Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 5. szám - A Miskolci Ügyvédi Kamara évi jelentése az 1924. évről

22 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (90) setében is nagy haladást jelent a régi rendszerrel szemben s bármily egyébként sehol és soha ki nem kerülhető aránytalanságok fordulnak is elő, örvendetes jejenség, hogy a kar saját maga által választott szerv által házilag veti ki a kontingentált adóösszeget, megkímélvén a kartársakat iratai, könyvei, feljegyzéseinek idegenek részére való felmutatásától s az ezzel járó esetleges zaklatástól, egyben az ügyvédi titoktartás megszegésének veszélyétől. Igazságügy miniszter ur kérelmére véleményt terjesztettünk fel az örökösödési eljárás novellárís módosítása, valamint a magánalkalmazottak szolgálati viszonyait szabályozó törvényjavaslatok tervezetére nézve, mindkettőre nézve alapos aggályainkat kifejtvén, különösen az előbbire nézve abban az irányban, hogy ez az ügyvédi munkakör további korlátozására vezetne. Részt vett kamaránk kiküldöttei által a debreceni kir. ítélő Táblának múlt év végén tartott kétszáz éves jubileumán s az a kitüntető figyelem, amellyel a kir. Tábla bírói kara által kamaránk képviselői fogadtattak, újabban megerősítette azon jóleső érzést, hogy a bírói és ügyvédi kar között fennálló jó viszony nagy erőssége az igazságszolgáltatás sima menetének a kir. Tábla egész területén. A hadviselt ügyvédek névjegyzéke tárgyában az 1922. évben kiadott lg. min. rendelet egyik sérelmes intézkedését ismételten tettük szóvá s ez az volt, hogy azon rendelet szerint a háború alatt még be nem jegyzett ügyvédek nem voltak a jegyzékbe felvehetők, a mit éppen a pártolásra leginkább ráutalt fiatal kartársak érdekében sikerült akként módosíttatni, hogy ők is felveendők egy másík jegyzékbe. Bármennyire nem szívesen tesszük, kénytelenek vagyunk itt rámutatni a vagyonfelügyelők kirendelése körül a miskolci kir. Tőrvényszéknél gyakorolt azon felette sérelmes intézkedésre, hogy minden ok nélkül többnyire nem hívatásos kereskedők és pedig ugyanazok több ízben rendeltetnek ki. A mai napig itt folyamatba tett 50 kényszeregyezségí ügyben 29, tehát több mint fele esetben történt ilyen ínjuría az annyi ingyen munkát végezni kényszerült hadviselt ügyvédekkel szemben, akik más elbánást érdemlenének! Általában a vagyonfelügyelőségek méltánytalan kiosztása egyébként egyik helyi lapban is szellőztetett, a mi a bíróság tekintélyének éppen nem válik előnyére. Ugyanezen törvényszéknél az összes kényszeregyezségeket egyetlen bíró intézi, aki azonban mint egyes bíró még más ügyekkel is foglalkozik s így természetes, hogy a kényszeregyezségí határozatok hónapok múlva sem emelkednek jogerőre, a mí mérhetetlen hátrányokat okoz s e mellett az illető referens bírónál, minden szorgalma dacára a már kihirdetett ítéletek írásba foglalása is nagy késedelmet szenved. A joggyakorlók továbbképző tanfolyamát illetőleg jelentjük, hogy ez bejegyzett ügyvédjelöltjeink részére úgy a miskolci, mint a sátoraljaújhelyi kir. törvényszékeknél együttesen tartatnak a bíróságnál joggyakorlaton levőkkel és Nagyméltóságod rendelkezésének megfelelően különös gondunkat képezi, hogy az összejövetelek pontosan látogattassanak. Kamaránk pénzügyi helyzete az általános gazdasági állapotokat évről-évre súlyosan érzi. Belátja választmányunk, hogy minden csekély kamarai illetmény súlyosan érinti a tagokat, ám rajtunk kívül álló okok idézték elő, hogy a dologi kiadások már régen messze az aranyparitáson felül vannak, az ügyvédi kar jövedelme pedig ennek egy csekély töredéke. Éppen azért a tagdíjak megállapításánál számoltunk ezzel a szomorú ténnyel s a tagdíj-átlag alig egyharmadát teszi a békeI bélinek. Csodálatosan feltűnő jelenség mégis, hogy a kartársak egyrésze még így sincs megelégedve. Érdemes ennél pár szőra megállani s itt egyben a kamara tagjaihoz volna egy őszinte és szeretetteljes kartársí kérelmünk: Minden intézmény — s így a kamarai is — csak akkor valósíthatja meg feladatát, csak akkor tölti be igazán hivatását — és itt nem a törvény szúk keretei által eíőírott feladatra, hanem arra gondolunk, amelyet a mai életviszonyok s az ügyvédi kar mostani helyzete kívánnak tőle —, ha nemcsak tisztikara és választmánya, hanem a kamarának minden tagja részt kér és részt vesz a munkából és hol kereshetnénk inkább megfelelő munkatársakat, mint az oly értékes szellemi tőkével és képességekkel rendelkező ügyvédi kar tagjai között ?! És mégis mit látunk ? Bizonyos idegenkedést, bizonyos megmagyarázhatatlan averziót magával a Kamara intézményével szemben, Rejtély ez előttünk, melynek indító okait még csak nem is sejtjük és amelynek elfogadható okai nincsenek, nem ís lehetnek s ha mégis vannak, azok a mindenkori yezetőségtől bizonyára távol állottak és állanak. Éppen azért kérjük kartársaínkat, támogassák a vezetőséget nehéz munkájában, gondolj nak kamaránkra, mint olyanra, amelynek messzemenő feladatai és céljai vannak, tehetősebb kartársaínk különösen tartsák szem előtt, hogy a segélyezést ís íntenzíve kell feladatunk körébe vonnunk s hogy van az mégis, hogy alig van rá eset, hogy egy-egy egyébként jótékony célokra bőven adakozó kartársunknak eszébe jutna, hogy u hozzá leginkább közel álló kamarai segélypénztárunkat adományával növelje s ez által a segélyezés módját megadja} A kamara — igaz — nem jótékonycélu intézmény, de nem ís gondolhatott a törvényhozó 50 évvel ezelőtt arra, hogy ügyvédi avagy ügyvédjelölti nyomor lehetséges s pedig olyan mérvben, mint az ma tényleg meg van! A Kamara mai pénzügyi helyzete pedig olyan szük keretekbe van szorítva, hogy akárhányszor fontos kari érdekekben nincs módunkban a fővárosban eljárni, — nemhogy a segélyezést akként gyakorolhatnánk, amint azt az idők és a kari összetartás érzete megkívánná! Különösen fiatalabb kartársaínkat pedig arra kérjük, ne várják, hogy csak a vezetőség dolgozzék, szívesen és készséggel várjuk javaslataikat, előterjesztéseiket és igaz szeretettel fogunk ezekkel foglalkozni. így remélhetjük, hogy a Kamara azzá lesz, amit tőle az ország — méltóan ez intézmény 50 éves múltjához —7 tőle elvárhat. Szomorú akkorddal zárjuk e jelentésünket, amidőn megemlékezünk halottaínkről s ezek között e jelentésünk keretében ís a miskolci bírói kar egyik feledhetetlen emlékű tagjáról: Maurer László kir. törvényszéki tanácselnökről, aki mintaképe volt a jó bírónak, s igaz megértő barátja az ügyvédeknek. Rokonszenves egyéniségét szívből gyászoljuk. Kartársaínk köréből örökre eltávozott tőlünk a muít év folyamán a mí közkedvelt elnökünk: Dr. Hollaender Gusztáv, aki három évtizedig volt kamaránk elnökhelyettese és épen akkor ejtette ki örökre a tollat kezéből legnagyobb munkabírása közepette, amikor rövid idővel azelőtt a kartársak bizalma az elnöki székbe ültette. Félszázados jubileumunk napján állítottunk örök emléket elhunyt elnökünknek, akinek jóságos szeretetét életében annyiszor élveztük. Az örökre elköltözöttek sorában követte őt hűséges barátja: Dr. Róth Dezső mezőkövesdi ügyvéd, aki nagy tudásával és puritán jellemével hosszú ideig volt általánosan