Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 11. szám - A hadikölcsön-cimlet tulajdonosok kártalanitásáról

(127) MISKOLCI JOGÁSZÉLET ti avult és tarthatatlan „korona csak korona'' fictiojára2 támaszkodva egyre-másra kötelezték a jelzálogos hitelezőket a törlési engedélyek kiállítására, ha az adós ingatlantulajdonos a megfelelő névleges összeget bírói letétbe helyezte. Igen sok, valamikor agyonterheli ingatlan manapság többé-kevésbé tehermentesítve, már harmadik vagy negyedik kézben van. A záloglevelek felértékelése tehát nagyon bajos. A békebeli takarékbetétek méltányos felértékelése sokkal egyszerűbb és .könnyebben megoldható. Kérdés még az, hogy honnan vegye az állam a felértékelésre, illetve a kamatokra szükséges összeget. Csakis egy ujabb, e célra fizetendő haditeher-vagyonváltságra lehet, gondolni, melynek eszmei része valamennyi ingatlanra volna bekebelezendő és amely hadikölesönökkel is fizethető volna. Ezáltal el lehet érni azt, hogy a még forgalomban levő had ikölesönköt vény-e imietek legnagyobb része visszafolyik az államkincstárhoz s végeredményben mindössze 2—3 milliárd kor. névértékű kötvény valorizálásával kell megbirkózni. Másrészt az ingatlantulajdonosok is részt vesznek a haditerhek aránylagos viselésében, miáltal a jeleidegi kiáltó ellentét megszűnik. Ezenkivül egy ujabb adót kellene behozni, mely haditeheradó cimén a vagyon- és jövedelemadó pótlékolása állhatna" és különösen a háború tartama alatt vagy azóta szerzett vagyonokat sújtaná. A helyes megoldásnak nem szabad szem elől téveszteni azt a tényt, hogy a mostani adókkal és vagyonváltságokkal agyongyötört nemzedék nyakára ujabb adóterheket rakni már igazán nem lehet, hisz a nemzet jelenleg élő adófizető tagjai a szenvedésekből, megpróbáltatásokból és bajokból már épen kivették részüket. Egyenlőre esak kamat valorizálásról lehet szó, a tőke miként leendő visszafizetését ki kell tolni a harmadik, negyedik generációra, mely remélhetőleg kedvezőbb gazdasági viszonyok és politikai körülmények közi lesz, mint mi. A számok beszélnek és bizonyítanak; nekik jobban hiszünk, mint az „illetékes"fórumoknak. A pénzügyminisztérium adatai szerint 9 és fél milliárd korona névértékű hadikölesönkötvényt nostrifieáltak, melyből visszavásárlás, eladás és adófizetés utján cca -t milliárd folyt az állampénztárhoz vissza. Ezidőszerint tehát 5 és y2 milliárd értékű eimlet van forgalomban, melyből az ajánlott haditeher-vagyonváltság utján ismét bevonható lenne 2—3 milliárd, agy, hogy a hadikölcsönkötvény-cimlettulajdonosok kártalanításáról szóló törvény már mindössze —3 milliárd korona névértékű kötvényt találna az országban. Az első és második kategóriába sorozott kötvényeknél is tulajdonképen csak kamatvalorizálásról lenne szó, mely az állami költségvetést évente megbízható becslések szerint 20—25 millió aranykoronával, többel semmi esetre sem terhelné meg. ezzel szemben uj értékekhez jutna a lakosság leghazafiasabb része, a költségvetési egyensúly és a valuta minden veszélyeztetése nélkül. Az 1924/25. évi költségvetés 27.6 millió aranykorona többlettel zárult, e lényt tekintve bizonyítéknak, a leirt méltányos és minimális valorizációra most már nem a lehetőség, hanem a jóakarat, a szociális belátás és az igazságérzet hiányzik. Vagyis a „non possumus" hangoztatása most már méghaladotl álláspont. A kötvénytulajdonosok türelmetlenül várják igényeik és jogaik elismerését s ínséges helyzetük folytán csakis oly rezsimet pártolhatnak, melyben a szociális belátás és az igazságérzet dominál és nem helyezkedik a rideg elutasítás merev álláspontjára. Lintner Béla dr - Ez az elmélet más tcrcn a közgazdasági élet felbontására vezethetne és az anyagi igazság areulcsapása. • Nagy Emil volt igazságügyminiszter javaslata szerint a fedezete^ illetően „mindazok tartoznak Jizetni jövedelmi és vagyoni adójuk után egy bizonyos százalékos adópótlékot, kik annakidején vagyonosságuk ellenére nem jegyeztek hadikölcsönt' '. Megalakult az Eperjesi Kollégiumi Diákszövetség 11 íi-t adott a Miskolci Jogászélet arról a nagyarányú és nemes mozgalomról, mely egy hálásan érző volt eperjesi diák. Hornin Sándor lelkében született meg és amely céljául tűzte ki a szétszórtan s a trianoni béke óta egyenesen elválasztottál! élő volt eperjesi kollégiumistákat Összegyűjteni, közlük a testvéri érintkezési, még esetleges segélyezések utján is mélyíteni és ápolni, hogy az ősi Alma Mater szelleme mennél erősebben és egységesebben maradhasson fenn volt tanítványai lelkében. Meri a Kollégium egységét most, hogy a menekülés következtében a négy intézet különvált, sőt gimnáziuma meg is szűnt, már igazán esak a hallgatóinak lelkében lehet megőrizni. A Horvay Sándor máv. felügyelő, volt kollégiumi diák által az Evangélikusok Lapjában felvetett eszme Bruckner Győző dr. jogakadémiai dékán által a jogakadémia 1925/26. tanévi Almanachjában és a .Miskolci Jogászélet ben propagáltatván, oly széles körben vált egyenesen óhajjá, hogy az előkészitő bizottság agilis elnöke Mágócsy-Dietz Sándor egyetemi tanár, saját kijelentése szerint egyenesen kötelességnek tartotta a kollégiumi diáktalálkozó megrendezését és főleg a Kollégiumi Diákszövetség megalakulásának előkészítését. Fáradságot nem ismerő buzgalmának méltó gyümölcse lett a nagy siker. Szeptember 25-én délután 5 órakor a budapesti Deáktéri ev. iskolában gyűltek össze a Kollégium négy intézetének volt tanítványai intézetenként külön-külön termekben. Az érkezőket a Deák-téri iskola cserkészei igazították útba a lépcsőkön és folyosókon. Megható jeleneteknek voltunk tanúi, amint a tisztes Őszhaju, öreg urak fiatalos csapongó örömujjongással, vagy éppen könnyek között egymásra ismertek. .lói esett az öreg ifjú sziveknek egy-egy együtt elkövetett diákcsinnyen filozófus komolysággal elbeszélgetni. „Hogy vagy?", „mi vagy.'", „hol vagy"?", „emlékszel még?", hallatszott minduntalan s az élet harcában arcrándulás nékül álló szilárd lelkek egy-egy „régi jó idők emlékén" könnyben olvadtak fel. A testvéri szeretet hozta össze a kollégiumistákat. Találkozott itt a mult és a jelen, ott volt a fiatalságát a magyarellenes szekaurakkal küzdve és tanítva — a Kollégiumnak áldozó Ludmann Ottó s képveselte magát a Kollégium ifjabb generációja. Ott voltak a haza egén fénylő csillagot jelentő tudósokon kívül, a nemzetet nevelő, a zsenge gyermekeket a magyar géniusz útjára segítő néptanítók, — mind a Kollégium tanítványai. És otl volt mindenek felett a Kollégium nagy tanítványainak, Thökölynek és Kossuthnak szelleme. És ez volt az, e nagy szellemekétől áthatott, egységes hála és szeretel az Alma Mater iránt, amely oly impozánsá és oly szivetmegkapóvá tette ezt a diáktalálkozót. Mikor az annyi év után újra találkozás örömmámorában megpiheni a lélek, bevonultak az intézetek a díszterembe, mit zsúfolásig megtöltöttek. Mágócsy-Dietz Sándor elnök üdvözölte itt a megjelenteket s ismertette az Eperjesi Diákszövetség célját. Majd Horvay Sándor az előkészítő bizottság titkára felolvasta a Diákszövetség alapszabályait, mit a megalakulást előkészítő értekezlet, egyhangú lelkesedéssel elfogadott. Ezután Paulik János az Evangélikus Lelkészegyesület nevében üdvözölte az előkészitő gyűlést: — Nemcsak mini az Országos Evangélikus Lelkészegyesület kiküldöttje, hanem mint a Kollégium talán