Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 10. szám

MISKOLCI JOGÁSZÉLET 3 meny jogintézményére nézve mégis változatlanul állította vissza a korábbi hazai törvényeket, holott ezek alapja rég eltöröltetett." Idézhetném még egy szintén kiváló másik jogászunknak, Madarassynak a megjegyzését is: „És a kasztok szerint változó vagyoni jogviszonyokon az 0. É. sem tett •semminemű változtatást/' De véleményem szerint az I. T. Sz. id. 13. §-a ellenlétben áll azzal a kiindulási ponttal, amelyből az 0. É. kiindult, s amely veres fonálként húzódik végig ez illustris testület egész munkálatán. . Álláspontom helyességét indokolja nemcsak a mai társadalmi és gazdasági berendezkedésünk, de a T. mind a négy szövege, melyekben már, mint a rendiségtől teljesein független, az ország minden rendű és rangú, s bármily társadalmi osztályhoz tartozókra egyaránt kiterjedő intézményként van a közszerzemény intézménye szabályozva. A jelen kérdésnél is láthat juk, hogy a conservativ felfogás milyen tarthatatlan eredményekre vezet. Amint tehát a fentiekből is láthatni, az az álláspont, mely a közszerzemény intézményénél a rendiségnek befolyást enged, logikailag tarthatatlan, jogilag pedig meg sem indokolható. A joggyakorlat, fájdalom, az Id. Törv. Szab. id. §-ainak a rendelkezésén áll még ma is. g. A rendiségnek az egyén jogállapotára gyakorolt befolyásával találkozunk az özvegyi jog intézményénél is és pedig két irányban. Az egyik irányú befolyásával találkozunk a második özvegy özvegyi haszonélvezeti jogának a terjedelme kérdésében. A nemes ember második feleségét, az első házasságból származott gyermekekkel szemben ugyanolyan terjedelmű özvegyi jog illeti meg, mint az első feleségét, az édesanyát és a nemes ember özvegyét ujabbi férjhez menetel esetén az u. m kiházasitási jog is megilleti. Ez a második irányú különbség. A nem nemes ember második özvegyét özvegyi haszonzete illeti meg, de nem illeti kiházasitás sem. Az egy gyermek haszonélvezetére való korlát s az özvegyi jognak természetszerűleg csak a férj aggi természetű és az első házasság alatti szerzeményi vagyonára vonatkozik. Az özvegyi jognál megnyilvánult eme különbségelvet nem igen ismeri a mindennapi élet és ez okból e különbség- fentartásának sincs sok értelme. A kiházasiirisi jogra nézve azt tartanám legszerencsésebb megoldásnak, hogy a rendi különbségre való tekintettel általános szabályként az állíttatnék fel, ott, ahol hagyatéki vagyon nagysága megengedi és amennyiben az adott viszonyok között méltányosnak látszik, az özvegynek ujabbi férjhez menetele esetén a kiházasitási jog is megadatnék. Végül a hü bérnél érezteti a rendiség a befolyását olyképpen, hogy a főnemesnek nagyobb volt a hit bére. mint a köznemesi hitbér, ennek viszont nagyobb, mint a nem nemesé. Mivel desvetlidó által az intézmény elvesztette gyakorlati jelentőségét, feleslegesnek látom, hogy ezzel tovább foglalkozzam. Most, hogy végére értem cikkemnek, veszem észre azt, hogy az magán viseli látszólag az egyoldalúság vádját. Mert azzal, hog a rendiségneg az egyén jogállapotára gyakorolt hatása szempontjából bár nagy vonásokban a nemes és a nem nemes közötti különbségekre mutattam rá, elmellőztem azt a kérdést, hogy a mai jogéletben nem nemes rendűek között is vannak-e valamelyes különbségek? Bár e kérdésre igennel kell felelnem, mégis ugy vélem helyesen mellőztem most felvetett e kérdésnek az ismertetését, mert azok a különbségek már nem a rendiségek folyamányai, hanem részint az u. n. hovatartozandóságnak, részint az élethivatás-. nak. Az előbbiek körébe tartozik a szabadkirályi városok és a szabadkerületek lakosai-, az utóbbiak körébe az egyházi nemesek u. n. Praedeálistákat megillető privilégiumok kérdése. Az úrbéreseket, jobbágyokat és a zselléreket megillető jogállapot már tagadhatatlanul a rendiségnek volt a folyamánya. Hogy az u r b é r i s é g minő X-dik léket vágt a a jogegyenlőség általános elvén, ezzel nemcsupán azért nem foglalkozom, mert semmi érdekeset nem nyújt, hanem leginkább azon okból, mert ez az 1848 : 'IX.-t.-c. s az annak alapján kiadott nyilt parancsok és későbbi törvények miatt egy lezárt és egy helyesen megoldott kérdés, amit fájdalom nem lehet concedálnom a fentebb egyenként felsorolt többi kérdéseket illetőleg. Ha most már azt kérdezzük, hogy a rendiségnek a hatását, mely kérdéseknél és mily mérvben kellene megszüntetnünk, erre nézve utalok a T. II., III. és IV. szövegeinek a rendelkezéseire. Amint ezek sem teszik meg a közszerzemény-intézménynél, az özvegyi jognál, ugy azt én sem tenném meg. A hitbizomány intézménynél pedig kimondanám, hogy a jövőben senkinek sem áll jogában hitbizományi létesíteni. A ma meglevő hitbizományokra vonatkozóan pedig olyan rendelkezéseket alkotnék, melyek lehetőleg megszüntetnék azokat a hátrányokat, melyek az intézmény mai szabályozott alakjában kirivóak. A hitbizomány intézményének reformjával kapcsolatban foglalkoznék azonban az amerikai kontinensen honos családiotthon u. n. homes tedd, intézmény megvalósításának a kérdésével, amelyben rejlik a gondolat nagyon is szük határok között s az intéző felek és a földbirtokpolitikai törvények egyes intézményeiben nyert némi elismerést. Szilágyi Antal dr. A választott bíróságokról a kereskedelmi és iparkamarák szerepéről a választott bíróságok alakítása körül (Folytatás.) A Pp. 775. §-a szerint: A választottbirósági szerződés, amennyiben az illető esetre vonatkozólag másként nem intézkedik, hatályát veszti: 1. ha a szerződésben megnevezett választott birák valamelyike a bíráskodást el nem vállalja, meghalt, vagy a bíráskodást más oknál fogva nem gyakorolhatja, vagy pedig elvállalt kötelezettsége teljesítését megtagadja; 2. ha a választott bíróság Ítéletéhez megkívánt szótöbbség, ha pedig a választott bíróság két tagból áll, az egyhangúság nem jön létre; 3. a 772. és a 780. §§. eseteiben. A 772. §.1. bek. szerint : Ha a 770. §. értelmében bíró választásra felhívott fél (mindenik fél felhívhatja ellenfelét, hogy a felhívás vételétől számítandó tizenöt na]) alatt választójogát gyakorolja) a, felhívásnak eleget nem tesz, a felhivő fél a választott bírósági szerződéstől elállhat, vagy pedig a rendes bíróságtól kérheti a választott bírónak ellenfele helyett leendő kinevezését. — A bíróság a kérelem felől az ellenfél meghallgatása nélkül határozhat. A 780. §. I. bek. szerint pedig: Ha a választott bíróság az ügy eldöntésével bármely okból késedelmeskedik, a rendes bíróság bármelyik fél kérelmére az Ítélet meghozatalára megfelelő határidőt tűz ki, amelynek sikertelen leteltével a választott bírósági szerződés a fenforgó esetben hatályát veszti. Ezek a törvény azon rendelkezései, melyek alapján