Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 10. szám - A csődmegtámadási keresetek vázlatos ismertetése [7. r.]

(Í27) MISKOLCI JOGÁSZÉLET avult és tarthatatlan „korona csak korona'' fictiojára2 támaszkodva egyre-másra kötelezték a jelzálogos hitelezőket a törlési engedélyek kiállítására, ha az adós ingatlantulajdonos a megfelelő névleges összeget birói letétbe helyezte. Igen sok, valamikor agyonterhelt ingatlan manapság többé-kevésbé tehermentesítve, már harmadik vagy negyedik kézben van. A záloglevelek felértékelése tehát nagyon bajos. A békebeli takarékbetétek méltányos felértékelése sokkal egyszerűbb és könnyebben megoldható. Kérdés még az, hogy honnan vegye az állam a felértékelésre, illetve a kamatokra szükséges összeget. Csakis egy ujabb, e célra fizetendő haditeher-vagyonváltságra lehet gondolni, melynek eszmei része valamennyi ingatlanra volna bekebelezendő és amely hadikölcsönökkel is fizethető volna. Ezáltal el lehet érni azt, hogy a még forgalomban levő hadikölcsönkötvény-cimletek legnagyobb része visszafolyik az államkincstárhoz s végeredményben mindössze 2—3 milliárd kor. névértékű kötvény valorizálásával kell megbirkózni. Másrészt az ingatlantulajdonosok is részt vesznek a haditérhek aránylagos viselésében, miáltal a jelenlegi kiáltó ellentét megszűnik. Ezenkívül egy ujabb adót kellene behozni, mely haditeheradó címén a vagyon- és jövedelemadó pótlékolása állhatna3 és különösen a háború tartama alatt vagy azóta szerzett vagyonokat sújtaná. A helyes megoldásnak nem szabad szem elől téveszteni azt a tényt, hogy a mostani adókkal és vagy 011 vált ságokkai agyongyötört nemzedék nyakára ujabb adóterheket rakni már igazán nem lehet, hisz a nemzet jelenleg élő adófizető tagjai a szenvedésekből, megpróbáltatásokból és bajokból már épen kivették részüket. Egyenlőre csak kamatvalorizálásról lehet szó, a tőke miként leendő visszafizetését ki kell tolni a harmadik, negyedik generációra, mely remélhetőleg kedvezőbb gazdasági viszonyok és politikai körülmények közt lesz, mint mi. A számok beszélnek és bizonyítanak; nekik jobban hiszünk, mint az „illetékes" fórumoknak. A pénzügyminisztérium adatai szerint 9 és fél milliárd korona névértékű hadikölcsönkötvényt nostrificáltak, melyből visszavásárlás, eladás és adófizetés utján cca 4 milliárd folyt az állampénztárhoz vissza. Ezidőszerint tehát 5 és '/2 milliárd értékű címlet van forgalomban, melyből az ajánlott haditeher-vagyonváltság utján ismét bevonható lenne 2—3 milliárd, ugy, hogy a hadikölcsönkötvény-cimlettulajdonosok kártalanításáról szóló törvény már mindössze —3 milliárd korona névértékű kötvényt találna az országban. Az első és második kategóriába sorozott kötvényeknél is tulajdonképen csak kamatvalorizálásről lenne szó, mely az állami költségvetést évente megbízható becslések szerint 20—25 millió aranykoronával, többel semmi esetre sem terhelné meg, ezzel szemben uj értékekhez jutna a lakosság leghazafiasabb része, a költségvetési egyensúly és a valuta minden veszélyeztetése nélkül. Az 1924/25. évi költségvetés 27.6 millió aranykorona többlettel zárult, e tényt tekintve bizonyítéknak, a leirt méltányos és minimális valorizációra most már nem a lehetőség, hanem a jóakarat, a szociális belátás és az igazságérzet hiányzik. Vagyis a „non possumus'' hangoztatása most már meghaladott álláspont. A kötvénytulajdonosok türelmetlenül várják igényeik és jogaik elismerését s Ínséges helyzetük folytán csakis oly rezsimet pártolhatnak, melyben a szociális belátás és az igazságérzet dominál és nem helyezkedik a rideg elutasítás merev álláspont jára. Lintncr Béla dr 5 Ez az elmélet más téren a közgazdasági élet felbontására vezethetne és az anyagi igazság arculcsapása. a Nagy Emil volt igazságügyminiszter javaslata szerint a fedezetet illetően „mindazok tartoznak fizetni jövedelmi és vagyoni adójuk után egy bizonyos százalékos adópótlékot, kik annakidején vagyonosságuk ellenére nem jegyeztek hadikölcsönt". . _ • u Megalakult az Eperjesi Kollégiumi Diákszövetség Hírt adott a Miskolci Jogászélet arról a nagyarányú és nemes mozgalomról, mely egy hálásan érző volt eperjesi diák, Horvay Sándor lelkében született meg és amely céljául tűzte ki a szétszórtan s a trianoni béke óta egyenesen elválasztottál) élő volt eperjesi kollégiumistákat összegyűjteni, köztük a testvéri érintkezést, még esetleges segélyezések utján is mélyíteni és ápolni, hogy az ősi Alma Mater szelleme mennél erősebben és egységesebben maradhasson fenn volt tanítványai lelkében. Mert a Kollégium egységét most, hogy a menekülés következtében a négy intézet különvált, sőt gimnáziuma meg is szűnt, már igazán csak a hallgatóinak lelkében lehet megőrizni. A Horvay Sándor máv. felügyelő, volt kollégiumi diák által az Evangélikusok Lapjában felvetett eszme Bruckner Győző dr. jogakadémiai dékán által a jogakadémia 1925/26. tanévi Almanachjában és a Miskolci Jogászéletben propagáltatván, oly széles körben vált egyenesen óhajjá, hogy az előkészítő bizottság agilis elnöke Mágócsy-Dietz Sándor egyetemi tanár, saját kijelentése szerint egyenesen kötelességnek tartotta a kollégiumi diáktalálkozó megrendezését és főleg a Kollégiumi Diákszövetség megalakulásának előkészítését. Fáradságot nem ismerő buzgalmának méltó gyümölcse lett a nagy siker. Szeptember 25-én délután 5 órakor a budapesti Deáktéri ev. iskolában gyűltek össze a Kollégium négy intézetének volt tanítványai intézetenként külön-külön termekben. Az érkezőket a Deák-téri iskola cserkészei igazították útba a lépcsőkön és folyosókon. Megható jeleneteknek voltunk tanúi, amint a tisztes őszhaju, öreg urak fiatalos csapongó örömujjongással, vagy éppen könnyek között egymásra ismertek. Jól esett az öreg ifjú sziveknek egy-egy együtt elkövetett, diákcsinnyen filozófus komolysággal elbeszélgetni. „Hogy vagy"?", „mi vagy?", „hol vagy?", „emlékszel még"?", hallatszott minduntalan s az élet harcában arcrándulás nékül álló szilárd lelkek egy-egy „régi jó idők emlékén" könnyben olvadtak fel. A testvéri szeretet hozta össze a kollégiumistákat. Találkozott itt a mult és a jelen, ott volt a fiatalságát — a magyarellenes szekaurákkal küzdve és tanítva — a Kollégiumnak áldozó Ludmann Ottó s képveselte magát a Kollégium ifjabb generációja. Ott voltak a haza egén fénylő csillagot jelentő tudósokon kivül, a nemzetet nevelő, a zsenge gyermekeket a magyar géniusz útjára, segítő néptanítók, — mind a Kollégium tanítványai. És ott volt mindenek felett a Kollégium nagy tanítványainak, Thökölynek és Kossuthnak szelleme. És ez volt az, e nagy szellemekétől áthatott egységes hála és szeretet az Alma Mater iránt, amely oly impozánsá és oly szivetmegkapóvá tette ezt a diáktalálkozót. Mikor az annyi év után újra találkozás örömmámorában megpihent a lélek, bevonultak az intézetek a díszterembe, mit zsúfolásig megtöltöttek. Mágócsy-Dietz Sándor elnök üdvözölte itt a megjelenteket s ismertette az Eperjesi Diákszövetség célját. Majd Horvay Sándor az előkészítő bizottság titkára felolvasta a Diákszövetség alapszabályait, mit a megalakulást előkészítő értekezlet, egyhangú lelkesedéssel elfogadott. Ezután Paulik János az Evangélikus Lelkészegyesület nevében üdvözölte az előkészítő gyűlést: — Nemcsak mint az Országos Evangélikus Lelkészegyesület kiküldöttje, hanem mint a Kollégium talán