Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 10. szám - A csődmegtámadási keresetek vázlatos ismertetése [7. r.]

029) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 13 a jogakadémia nevében tolmácsolta üdvözletét s kérte a közgyűlés pártfogását. Gerhardt Béla tanitóképzőintézeti igazgató a tanítóképző nevében mondott üdvözletet, majd Dobay György üdvözlőbeszéde után Szigethy Lajos hozta az Ev. Tanáregyesület üdvözletét. Kárpáthy János a Fel­vidéki Lelkészegyesület nevében mondott tüzes, lelkese­déssel kisért köszöntőt. Liszkay Miklós dr. volt jogász­elnök a volt jogászok, Czirbusz János a tanítók, Hován Gyula a miskolci Joghallgatók Testüelete, Koppányi Dé­nes a miskolci Werböczi Bajtársi Egyesület, Kemény La­jos a Szarvasi Diákok nevében üdvözölte a közgyűlést. Az alakulóközgyülést levélben vagy táviratilag üd­vözölték: Péiri Pál államtitkár, Geduly Henrik püspök, Iiaffay Sándor püspök, dr. Sóldos Béla főispán, dr. Eöt­fcvényi Olivér udv. tanácsos, dr. Glós Károly kormány­főtanácsos és még nagyon sokan mások. Ezután egyhangú lelkesedéssel a következő tisztikar választatott: Elnök: dr. Papp József, a budapesti Ügy­védi Kamara elnöke; ügyvezető alelnök: dr. Bruckner Győző egyetemi m. tanár, a miskolci ev. jogakadémia dé­kánja; alelnökök: Paiílik János, Gerhardt Béla, Zicher­mann József, Ballá Rudolf; titkár: Horvay Sándor; pénz­táros: Szikla/y Jenő; jegyzők: Altmann Elek és Frei Andor. Mágócsy-Dietz Sándor ekkor átadta az elnöki széket dr. Papp Józsefnek, ki hálás szavakkal köszönte meg a kitüntető bizalmat s uj kötelességének teljesitését mindig örömmel lógja végezni. így, mikor az Eperjesi Diákszövetség megalakultnak mondta ki magát első aktusként üdvözlőtávirat küldését határozta el Horthy Miklós kormányzó ur Őfőméltóságá­hoz. A közgyűlés után társasebéd volt a vasúti és hajó­zási klub dísztermében. Sz. Az Eperjesi Kollégiumi Diákszövetség felhívása Kedves Diáktársaink! Folyó évi szeptember hó 26-án megalakult az „Eper­jesi ev. Kollégiumi Diákszövetség". Örömmel látunk a Diákszövetség tagjai közt és ha eddig nem jelentkeztél volna, úgy légy szíves szövetsé­günkbe belépni. Amennyiben tagja vagy a szövetségnek, arra kérünk, hogy az 1926. évi tagsági dijat (a tagsági dij tetszés sze­rinti, minimuma azonban 4 pengő = 50.000 korona) postautalványon Sziklai Jenő pénztárnokunkhoz, Buda­pest, VIII, Üllői-ut 18 beküldeni kegyes légy, hogy az alakulásnál felmerült költségeket fedezhessük és a kez­det nehézségeit legyőzhessük. Azon esetben, ha a szeptember 25-iki vacsorára és szeptember 26-iki ebédre jelentkeztél és közbejött akadá­lyok folytán meg nem jelenhettél, ugy kérünk, hogy a vacsora ' (36.000 korona), illetve ebéd (46.000 korona) diját, amit a vendéglősnek meg kell teríteni, ugyancsak beküldeni szives légy. Megjegyezzük, hogy az alakulás alkalmával a régi képviselőházban és a Múzeum előtt készült fényképek titkárunknál megrendelhetők. Egy kép ára 40.000 korona. Egyben kérünk, hogy ismerős diáktársaidat a szö­vetségbe való belépésre felhívni és címüket közölni szives légy. • Minden írásbeli megkeresést Horvay Sándor ügy­vezető titkár címére Budapest, V, Lipót -körút 22, III. 307, kérünk intézni. Kérésünk mielőbbi elintézését kérve szívélyesen üd­vözöl Sziklai Jenő Horvay Sándor Dr. Bruckner Győző Dr. Pap József pénztárnok ügyv. titkár ügyv. elnök elnök HSBR&f KÖNYVSZEMLE Dr. Iványi Béla: Göncz szabadalmas mezőváros tör­ténete. A Debreczeni Tisza István Tudományos Társaság Honismertető Bizottságának Kiadványai II. kötet 2—S. füzet. Karcag, 1926. 202 lap. — A monografiairás tudo­mányos jellegét legtöbbnyire veszélyezteti a lokál­patriotizmus és az ebből fakadó subjektivizmus. Kisebb városok, vagy egyházközségek monografusai rendszerint nem önálló levéltári kutatásokkal, hanem a köztörténet helyi vonatkozásainak kiaknázásával tesznek kísérletet monográfiák megkonstruálására. Aránylag kevés tudo­mányosan megirt monográfiánk van városainkról. Az irott emlékek pedig sok helyen erősen pusztiilnak, mert vidéki levéltáraink nagyrésze rendezetlen és gondozat­lan. Ilyen pusztuló levéltára volt az abaujvármegyei Göncz városkának is, melyet a végleges pusztulástól dr. M i 11 e k e r Rezső debreceni egyetemi tanár azzal men­tett meg, hogy elkérte Göncz városától és letétbe helyezte a debreceni egyetem földrajzi intézetében. Milleker Re­zső felhívta a debreceni egyetemen a jogtörténet jeles professzorának, dr. I v á n y i Bélának figyelmét e meg­mentett levéltár becses és nagyértékü anyagára. Iványi rövid idő alatt megírta tudományos alapon tömören és lelkiismeretesen Göncz városának történetét minden vo­natkozásában. 1 v á n y i Béla azon tudósok csoportjához tartozik, kik minden egyes adatnál az eredeti forrásra támaszkodnak és fáradhatatlanok a forrásanyag kriti­kai megrostálásában. A munka két fejezeten (1—22 és 23—67 1.) tárgyalja Göncz város történetét XII. század­beli megalapításától egészen 1849-ig. A szerző kimu­tatja, hogy Göncz német telepítés volt és német nevét Kuncz (Gunch) alapitójától nyerte, sőt az egykorú forrá­sok a XV. század közepéig Kunczelsdorf és Konrádfalva néven emlegetik. Göncz fejlődését nemcsak történeti hű­séggel, hanem aprólékos adatai dacára elvenen mutatja he a szerző és kiterjeszkedik még a gönczi vár történetére is A város elmagyarosodása. Iványi megállapításai szerint, 1559-ben nyert befejezést, mert ekkor a város jegyző­könyveit már m a g y a r u 1 írták. A város viszontagsá­gait élénken figyelemmel kisérhetjük és mikor a mező­város kir. tulajdonba meni át, csakhamar, 1473-ban, a diósgyőri királyi uradalomhoz került. A diósgyőri vár­nagyok sokat zaklatták a gönczieket, kik ujabb és ujabb kiváltságlevelet (vámmentesség, orsz. vásártartás, sz;>­bad bíráskodás stb.) szereztek maguknak. A város lakói­nak főfoglalkozása csakhamar a szőllőtermelés és fuva­rozás lett, de a mohácsi vész után ( Jönczre is szomorú na­pok virradtak, amelyekkel iványi igen behatóan (23— 67 11.) foglalkozott. Abaujvárrnegye székhelyét egészen 1640-ig nem tarthatta Kassán, azért a vármegye 1570-1 öl fogva Gönczön tartja a törvényszékeket s a gyűléseiket és Gönczön épit vármegyeházat is. Nagyon érdekes és tanulságos statisztikai képel nyújt Iványi Göncz mező­város népességéről a mohácsi vész után. A fáradhatat­lan kutató különféle részletes táblázatos kimutatásokat nyújt, amelyekből a lakosság lélekszámát, nemzetiségét, vallásfelekezeti megoszlását stb. a legszebben és legpon­tosabban összeállíthatjuk. Külön-külön fejezeteket szen­tel Iványi Göncz egyház- és iskolatörténetének és itt kü­lönös jelentőséggel birnak azon adatai, melyekkel Károlyi Gáspár életének és működésének egyes mozzanatait teljesen uj megvilágításba helyezi. — E két fejezetben érezzük azonban leginkább hiányát an­nak, hogy Iványi Abaujvárrnegye, Kassa város és a Felvidék számos levéltárához az „idegen hódítók" miatt

Next

/
Thumbnails
Contents