Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 5. szám - Az állam magángazdasága [1. r.]

(79) MISKOLCI JOGÁSZELET í I áííam kötelékeké* akar tartozni? Mindazok, akik a megszállott területen születtek és ottan illetékesek, automatikusan a békeszerződés alapján elvesztették magyar állampolgárságukat, de viszont joguk van kérni a magyar állam közösségébe való felvételüket. A 6í. §. írja elő, hogy mindazon magyar állampolgárok, akiknek illetőségi községe oly területen fekszik, melyet Magyarországtól a békeszerződés alapján valamely más államhoz csatoltak, tekintet nélkül lakóhelyükre, a magyar állampolgári kötelékből való előzetes elbocsátásuk nélkül Í92Í. július 26-án eddigi állampolgárságukat elveszítették és minden honosítási eljárás nélkül annak az államnak válnak jogérvényesen állampolgáraivá, amely államnak fönhatósága alá illetőségi községük kerül. Csak azoknak kellett tehát optální, akiknek illetőségi községe a megszállott területen fekszik. — Az optálással az a kötelezettség jár, hogy az optálónak az optálásra biztosított időtartam elteltét követő egy éven belül állandó lakhelyét annak az államnak területére kell áttenni, amely államnak az állampolgárságát optáíta. Viszont megilleti őket az a jog, hogy megtarthatják kiköltözésük után is az elhagyott állam területén fekvő ingatlanaikat az azok műveléséhez és használásához szükséges felszerelésekkel egyetemben. Jogukban áll még ingó vagyonukat uj letelepedési helyükre magukkal vinni s emiatt sem kilépési, sem belépési díjakkal nem terhelhetők. Az opciós nyilatkozatot szóval vagy írásban kellett megtenni az illetékes elsőfokú közigazgatási hatóságoknál. Az optálásnak elintézése körül a legnagyobb zavarok voltak és vannak. Különösen az a baj, hogy a belügyminiszter úr egészen érthetetlenül ragaszkodik a kérelmező atyjának házassági, születési bizonyítványaihoz, a melyeket a mai viszonyok között csak nagyon nehezen vagy egyáltalában lehetetlen megszerezni. A békeszerződés egyik pontja szerint azok is kérhetik a magyar állampolgárságot, akik nem Magyarországon, hanem a monarchia valamely más államában éltek és ott az illetőséget megszerezték, ha magyar nemzetiségűek. Ez volt az úgynevezett faji kategória különösen azon nőkre vonatkozott, akik osztrák emberekhez mentek férjhez, később özvegyek lettek és férjük után osztrák állampolgárok és magyar rokonaikhoz akarnak visszatérni. Ezek csak hat hónapig optálhattak. Az országban ilyen jelentkező 25Ü volt, de jogosan ezek közül senki sem optált és kérelmüket a felső fórum elutasította. Az optálásí határidő í 922 július 26-án már lejárt, azóta kedvezményes honosítás van életben. Sajnos, az optálásí határidő elég rövid volt, főleg városokban; a törvény magyarázata körül sok félreértés keletkezett, úgy, hogy a rövid határidő és a törvény nem tudása következtében rendkívüli sok magyar ember, aki ma is Magyarországon lakik, elvesztette magyar állampolgárságát, vagy ha nem is vesztette el, nem tudja igazolni. Minthogy pedig az állampolgárság hallgató- • lagosan nem szerezhető meg, az illetőknek kérníök kell a magyar állam kötelékébe való fölvételüket, amely nagyon nehézkes, költséges hosszú ídeíg tartó eljárás. Sajnos nemcsak a megszállott területek hatósága, de a magyar minisztérium is nagyon bürokratikusán kezeli e kérdést. — Sok nehézséget támaszt és legtöbbször késlelteti az ügy elintézését. Csak futólag érintem az állampolgársági ügynek sok ezernyi bonyolultságát, de talán így ís világos lesz az, hogy a magyar államnak nem lehet érdeke az, hogy sok évszázados állampolgárságukat nehézkes eljárással ígazolníok kelljen sokaknak. Ha már a szerencsétlen békeszerződésen nem tudunk változtatni, legalább gondoskodni kellene a legfelsőbb hatóságnak oly törvénymagyarázatról, amely a régi magyar emberek jogait megvédi és magyar állampolgárságuk igazolását könnyűvé teszí. Szűcs Jenő. X Az állam magángazdasága I. Évszázadokon keresztül az egyes államfők saját birtokaik jövedelméből fedezték az állami szükséígetek költségeit. Azonban az ujabb századokban az állami élet hírtelen fellendülése következtében ezek a bevételi források elégtelennek bizonyultak. így szükségessé vált oly bevételi források biztosítása, melyeknek alapján az állam fokozottabb kuíturígényeknek megfelelhet s polgárai részére a kor igényeinek megfelelő jogokat biztosíthatja. Szükségessé vált, hogy ezen bevételi források megnyitására az állam a magángazdaságok mintájára állami gazdálkodást alapítson. Az állam ezen gazdálkodását államháztartásnak nevezzük. Az államháztartás vagyonbelí javak megszerzéséről gondoskodik és ezekkel fedezi a felmerült szükségleteket. A bevételek és kiadások egyensúlyban tartása a főcél. Ezen két ág között a bevételek kellő biztosítása a fontosabb, mely azonban az állam területének nagysága, gazdasági élete s népeinek fejlődésétől függ. A bevételi források négy főágát különböztetjük meg és pedig í. az államnak magángazdaságából eredő jövedelmeit, 2. illetékeket, 3. adókat, 4. az álíamhítel felhasználásával szerzett bevételeket. Ezen bevételi források közül különösen az első az, mellyel foglalkoznunk kell. „Az állam magángazdasága alatt azoknak a kereseti ágaknak üzésére vonatkozó állami tevékenységet értjük, amelyekből az állam a magánosok versenyének kizárása nélkül szerez bevételt." x) Ez képezte tulajdonképen az állami életnek alapját a fejlődés legelső fokától kezdve, mert az állami szervek kiadásait az államjószágok kezeléséből eredő bevételek fedezték. Ezen államjószágok mellé a fejlődés sok-sok századán keresztül különböző gazdasági ágak járultak. Az állam magángazgdaságí működése a népek alsó fejlődési fokán volt a legkifejlettebb. Azonban a gazdasági fejlődés során míndnagyobb tért nyer az egyéni gazdálkodás szerepe. „Minél jobban fejlődik a nemzet, annál alárendeltebbé válik az államnak magángazdasági szereplése s az államnak tisztán magántermeíésével az állami szükségletek annál kisebb részét lehet fedezni." 2) Ugyanis a fellépő új gazdasági szükségletek oly nagymérvűek, hogy azok előállítását csak a hozzáértő egyének munkaképessége s az azok között kifejlődött verseny tudja biztosítani. Az államnak pedig nem lehet célja az, hogy versenyre keljen a magángazdaságokkal, mert állami léte nem vagyonszerzésre irányul. A fellendült magángazdaságok mellett az állam gazdálkodásával oly eredményt nem tud biztosítani, amely által szükségleteit fedezhetné. A XX század fokozottabb közgazdasági követelményei az államnak egyedüli lényeges bevételi forrásaként kezelt magángazdálkodását a legszűkebb körre vonta össze. Ily körülmények között az állam magángazdálkodásának eredménye a bevételi források között megszűnt oly összeggel szerepelni, hogy abból tetemesebb állami kiadások fedezhetők lettek volna. 1) Mariska: Allamgazdaságtan 1905. 57. oldal. 2) Matlekovits ; Államháztartástan, Közg. Lex. 139. old.