. Nyolcvan munkája, maradt hátra 530 kiadásban és fordításban, köztük a legnagyobb könyvsíkerü a De verüate relígionis Christianae, IJO kiadással (holland, német, francia, angol, dán, svéd, magyar, arab, maláji, kínai fordításban). Említett jogi munkáin kívül a legnagyobb sulyu volt a 27 kiadást ért Inleydtnge tot de Hollandsche Rechts Geleerdheyt: „Bevezetés a hollandi jogtudományba", mely másfél századon át volt tankönyve egyetemeiknek és forrása a holland magán- és kereskedelmi jognak, egészen a Code Napóleon bevezetéséig, sőt a búroknál még mai nap ís érvényben vannak itt lefektetett tételei. Angliában külön tudós társaságot alapítottak (Crotius Socíety) Általában pedig gondolatai hosszú időkön át a legtermékenyítőbben hatottak a nemzetközi jog művelőire, a diplomatákra és államférfiakra, ami nem is csoda, hisz számos egyetemen külön tanszéket állítottak föl nagy könyvének kommentálására, Károly Lajos választófejedelem heidelbergí példáját követve. Hamaker a De íure praedae egy ujabb kiadásának előszavában írja: „Summa laus Grotíí est, quod, quae ad manum erant, collegítet et ita dísposuit ut índe nova íurís dísciplina nasceretur." A jogtudományok eme ujabb ágának tehát Grotíus volt a megalapítója, aki a nagy humanisták átfogó, széles szellemével és magas filozófiájával mindjárt olyan fundamentumokat ís rakott le a nemzetközi jog részére, melyekre még mai nap ís építhetünk. Hága, 1925. Nagy Iván dr. Irodalom: A. Lysen. Hugó Grotius (Leiden J925); H. C. Rogge: Hugoníus G.-otii operum deseriptio biblíographica (Hága 1883; T. M. C. Asser: Hugó de Groot (Hága, De Gids Í883 IV.); von Bulmerioco: Díe Systemátik des Vőlkerrechts von H. Grotius bis auf die Gegenwart (1858); C. van Vollentioven: On the genesis of De iuire belli ac pacis (Amsterdam, Í924); J. Basdevant: Les fondateurs du droit International (Páris, Í904). ^\ Adatok a scytháfc jogéletéből A tudomány bizonyítja, hogy a hunok és a magyarok seytha (szittya) eredetűek. A scythákról legfontosabbak a görög írók forrásai. Sokan és sokat írtak róluk, ami élénken" bizonyítja, hogy a nagy schyta nép érdemes volt arra, hogy annyian és annyit foglalkozzanak vele, — felsorolják még apró szokásaikat ís ... A görögök közül a scythákról Hesíodos, Thukídídes, Xenophon, Isokrátes, Plátó, Arístophánes, Arístoteles, Strábó, Plutárchos, Polybíos, Chöríl, Anackreon, Clearchos, Teokrítos- és még sokan írtak. A seythák közé sokféle nemzetség tartozott: Hesíodos és Strábó említi a hypologokat, azaz kancafejőket, Hekataíos a melánchlőnokat, azaz fekete köpenyegüeket, myrgétákat, matícétákat, ísepusokat, edookat, jassokat, íssedónokat; Hellánícus az amedókokat; Chöríl az anachatákat, katíárokat, traspíseket. paralá tokát, sákokat; Arístoteles a geléneket; Nymphodor a JOGÁSZÉLET 3 tíbarénokat; Nicolaus Damascenus a taurokat, a galachtophágokat (tejevők) stb. stb. Tímonáx, a seythák nagy ismerője ötvenféle seytha népet sorol fel. E népek egymástól sok mindenféle tekintetben eltérők voltak, — de valamennyiben megvoltak a közős jellemző seytha nemzeti vonások. Scythia hatalma oly nagy volt, hogy azt a thrákokéval és a persákéval egyenrangúnak írják a görög írók. A seytha általában szilaj, vérengző, de hatalmas, dicső volt... „Nyelvében él a nemzet" — nemzeti létfenntartó erkölcsparancs ott uralkodott a seythák lelkében: törhetetlen ragaszkodtak ősi szokásaikhoz, hagyományaikhoz — s ebben volt talán legnagyobb erejük ... Hogy milyen nagy, erős és hatalmas volt a seytha nép, — mi sem bizonyítja ékesebben, mint a hagyomány : Herodotos, a görög történetírás?atyja IV. könyvében leírja a „seytha mondá"-t: az erő és a hatalom félistenétől, Herculestől három fiú gyerek született: Agáthirses, Gélon és Scythes. E három fiú közül a legerősebb, a legderekabb volt Scythes (ő tudta felhúzni az atyja által anyjánál a barlangban hagyott hatalmas íjjat). Scythes utódai a seythák. Mily sokat beszél ez a monda! Milyen hatalmas, dicső lehetett az a nép, amelyet a görög az erő és a hatalom félistenének a legderekabb fiától származtatott. A görög irók jellemzőkül általában eteket emelik ki a scythákról: lóhúst esznek, lótejet isznak, életük nagy részét lovon töltik, tőbbnejüek, kitűnő nyilazók, bátrak és vitézek és a föld kerekén a legigazságosabbak. Mily nagy a hasonlóság a húnokhoz és az ősníagyarokhoz! A syethák jogéletéről azonban keveset tudunk, de ez a kevés adat ís sokat beszél... A seytháknak már voltak törvényeik, sőt a művelt görög siet megjegyezni, hogy a cytháknak jó tör* vényeik vannak. Aeschylos az Eumenídák 74. töredékében a seythákat „jó törvényüek"-nek mondja. A törvény lényeges kelléke meg volt már akkor ís, általános volt — mindenkire egyaránt kötelező. A solí-belí Cleárchos Az Eletek 3. könyvében, (Fram. hístor. graec. 2. köt. 8. töredéke) a scythákról ezt írja: ,,... a seythák népe volt az első, mely egye= dül élt közös törvényekkel. . .." A törvényeket igyekeztek helyesen alkalmazni, — ,,keresték az igazságot." Ismét Herodotos, IV. könyvében, a 26. fejezetben írja az íssedón scythákról: „... ezek igazságosak-n&k. mondatnak.. ." Csupán egyetlen adata van az androphágokról, t. i. az emberevőkről, — akikről azt írja, hogy: „nem tisztelik a jogot; semmiféle törvénnyel nem élnek és emberhúst esznek .. Ez az adat azonban nyílván helytelen. Teljesen ellentétben áll a scythákról ismert egyéb összes hiteles adatokkal. Kétséges marad, vájjon ezek az úgynevezett nagyon általánosságban megjelölt „androphá"-gok, valóban seytha-fajta nép volt-e ? A kérdés feltevése annál inkább jogosult, ha különösen megfontoljuk azt, hogy a többi összes seythák állathúst evők, törvények alatt éltek, jogismerők voltak, sői a föld kerekén a legm igazságosabbak!" Herodotosnak a fent közölt adatát illetően tehát más nem lehet, minthogy Herodotos tévesen állítja a androphágokat seytha népnek, ezzel szemben a tény csak annyi lehet, hogy az andropháguk a seythák szomszédjai voltak, de egészen más fajta népek...