Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 6. szám - A törvényhozás szerepe a tuberculosis leküzdésében

MISK0LC5 JQGÁSZELET (98) _6 A törvényhozás szerepe a tuberculosis leküzdésében A tubeiculosís a legragályosabb és legelterjedettebb betegség. Századokra volt szükség, míg szétszóródott minden földrészen. Eleinte lassabban, később, a közlekedés fejlődésével gyors iramban s különösen a zsúfolt nagyvárosokban emberről-emberre ragadt és senkit meg nem kímélt. A megbetegedési statisztikák nem helytállók, mert nincs bejelentési kényszer s a betegség korai felismerése nehéz. A halálozási számadatok azonban meggyőzően mutatják, hogy valamennyi fertőző betegség közül a tuberculosis, gümőkór pusztít leginkább s hogy a jólétben élő társadalmi osztályok k. b. negyedannyi tuberculosís-halálozást mutatnak, mint a segénységben sínylődő néprétegek. A fejlődés korából kíkerülteknek több mint 95 százalékában pozitív a biológiai (oltási) tuberculosis próba. A röntgen- és kórbonctani vizsgálatok ís a fertőzöttségnek majdnem általános voltára mutatnak. Vagyis mindenki fertőzött, de nem mindenki, hanem k. b. minden tizedik ember beteg. A fertőzés t. í. még nem betegség. A betegség mint a szervezet reagálási módja a megbetegült kórokozóra, mikrobára minden egyénben más és más. Ha 9/io-e az embereknek tudatlanul, szervezeti reactíójával győzi le a bacilíust s egészséges marad, legfeljebb kis megjelöltetéssel a lezajlott harc nyomaképen, melyet bacíllus és szervezet vivtak meg. Miért ne sikerüljön a harcot sikerrel megvívni az esetek 1/in-ében, ha összefognak tudomány, socíología s minden nemesebb igyekvésünk s akarásunk, hogy célszerűséggel helyettesítsük a 9/io-nek véletlenét! A tuberculosis gyógyításának problémája egyet jelent az ellene való védekezés tanával s még messzebbre menve, emberhez illő életmód biztosításával. A védekezés módjához a helyes megismerések vezetnek. Sok nézet lett elavulttá, sőt a sikert gátló tényezővé, viszont a legújabb kutatások eredményei még egyáltalában nem közismertek. A fertőzés tehát általános, vagyis a bacillussal való találkozás kikerülhetetlen, de a betegség távolról sem szükségképení. Ez az egyik figyelemre méltó ujabb megállapítás, a másik, a kényszerű beismerése annak, hogy a gümőkórt gyógyító szerrel ma még nem rendelkezünk. Megelőzni nem lehet, gyógyszerünk nincs. Vájjon csakugyan ennyire rideg a tényállás, hát valóban nincs menekvés ? A betegség kórbonctanának és biológiájának említett ujabb megismerése azonban megcsillogtatja a reménységet, megvilágítja a követendő helyes utat. Az alantíak tárgyalása ilyen irányban kíván megértető ismereteket nyújtani. A megfertőzött szervezet, mint hallottuk, esetleg meg sem betegszik, vagy oly enyhén, hogy észre sem veszik a betegséget, mert a néhány, nem nagy számú és nem tulgyakran a beléje jutott bacílussal hamar megbirkózott. Ezeket vagy megölte vagy valamely szövetféleségében, pl. nyirokcsomóiban (mirigyeiben) bezárta. Előbbi esetben nemcsak megmaradt a teljes testi épség, hanem a szervezet ellenmérgekkel ís telődött, melyekkel a bacilíust legyőzte s hascnló, kívülről bejutó újbóli fertőzés (exogen reínfectío) ellenében érzékenyíttetett ís. Újbóli fertőzés esetére tehát ébren van és felvértezett, feltéve, hogy a szervezet ezen jó hangoltságát rossz táplálkozás vagy más, kedvezőtlen külső vagy belső körülmények pl. gyengítő betegségek nem ássák alá. Ha azonban a bacíllus csak elrejtőzött, betolakodott, gondoljunk csak a vérbaj hasonló jellegére, egy belülről, vagyis ezen rejtett gócból kiinduló újbóli fertőzés lehetősége (endogén reínfectío) az egész életen át s főleg a nemi fejlődés korában állandóan kísért. Megfelelő tápláltság, jó erőbelí állapot, kedvező külső és belső körülmények azonban a szintén érzékenyített., éberré tett szervezetnekjjállandó védőőrséget biztosítanak. A fertőzés ezen kétféleségét közismert példával lehet megvilágítani. Gondoljunk csak a gyermekkorban oly gyakran észlelhető nyaki nyirokcsomó duzzanatokra. Ezek első megtelepülésí helyei a bacíllusoknak. Aggódva lesik a szülők e ,,mirigyek" sorsát és méltán. Az eltűnésük gyógyulást jelent, az elgenyesedésük rendszerint évekre terjedő s gyakran tüdöfertőzéshez vezető gümős megbetegedést. A nyaki nyirokcsomókkal egyidejűleg, vagy ezek keletkezése után — s ezt különösen a röntgenvízKgálások óta tudjuk — a tüdő kapujában, a hilusban hasonló elváltozások támadnak, amelyek a tulajdonost bizony már jobban megjelölik, mert rendes nagyságukra ritkábban fejlődnek vissza, hanem több-kevesebb meszesedés után megnagyobbodva maradnak s a bacílíusok ezekben egyídőre, esetleg végleg betokoltatnak. Bármely életkorban, sokszor épen az öregségben hírtelen fellángoló gümős megbetegedés az innen kiszabadult bacílíusok özönlése (belső reínfectío), melyek ellen a bármely okból, pl. az öregség folytán leromlott szervezet gátat állítani már nem képes. Ha a bacíllusoknak rendszerint a tüdőben, csontokban vagy ízületekben való megbetegedése csak oly szervezeti védekezést vált ki, mely életfolyamataikat csupán mérsékli, lefékezi, egy egyensúlyi helyzet teremtődik, melyben mindkét fél, ugy ahogy, egymásmelíett megférnek : a betegség idült lefolyást öltött. Ezen ídősült tuberculozísok évtizedekig fennálhatnak, de gyógyulással vajmi ritkán végződnek, A chroníkus állapotot befejezéshez juttató rohanó lefolyás (tüdóvész) a kiegyensúlyozott együttélést megszavazó védekezés-leromlás következménye. Ha a felelet a szervezet részéről nem kielégítő, mert vagy energíátlan az utóbbi (ez az eset pl. a zsenge gyermekkorban), vagy a védelem ugyan nem teljesen hiányok, de a fertőzés szerfölött erős, pl. igen sok bacíllus tulgyakran kerül a szervezetbe, a betegség a legsúlyosabb lefolyást ölti s vagy általános, szemezés vagy gümősödés, vagy tüdővész támad. Tuberculosíssal tulnyomalag már a gyermekkorban fertőződünk, ezért a gyermekkori tuberkulosís külön méltatást érdemel. Miért ís várna a legragályosabb fertőzés a felnőtt korig. Ott fogja áldozatát mihelyt s ahol csak éri. A gyermek a földön csúszik, a föld porával játszik, közelebb ís van a talajhoz, tisztátalanok a kezei, nem védekezik és nincsenek még elenmérgeí a szövetnedvekben, a véráramban a betolakodókkal szemben. Kevésbbé érzékenyíthető (éberré nem tehető) és nem vértezett. Kész préda, valósággal „kikészítve". Intézeti, iskolai, gyermekkertí és kórházi megfigyelések szomorú tanúsága szerint az egészen zsenge gyermekkor és pedig az 5 s még inkább a 4 éven aluli, jóformán semmi ellenállást nem tanúsít különösen a súlyosabb fertőzés ellen. Már pedig a fertőzés módja e korban rendesen igen súlyos. Ezért oly gyakori e korban a tubeiculosís legvésebb formája, az agyalapi agyhártyagyuladás és a szemcsés tüdő gümőkór. Ezen igen intenzív fertőzési lehetőségnek belső és külső okai vannak. Az előbbiek a gyermeki szervezet berendezésével vannak adva, (ellenmérgek, védekező képesség hiánya); a külső okok abban a behatóan közeli és gyakran megismétlődő, tehát tartós fertőzési mód folytán támadnak, melyet a gyer nekkel együttélő és nyílt gümőkórban szenvedő szülő, dajka,