Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 1. szám - A csődmegtámadási keresetek vázlatos ismertetése [1. r.]

ÍO MISKOLCI JOGÁSZÉLET (ÍO) hatályát nem érinti, csupán azt jelenti, hogy egyes hitelező, vagy szerződő fél a közadós vagyonából a csődigény sérelmével vagyoni előnyhez nem juthat, kielégítést nem igényelhet. A csődbeli megtámadhatóság pedig a közadósnak a csődnyitás előtti időben eszközölt jogcselekményeit van hivatva a csődigény megvédése céljából a csődhitelezőkkel szem ben hatálytalanítani, azért annak a közadóssal szembeni hatályát ugyancsak nem érinti. Ez a rendelkezés olvasható ki a vonatkozó összes jogszabályok szelleméből s ezt kifejezetten is rendeli a est. 6. §. „a hitelezők irányában semmisek" és 26. §*ának „mint a csődhitelezőkkel szemben hatálytalanok" szövegezése. A csődbeli semmiség és megtámadhatóság tehát egy érdeket szolgál s azok voltaképen nem egyebek, mint esődigényük megvédése céljából a csődhitelezőket összességük* ben megilető azon jogosítványok, melyek a közadós ügyletkötő Képességeit a csődigényt érintő hatásaiban korlátozzák s a külömbséget a kettő közt csak az alkalmazhatóság mértékében látom. A hitelezők érdekeinek minél teljesebb védelme, mint a csődtőrvény alapelvének gyakorlati megvalósításánál ugyanis nem lehet szem elől téveszteni az általános magán* jogi és kereskedelmi jogi elveket, a jogügyletek állandó* ságának, a forgalom biztonságának és a jóhiszemű szer* vezésnek védelmét, azért a közadós fentebb említett cselekvő* képességének hatásaiban való korlátozását általánosságban alkalmazni nem lehetett, a kétféle elveket össze kellett egyeztetni, úgy hogy egyik a másik rovására ki ne terjesz* kedjék s ha mégis egyeseket abból méltánytalanság érné, az csak kivételként fordulhasson elő s az a szembenálló érdek ellenkező rendelkezés esetén való csorbulásához képest elenyészően csekély legyen. Ezeknek megfelelően, amikor a csőd már közzé* tétetett, a másik félnek a közadós csődjéről rendes gondos* ság mellett a publicitás folytán, sőt a csődnyitást megélő* zőleg is már a materiális csőd tartama alatt egyéb körül* ményekből módjában volt tudomást szereznie, vélelmezhető a másik félnek a közadós csődjéről való tudomása, rossz* hiszemü eljárása, amikor a közadós ügyletébe bekapcso* lódik, beilleszthető volt tehát jogrendszerünkbe, hogy a köz* adósnak a csődigényt sértő jogügyletei a csődigényre való kihatásukban általában korlátozottak, hatálytalanok legyenek, célszerű volt azt külön érvényesítéshez nem kötni. Amíg azonban a csőd nem publikáltatott, a másik félnek tehát általában nem volt módjában a közadós csődjéről tudo* mást szereznie, a közadós cselekvőképességének emiitett irányú korlátozását feltételekhez a másik fél oldalán jelent* kező bizonyított vagy vélelmezett rosszhiszemhez s perrel való érvényesítéshez kellett fűzni. Minthogy a kifejtettek szerint a semmiség és meg* támadhatóság alapjában nem külömbözik, már itt meg* említem fejtegetésemet mintegy megerősítendő, a joggyakor* latban elfogadott nézetet, hogy semmiség helyett megtámad* hatóság kérése, vagy megfordítva, nem képez jogalap* változást. Szokták csődbeli semmiség és megtámadhatóság összevetéseképen utóbbit relatív semmisségnek is nevezni, nem tévesztendő azonban soha szem előtt, hogy ezt a rclátióf is csődjogi szempontból kell tekintenünk, mert a magánjogi semmiséggel szemben is relatív nullitás a magán* jogi megtámadhatóság. Grosschmied a csődmegtámadható* ság fogalmát úgy adja meg, hogy az nem egyéb, mint a relatív nullitás esete a csődhitclezők javára, vonatkozással ama ius detractumra, melyet a dolog felett a csődeljárás értelmében való rendelkezhetési jognak nevezünk, jogi fer* mészetét tekintve pedig jogcimvédő megtámadásnek nevezi, szemben a declaratoricus és constitutio megtámadással. Nem férhet kétség ahoz, hogy e megtámadhatóság jogcimvédő megtámadás, mert a hitelezők egyenlő arányú kielégítéséhez való jogosultságát szolgálja, jogcíme tehát a csődigény megvédése. A csődmegtámadási jog általános előfeltételei A közadósnak a csődnyitást megelőző időben esz* közölt s a hitelezőket károsító cselekményei ellen a hitelező* ket azon joguk, hogy a közadós összes vagyona közös és egyenlő arányú kielégítésükre forditassék valójában már a csődállapot bekövetkeztével megilletné, megilletné tehát abban az időpontban, amidőn az adós tartozásai vagyonát meghaladták, illetve amikor a kereskedő fizetésképtelen lett. Ez időpontok azonban annyira különbözők és határozatlanok, gyakorlatilag oly nehezen megállapíthatók, hogy a tételes törvényhozás kereteibe beilleszthetők nem voltak, a materiális csőd külsőleg felismerhető megnyilatkozásaihoz kellett tehát kötni a hitelezőknek a csődállapot szülte jogosítványait, illető* leg az adós cselekvőképességének korlátozását annál inkább, mert a hitelezőnek egyébként ritkán van módjában felismerni a csődállapotot. A csődállapot e külső megnyilatkozásai a csődnyitási kérvény beadása, illetőleg a fizetések meg* szüntetése. Ez időpontokon íul csak az esetben megy a törvény, ha egyes körülményekből (kedvezés) vagy bizonyos rokon* sági viszonylatokban feltehető, hogy a másik félnek a csőd* állapotról tudomása volt, mikor is a csődnyitási kérvény beadását illetőleg a fizetések megszüntetését megelőző 15 na* pon belül, illetőleg két évvel a csődnyitás előtt keletkezett ügyleteket megtámadhatókká teszi mig végül időre való tekintet nélkül megtámadhatók az oly ügyletek, melyek a felek összejátszása folytán a hitelezők megkárosítása célja* ból köttettek. Az időpontok mellé feltételül tüzetett a másik felnek a csődállapotra vonatkozó bizonyítóit, vagy vélelmezett tudo* mása, illetőleg az ügylet viszteher nélküli volta. Valamennyi* nél előfeltétel a formális csőd és csődigény megsértése. A megtámadás causája tehát vagy csalás, vagy az adós jogo* sulatlan liberálitása. (Folytatása következik.) KÖNYVSZEMLE Dr. Nagy József: Az ethika alapvonalai. Pécs, Danubía, Í925. Í85. lap. Bárány Gcrő (Í9Í5) és Kármán Mór művei után (több mint 30 évvel ezelőtt készült, de csak Í92í-ben publikáltatott) a tentí a 3-dík rendszeres jellegű etika irodalmunkban. (Pauler és Bartók érdemes müvei inkább elvi és módszertani kérdéseket fejtegetnek.) Rendszeres jellegű mondom, mert minden részletében igazolt, szigorúan összefüggő, egységesen átpillantható, etikai rendszert tulajdonképen egyik sem ád közülök, Nagy József sem. így vagyunk az idegen nyelvű szakirodalommal is, pl. a német irodalomban máig sincs oly etikai rendszer, mely minden igényt kielégítene. Ennek oka nagyrészt az etika módszerében rejlik. Ma az etikát általában axiológíai, normatív tudománynak fogják fel, igazi alapproblémáit tehát nem az empirikus lélektani, hanem a kritikai, tehát axiológíai módszer tartozik megoldani és azért még sem tekinthet el teljesen a pszichológiai módszertől sem. Innen van azután, hogy a legtöbb munkában a lélektani és az axiológíai szempont összefolyik, összekeveredik. A 2 szempontot tudtunkkal csak Bőhm K. tudta tisztán külön választani az ő korszakos axiológiájában (Kolozsvár, Í906.; Ellenben Bárány és Nagy J. munkája sem választja mindig ketté a kétféle jellegű fejtegetést, holott Nagy József határozottan az axiológíai állásponthoz csatlakozik. (Kármán alkalmazott etikája tisztán