Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 10. szám - A csődmegtámadási keresetek vázlatos ismertetése [7. r.]

U ' MISKOLCI JOGÁSZÉLET (Í30) már nem férhetett hozzá Geudischer György is nagyobb hatást tehetett a gönczi iskolára, hiszen ő a Szepesség egyik lelkes reformátora volt, aki a Szepességen is igen mélyen szántott. (Lásd „A ref. és ellenref. tört.-e a Szepességen" c. munkám I. k. G7—78 11.).Különös jelentőséggel bir a munka azon része, melyben „Göncz város régi jög.élété" cimcn (132-170 11.) a levéltár ősanyagából felkutatja mindazt, ami Göncz középkori jogéletéről általában reánk maradt. A német jog (magdeburgi) hatása erősen érezhető, de Werbőezi Tripartituma, a tárnoki jog s az orsz. törvények Gönczön is felülkerekednek. Egyenként tárgyalta a szerző a személyek jogát és a jegyzőkönyvekből meritett adatokkal illusztrálja a jog- és cselekvőképességet. Hasonlóan analizálja a jegyzökönyvek és egyéb ősanyag adatait a dologi, kötelmi, családi és örökösödési, perjogi és büntetőjogi szempontból. Csodáljuk a szerző szorgalmát és kitartását, hogy az elszórt adatokat oly egységes képbe tudta tömöríteni. Jogtörténeti szempontból fáradságos és szerfelett hasznos munkát végzett. — Befejezésül világos áttekintést kapunk Göncz város gazdaságtörténetéből. A bor- és gyümölcstermelés jelentőségét és a város úrbéri helyzetét, a gönczi hordó szerepét és a nézetes gönczi Hernád-hid történetét részletezi még az iro, aki függelékül még néhány értékes oklevelet is'közölt és végül németnyelvű kivonatban összefoglalta kutatásainak eredményeit. Bruckner Győző drSztehlo Kornél: A házassági per kézikönyve. (Franklin Társaság- kiadása) Budapest, 120 lap. E fenti cini alatt egy igen ügyes házasságjogi könyv jelent meg a nyár folyamán a könyvpiacon, mely mü voltaképpen a kiváló házasságjogi szakirónak 1915-ben „A házassági per" cini alatt megjelent könyvének második, mégpedig bővített kiadása, mert azóta a szerző „annak megismerésére jutott, hogy a házassági per tanának, nemcsupán a peres eljárással, hanem magával a peranyaggal is kell foglalkoznia''. Az egész füzetnek több mint felét kitévő első és második része, az anyagi, illetve a perjogi szabályokkal foglalkozik. Az első részben, szerző sorra veszi a semmiségi és megtámadási akadályok, valamint a bontó okok eimén indithíitó perek alapjául szolgáló anyagi jogszabályokat. Az egyes házassági akadályokai és bontó okokat alfejezetre tagoltan, külön-külön tárgyalja, mindegyik alfejezetben a vonatkozó birói gyakorlatból szemelvényeket közöl s éles elmeéllel világit rá olykor-olykor a Gllría lényegileg helyt nem álló Ítéleteire. Helyesen mutál rá pl. a Curia 1898. évi 4423 és a 776/1902 számú határozataival kap< solatosan arra a tényre, hogy a megtámadási akadály gyanánt kodifikált ,,kényszer" megállapítása, elvi jelentőségű határozatokkal el nem dönthető kérdés lévén, az mindenkor a birói mérlegelés feladata. Mert mig az első határozatban nem állapította meg a ..kényszer" fennforgását a kir. Curia, abból a tényből, hogy a menyasszonyt szülei kitagadással fenyegették meg és azt mondották neki, hogy nem tűrik meg házuknál, ha férjhez nem megy, addig a másik ítéletben, megállapította a kényszerítés tényét, azon nővel szemben, akinek szülei, ennek elzárása utján gyakoroltak pressiót a házasság megkötése érdekében. Lehetnek qlyan esetek, amikor pld. egy makacs leányra, az elzárás és egyéb fizikai gyötrelmek, nem voltak az akarat szabadságára oly mértékben befolyásoló hatással, mint a túlságosan sensibilis leányra nézve, a kitagadással illetve elűzet éssel való alapos megfenyités. A bontó okokkal is behatóan foglalkozik a szerző. (15—24. lapok.) A H. T. a házasságot egy bizonyos erkölcsi magaslatra emeli, mely .nem engedi meg azt,,, hogy a felek kényük kedvük szerint bonthassák azt fel és alapelvül fogadja el azt, hogy vétkesség nélkül nem bontható fel a házasság. A mi házassági törvényünk életbelépte után kelt német törvény, már áttöri ezt az elvet és „gyógyíthatatlan elmebaj" esetén, vétkesség nélkül is, megengedhetőnek tartja a házasság felbontását. Náluk is kikezdte az élet a H. T. vétkességi elvét, amennyiben a „hűtlen elhagyás" mint bontó ok alakjában, lehetővé teszi a megegyezéses házassági febontást. Bár a Curia, a H. T. alapján, több izben kimondotta azt, hogy elmebetegség esetén nincs helye az elmebeteg elleni bontókeresetnek, a gyakorlatban mégis azt látjuk, hogy ilyen esetekben, az elmebeteg gondnoka indítja meg, gyámhatósági jóváhagyás mellett, a bontó pert, az elválni akaró egészséges házastárs ellen. Nem tarthatjuk helyesnek azt a felfogást, mely szerint egyáltalában meg nem engedhető az elmebeteg elleni bontóper, mert azokban az esetekben, amikor az elmebajt a házastárs kicsapongó élete idézte elő, méltánytalan a másik házastársat ilyen kötelék fenntartására kényszeríteni. Az ily házasság felbonthatósága, összhangba hozható a vétkességi elvvel. Azt is lehet vitatni, hogy népességpolitikai okokból helyes-e fenntartani egy olyan köteléket, mely már nem felelhet meg a házasság egyik legfontosabb feladatának. A házasságtörés miatti bontóokokkal röviden végez a szerző, talán azért, mert a judikaturában kiveszőfélben van ez a bontóok. Tudjuk, hogy a H. T. 85. §-ban foglalt ama imperativ rendelkezés miatt, mely szerint a házasságtörő felek az egymással kötendő házasságtól cltiltandók, a bíróságok nem szívesen alkalmazzák a házasságtörést, mint bontó okot. A társadalmi felfogás a 11. T. megalkotása óta lényegesen megváltozott. Ma nemcsak, hogy nem tiltakozik a közfelfogás a házasságtörőknek egymással kötendő házassága miatt, hanem-ellenkezőleg, éppen azt követeli, hogy a csábító hibáját jóvátéve házasságot kössön az elcsábított nővel. Különösen Franciaországban észlelhető nagyon erősen ez a felfogás. A H. T. 77. §-a alapján megindított hűtlen elhagyá-s miatti bontóperek, — mint azt szerző megállapítja, — a házassági bontóperek 90%-át teszik. Ezen kényelmes .szakaszt választják a felek, hogy kikerüljék a 80. §. n) pontja alpján indított pereknél szükségszerüleg felmerülő bizonyítási eljárással kapcsolatos izgalmat, az intim családi életre vonatkozó és a nagy nyilvánosságra nem való körülményeknek a szellőztetését. A gyakorlat tapasztalata szerint e 80. §. alapján indított perekben, a személyes bosszú, sokszor anyagi háttérrel biró erdekek küzdelme, amely a vétkesség kutatása eimén botrányt botrányra halmoz, — sokkal immoriálisabb mint a 77. §. alkalmazásával űzött törvény-kijátszás. Az élethez közelebb álló törvényszékek inkább hajlandók ezen kisebb erkörestelenség eltűrésére, mint a 80. §-al űzött ízléstelen hercehurcákra, szemben a kir. Curiával, mely a H. T. intentióihoz ragaszkodva, akadályokat gördit a 77. § alapján megindított perek elé. Szerző ezen helyes és minden tekintetben helytálló okoskodása végén azonban nem vonja le a konsequentiát, hogy lege feranda, a megegyezés alapján való házasságfelbontásnak helyt kell adni. Igen helyes szerzőnek a H. T. 78. §-a szerinti bontó ok alapján megindított perben hozott 3191 /898. számú euriai Ítélettel szembeni kritikája, mely Ítélet nem állapította meg „az életet, illetve egészséget veszélyeztető magatartásnak" azt, amikor a férj fertőző nemi betegségben szenvedvén, nejével a házasság megkötése után nemileg közösült és azt megfertőzte. Egy ilyen cselekmény súlyosan