Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 11-12. szám - Gazdasági szabadság, vagy állami beavatkozás a pénz és hitelintézeteknél - Borsodvármegye bűnügyi statisztikája 1909-1913-ig

8 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (140) kereskedők és iparosok értékes osztálya. A pert, mig emberek lesznek, elkerülni nem lehet, igy a per szakszerű, gyors és olcsó lebonyolítása minden társadalmi körben, de különösen kereskedői és iparos-körökben eminens érdek. Egy kifejezetten kereskedő- és iparosvárosnak, amilyen Miskolc, melynek a hazai ipar és kereskedelem fejlesztése körül tradiciói vannak, jobban át kell ezt éreznie minden más városnál, s azt a kereskedelmi és iparkamarát, mely Miskolc kereskedelmét és iparát képviseli, nem szabad megelőznie a cselekvésben egy más kamarának sem. (Vége.) Julow Jenő dr. Gazdasági szabadság, vagy állami beavatkozás a pénz és hitelintézeteknél A közgazdaságtan a tökebeszerzés és elhelyezés tekintetében megkülönböztet hitelező bankokat, — melyek főképen saját tőkéjüket hitelezik ki, — jegybankokat, giróbankokat, leszámitoló, jelzálogbankokat, credits mobiliersket stb. Az ezen intézetek által folytatott üzleteket tulajdonképen két csoportba oszthatjuk. Az első csoportba azon üzleteket, melyek által az intézet követeléseket szerez (activ üzletág), a másik csoportba azokat, melyek által a bank adósságokat, kötelezettségeket vállal. (passiv üzletág.) Ennek a két üzletágnak összhangja tulajdonképen nem kisebb jelentőségű, minthogy alapja az egész gazdasági élet, — a forgalom biztonságának. Ugy hazánkban, mint külföldön, — a problémának a gyakorlati élethez való annyira közvetlen viszonyánál fogva, gyakran merült már fel a kérdés szükség van-e, és milyen mértékben az államhatalomnak jogszabályokkal való beavatkozásra, a hitelélet biztonsága érdekében. A fenti finom közgazdasági disztinkciók kapcsán, az activ és passiv hitelüzlet méreteinek jogszabályokkal való szabályozásának szükségszerűségét vizsgáljuk külön az elmélet és külön a tapasztalás, a gyakorlati élet szempontjából. A kérdés elméleti vizsgálásánál a közgazdasáagtan egyik fontos törvényéből a „bankszerüségből" kell kiindulnunk.. E közgazdasági törvény árnyékként kiséri végig a hitelüzleteket s a közgazdasági terület nagyszerű és finom összeszövődése folytán nemcsak a hitelüzleteknek, de a magángazdálkodás nyugodt folytonosságának is egyik legfőbb biztositéka (1. válságok stb.). Ez azt jelenti, hogy a hitelüzlet (alanyi értelemben) kötelezettségi (betétek, egyéb tartozások) mobilis szempontjából összhangban legyenek a követelései összegével (kihelyezések). Az elmélet szempontjából tehát világosan mutatkozik a szükségessége a különböző pénz- és hitelintézetek, — melyek a kihelyezések minőségi és időtartami szempontjából élesen különböznek, — jogszabályokkal való elkülönítésének. Hogy csak egy példával világítsuk meg a kérdést, nem szabad példáid egy betét gyűjtéssel foglalkozó takarékpénztárnak azonnal esedékes összes betéteit, — bár még oly előnyös kamatozás mellett is, — hosszú lejáratra jelzálogkölcsönökben kihelyezni. Ezen a ponton azt hiszem, hogy a még annyira laissez fairé, „laissez passez-- alapján állók is érzik némi szükségét, hogy annak a gazdasági kérdésekben járatlan betevő érdekében, — kire például a takarékpénztár szónak külön pszihológiai jelentőségt van, — a jogszabályokkal való szabályozásra szükség van. Mindenekelőn meg kell állapitanunk, a hazai viszonyokat vizsgálva, hogy nálunk a pénz- és hitelintézetek specializálódása nem történt meg olyan mértékben, mint ez a külföld egyes államaiban történt. Az e téren való differenciálódás helyett nálunk inkább egy, az összes pénz- és hitelüzletekkel foglalkozó intézetforma fejlődött ki. Statisztikailag kimutatható, hogy a betétek mennyisége általában rövidebb időegységekre vonatkoztatva kevéssé változik. Ennek a statisztikának fontossága szintén a kihelyezések időtartami szempontjából jön számba. Amennyiben ugyanis ez nem igy volna, az azonnal esedékes betétek hosszabb időre egyáltalán nem volnának kihelyezhetők, bár nem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy jelzálogos kihelyezéseiket (a fennálló jogszabályok segítségével) a nagyobb pénzintézetek záloglevél kibocsátással, a kisebbek pedig jelzálog cessióval mobilizálhatják. A pénzintézeti gyakorlati élet tehát, a „mobilitás" nehézségeivel megbirkózik. Ha pedig a betétek biztonságának kérdését nézzük, felmerülhet a kérdés, hogy elégséges-e az a jogszabály, mely a betétnyüjtásl nyilvános számadásra kötelezettséghez és bizonyos alaptőkéhez köti, — nincs-e szükség az elfogadható betétek összegének és az alaptőke nagyságának bizonyos arányba kényszeritésére 1 A betétek összege és az alaptőke közti viszonyszám, az egyes pénintézetéknél a legnagyobb eltérést mutatja. (Pl. >a nagyszebeni takarékpénztárnak békében alig néhány ezer korona alaptőke mellett ötvennyolcmillió aranykorona betétje volt. Viszont más intézetek betétállománya olykor nem haladta meg az alaptőke összegéi. ( Avagy l. az angol bankokat.) A betevők érdeke mellett elsőrangú fontossága a szintén passiv üzletági viszonyból eredő záloglevél tulajdonosok érdeke. Az 1876. XXXVI. t.-c. alapján a jelzálog bankok azon követelései, melyek ellenében a záloglevél kibocsátás történik, egész külön egészet képeznek, melyek külön kielégítést biztosítanak a záloglevél tulajdonosoknak — mindenesetre, (még csődnél is) a záloglevél tulajdonosok érdekeit tehát jogszabályaink sokkal inkább biztosítják, mint az ugyancsak passzív üzletági viszonyból eredő betevők (folyószámla, takarékbetét, letétek) érdekeit. E kérdés jogszabályokkal rendezése tehát előbb-utóbb szőnyegre kerül. Azt hiszem azonban, hogy e kérdés rendezésénél sok discussió tárgya lesz az a pont, ahol az állami beavatkozás és a gazdasági szabadság hívei majd találkozhatnak. Bartók Ödön Z*^ Borsodvármegye bűnügyi statisztiká j a 1909-1913-ig A Tisza jobbpartján elterülő törvényhatóságok kriminalitása Magyarország statisztikájában oly kedvezőtlen, sötét képet nyújt, hogy Borsodvármegye kedvező bűnözési adatai méltán megérdemlik, hogy részletesen analizáljuk kriminális életét. Keresnünk kell tehát azon fizikai, társadalmi, élettani okokat, körülményeket adataink alapján, melyek birtak oly erővel, hogy Borsodvármegye kriminalitásának fejlődése elé akadályokat gördítve, a többi felvidéki törvényhatóságokkal szemben kedvezőbb helyzetet teremtettek. Vizsgálnunk kell a kriminalitás alakulását idő szerint, a bűncselekményeket tisztán, továbbá kutatni a szo-