Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 10. szám - A csődmegtámadási keresetek vázlatos ismertetése [7. r.]

ÍO MISKOLCI JOGÁSZÉLET (126) a caratativ és a szociálpolitikai szempontok az állampapí­rok e fajánál érvényesülhetnek leginkább. Itt mutatható ki legjobban, hogy ős jegyző-e valamelyik tulajdonos, vagy csak spekulációs tőzsdei vásárló, itt lehet a hazafias fel­buzdulást, a „mindent a hazáért" jelszónak igazi jelentése értelmében verejtékkel és hosszú, kitartó munkával szer­zett kis vagyonoknak a haza oltárán való feláldozását a legj óbbon méltányolni és recompensálni. Mig a békebeli aranyjáradék kölcsön címleteinek megvásárlása a legtöbb esetben csak hasznosnak és biztosnak Iái szó, üzletszerű befektetés volt, addig a hadikölesönökben a legtöbb eset­ben jobb sorsra méltó családoknak minden vagyona, ár­vák öröksége, Ínséges helyzetben levő keresetképtelenek­nek minden reménysége, évtizedes kitartó, szorgalmas munkának minden gyümölcse fekszik. De lege ferenda, a felértékelési törvénynek óvakod­nia kell, nehogy a jelenlegi különben is agyonadóztatott nemzedék nyakára ujabb terheket rakjon, óvakodnia kell különösen, nehogy a szanálás szenvedései és nélkülözései meg egyébb bajainak elviselése által nehezen elért költ­ségvetési egyensúlyt felborítsa, s ujabb infláziót okozzon. Senki, — aki a közgazdasági és pénzügyi dolgokban csak némi jártassággal bir, — nem kívánhatja a felértékelendő kötvények azonnali beváltását, azaz készpénzben leendő fizetését, hiszen ez valóban teljesíthetetlen kívánság. Kö­veteli azonban minden kötvénytulajdonos az állam tör­vényhozásilag garantált igéretét arravonatkozólag, hogy majd kedvezőbb gazdasági helyzetben és boldogabb idők­ben nem fog elzárkózni jogos kívánságuk méltányos telje­sítése elől s mindent megtesz e nagyfontosságú kérdés ki­elégítő megoldására. Caritativ valorizáció esetén (más egyenlőre el sem képzelhető), négy kategória lenne felállítandó s a valori­zációra, illetve kártalanításra igényt tartó kötvénytulaj­donosok a szociápolitikai szempontok beható és lelkiisme­retes mérlegelésével e kategóriákba lennének sorolandók a felértékelési törvényben meghatározandó ismérvek alapján. Az első kategóriába helyesen azok az ősjegyző tulaj­donosok tartoznának, akik kötvényeiket személyesen je­gyezték1 1914-től 1918-ig (illetve azokat valamely ősjegy­zőtől örökölték), egyébként teljesen vagyontalanok és keresetképtelenek s szűkös anyagi heyzetük, vagy rokkant­ságuk, aggkoruk, esetleg hosszantartó - gyógyíthatatlan betegségük vagy szellemi fogyatkozásuk miatt hosszú időn át kereset nélkül állanak és bebizonyitott szűkös anyagi helyzetük miatt támogatásra szorulnak. Ezeknek évjáradék lenne biztosítandó, mely 15 évig lenne fize­tendő, de az eredetileg jegyzett összeg 25%-át a járadék gyanánt végeredményben kifizetett összeget nem halad­haja meg. A második osztályba lennének sorolandók azok az ősjegyző kötvénytulajdonosok, (illetve jogutódaik) akik vagyonukat egészben vagy legalább legnagyobb részben kimutathatólag és bebizonyíthatólag hadikölcsönkötvé­nyekbe fektették és ezidőszerint megélhetést nyújtó jelen­tékeny vagyonnal nem birnak, továbbá a hadirokkantak, árvák és özvegyek (amennyiben ősjegyzők), végül a ke­gyes alapítványok, jótékonysági alapok, ösztöndijak, ka­tonai kauciók és az árvaszék által hadikölcsönökbe fekte­tett árvavagyonok. Ezeknek kötvényei pengő névértékű, a hitelező által fel nem mondható, évi 2%-al kamatozó kölcsönmegváltó államkötvényekre lennének átcserélen­dők olyformán, hogy minden 100 kor. névértékű hadi­kölcsönkötvény-eimletért egy 15 pengő névértékű uj köt­vényt adnának. A Nemzeti Bank az uj kötvények névér­1 E tény azonban nem zárja ki ezeknél sem az igazságos valorizációt. fékének 1/3-a erejéig lombardkölcsönt nyujhatna. Az ezen kategóriába sorolt címletek évente 2%-al kamatozná­nak, a tőke visszafizetését ki lehetne tolni 30—40 évre. A harmadik kategóriát azok csoportja alkotná, akik ősjegyzők ugyan, de jelentékeny vagyonnal birnak, to­vábbá a biztosító társaságok hadikölcsönbe fektetett díj­tartalékai, végül mindazon ősjegyző kötvénytulajdonos, aki bármi ok vagy feltétel hiánya miatt a fentebbi két kategóriába nem sorolható. Ezeknek hadikölcsön-cimletei évente meghatározott terv szerint, 15 év múlva kezdődő dijsorsolásokon résztvevő, uj nyereménykötvényekre len­nének beváltándók, amelyre méltányos esetekben az állam­kincstár lombardkölcsönt folyósítana s amelyek 45 év alatt lennének kisorsolandók az ország mindenkori teher­bíró képességéhez képest. Az átcserélés ugy történhetnék, hogy minden 100 koronás névértékű hadikölcsön-cimletet egy 5 pengős névértékű, nyereménykötvényre konvertál­nának. Kamat ezekre a jóvátétel rendezéséig nem köve­telhető, azután is csak évi 1%. Törvény határozza meg majd, hogy a kamatozás mikor kezdődjék. A negyedik osztályba soroznám azokat, akik ős jegy­zői minőségüket záros határidőn belül igazolni nem képe­sek, továbbá a válalatokat, uradalmakat, részvénytársasá­gokat, és egyéb jogi személyeket, végül mindazokat az ős­jegyző kötvénytulajdonosokat, akik a háború tartama alatt vagy után jutottak megélhetésüket biztosító, jelentékeny vagyonhoz s így teljesen rendezett anyagi viszonyok kö­zött élvén, a caritativ valorizálásra igényt nem tarthat­nak. Ezek a birtokukban lévő kötvényekkel, a szelvény fi­gyelmen kívül hagyása mellett adót fizethetnének aképen, hogy minden 100 korona névértékű hadikölcsönkötvény 1 pengő névértékben lenne az állampénztárak által be­váltandó, illetve adóba elfogadandó. Tagadhatatlan, hogy a caritativ valorizáció nehezen vihető keresztül s csak oly részleges és ideiglenes megol­dást jelent, mely a tiszta igazság követelményeinek nem mindenben felel meg. Mint volt pénzügyi fogalmazó és bankhivatalnok azonban csonkaországunk nagy terheit látva, — különösen azt az óriási összeget figyelembe véve, melyet az országba beözönlött hivatalnokok és nyugdija­sok tömegének eltartása felemészt, — egyenlőre más meg­oldást elképzelni nem tudok. Technikailag ugy lehetne a kártalanítást legkönnyeb­ben keresztülvinni, ha záros határidőn belül minden valo­rizációra igényt tartó kötvénytulajdonos köteles lenne igényét a lakhelye szerint illetékes adóhivatalnál a jegy­zett összeg feltüntetése mellett kérvényileg bejelenteni. A jelentkező kötvénytulajdonosoknak a felértékelésre, il­letve kártalanításra támasztott igényét a jelentkezők ál­tal felmutatandó okiratok és bizonyítványok, a pénzügy­igazgatóság adatai- és útmutatása, valamint a pénzügy­minisztérium által rendelkezésre bocsátandó nostrifikált hadikölcsön-cimlet számjegyzék és az ősjegyzők névsora alapján városonkint és járási székhelyenként egy három (esetleg öt ) tagból álló bizottság vizsgálná felül, melyek­nek elnöke egy tényleges (vagy nyugdíjas) bíró volna, ki a helyi viszonyokkal ismerős, tagjai között pedig helyet foglalna az államkincstár képviselője, (pl. egy pénzügyi titkár) és a kötvénytulajdonosok megbízottja (pl. ügy­véd), aki a kötvénytulajdonosok érdekét tartaná szem előtt. Joga lenne tanukat megidézni, bizonyítékokat besze­rezni, feleket megesketni, hatóságokat és pénzintézeteket megkeresni. Határozata ellen fellebbezésnek volna helye a közigazgatási bíróság pénzügyi osztályához. Bizonyos, hogy a hadikölcsönök valorizálása automa­tice maga után vonja a vasúti kötvények, biztositások, köz­ségi kötvények és egyébb államadósságok felértékelését. A jelzálogos követelések és a záloglevelek valorizálásával elkéstünk. A bíróságok itt a különben már teljesen el-

Next

/
Thumbnails
Contents