Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 4. szám - Magánjog és papyrologia

8 MISKOLCI JOGÁSZÉLET •MM (60) A részes bérlet ís előfordul a papyrusokban, még pedig különösen a byzantíní időszakban, A ptolamáusi és római időszakból származó ííy fajta bérleti szerződések között különösen a korszak vége felé mindinkább több olyan szerződést találunk, ahol a bérlő és bérbeadó részesedési quótája arra enged következtetni, hogy inkább szolgálati szerződésekkel van dolgunk. A papyrologíában a kötelmi jog terén talán a legsűrűbben előfordulói jogügy let a bérlet, nagyonmagaD fejlettségi fokot ért el Egyptomban, ami különösen ama körülményeknek tudandó be — mint Waszynskí (Die Bodenpacht Leipzíg Í905; 58 1.) helyesen megállapítja, — hogy Egyptomban a rabszolgaság intézménye soha sem tudott ugy elterjedni, mint Itáliában, ahol a mezőgazdasági termelés a rabszolgák munkaerejére támaszkodva rendezkedett be. Egyptomban a régi időktől kezdve szabad emberek munkabérí szerződésein nyugodott a termelés. Már az ősi egyptomí jog ís két, egymástól a lényeges tulajdonságok tekintetében eltérő házasságot ismert. A formátlanul létrejövő próbaházasságot, melyet rendszerint bizonytalan időre, bár olykor meghatározott időtartamra (pl. a P. Oxy. II. 277-ben 5 hónap) kötöttek meg az u. n. „agrafos gamos"-t és a teljes házasságot, mely egy ünnepélyes formák között megkötött házassági szerződés kapcsán jött létre az u. n. „engrafos gamos"-t. Előbbi typíkus ősrégi nemzeti egyptomí jogintézmény volt, mely a reánk maradt, papyrusok tanúsága szerint leginkább egyptomiak között divatozott. Elnevezéséből (a-grafos) arra lehet következtetni, hogy a házasság eme fajtája, formális házassági szerződés nélkül jött létre, bár azt tapasztaljuk, hogy minden egyes gamos agrafos megkötésekor, ahhoz két okirat ís csatlakozott. Az egyik okirat arról szól, hogy a nő atyja pénzt vagy más vagyont ad át a jövendőbeli férjnek, ki az összeg átvételének nyugtázása mellett egyidejűleg kötelezettséget vállal arra, hogy feleségének, évi meghatározott összegű tartásdíjban fíxírozott ellátást fogja nyújtani. Ezen okiratot, rendszerint a házastársaknak, házassági vagyonközösséget létrehozó szerződése követi. Az ellátás alapjául szolgáló adományt az azt adó atya vagy a nő bármikor visszakövetelhette a férjétől és ezen juttatásért a férj egész vagyonával szavatolt. A teljes házasságot, mely ünnepélyes formák között jött létre s melynek előfeltétele a felek erre irányuló akaratán kívül egy házassági szerződés megkötése volt, gyakran egy próbaházasság előzte meg. (L. a sok papyrus közül a B. G. U. I. Í83, C. P. R. I. 28; B. G. U. I. 25Í és 252 stb.) Ha egy próbaházasságot a felek teljes házassággá alakítottak át, ahhoz uj akaratmegegyezésre volt szükség. Nagyon érdekes kútfő a B.G.K. IV. Í045. egy Kr. u. Í54. évből szármázó - kútfő, mely házassági szerződést foglal magában. A szerződő felek a hozományról és a parapherná-róí — a nő különvagyonáról — intézkednek a szerződésben, melyben, kifejezetten megemlítik azt, hogy egy gamos agrafos előzte meg a most létesült gamos engrafost. A papyrologiában uralkodó nézet szerint a hozomány (férné) csak engrafos gamosnál fordult elő. Ha a próbaházasság alkalmával ís kapott a férj a nőtől, vagy őreá való tekintettel mástól vaíamílyen^juttatást ezt csak az engrafos gamos megkötésekor deklarálták hozománnyá. Mítteís véleménye szerint (Reíchsrecht und Volksrecht 270 1,) az egyptomí görög papyrusok jogában a hozomány fíetív volt. Szerinte ugyanis a hozomáy ügy jött létre, hogy a férj jegyajánd^kát hozta a nő hozományként a házasságba, vagyis másszóval a donatío ante nuptías ín dotem redacta volt csupán elterjedve. A démotikus papyrusokból j kívehetőleg • a régi egyptomí jogban a hozomány jogintézménye ismeretlen volt, az csak a görög jog meghonosodásával egyíde jüleg kerüft az egyptomí házassági szerződésekbe. A régi egyptomí jog a hozomány intézménye helyett egyedül a jegyajándék intézményét ismerte, i * A régi egyptomí és a görög házassági szerződések összeolvadásából állott elő a római időszakban a házassági szerződések azon alakja, mely az engrafos gamos-t kísérni szokta. A római időszakból származó s házassági szerződéseket tartalmazó papyrusok tanúsága szerint a teljes házasságnál m.'ndíg szerepelt hozomány és parapherna, mely utóbbi vagyontömegbe tartozott többek között a jegyajándék ís. A hozomány pénzből, berendezési, ruházati és egyéb hasznos tárgyakból állott. A természetben hozományul lekötött dolgok pénzben felbecsülve adattak át a férjnek* ki a hozomány visszaadásakor azok értékéi tartozott megtéríteni/ Olykor a férj szabadválasztására bízatott az, hogy természetben restítuál-e avagy csupán a felbecsült ellenértéket adja-e vissza (I. C P. R. I. 22; 27; P. Oxy. IIL 496 stb.). Paraphernának tekintettek minden más pénzben fel nem becsült női vagyont (1. C P. R. I. 21; P. Oxy. IV. 796; B. G. K. III. 717 ; B, G. K. IV. Í045; P. Oxy. VI. 905). A férj kezelésébe átadott parapherna oly állapotban adandó vissza, amilyenben az van •;(!. pld. a C. P. R. t 27.) Az egyptomí házassági szerződésekben gyakran találkozunk a vétkes férjet terhelő válási bírságokkal. Ha a férj házassági kötelességeit durván megsérti, tartozik a hozományt az úgynevezett ,,hemíolíon'<-na-l együtt a házasság felbontásakor a nőnek kiszolgáltatni. A hemiolíon a hozomány becsült értékének 50 százalékát kitevő bírság volt. (A P. Eleph. í-ben a hemiolíon. a hozomány egész értékének megfelelő nagyságban nyert megállapítást.) Valószínű, hogy a régi egypíomí jegyr-; ajándék, — mely intézmény hívatva volt a nőt védeni a férj alapnélküli válási szándékával szemben, tehát közvetve válási bírság jellegével bírt,. — lassan beleolvadt a hémíolíon intézményébe, mely utóbbi a római korszakban már egyedüli alakja volt a válási birságnak. (B. G. M. Í050, 1051, 1052, Í098, *099, . ÍIOí, ÍÍ05, 6. oxy IL 28 í. stb.) 4 párnái itov ^vsaí nüé^ú\ Tudjuk, hogy a klassíkus római jog a válási bírságot, mint contra bonos móres kikötést nem ismerte el, mert ez az uralkodó nézet szerint a házassági akarat befolyásolástól mentes voltát veszélyeztette (v. o. Víg. 45. í. 19. ír.) Ebben a kérdésben tehát a. görög és a római jogi mentalitás, egymásaal homlokegyenes ellentét1 en állott, mely kétféle felfogás: a Caracalla-féle constítutío Autonína után került . összeütközésbe egymással.. A római cívítas kiterjesztésével együtt járt a római jog kötelezővé tétele ís a provinciákban és annak kell betudni azt a körölményt, hogy a Const. Antonína utáni házassági szerződésekbenmár nyomát sem találjuk a hémíolíonnak. Ebből a körülményből azonban nem szabad arra következtetni, högy a hemiolíon használata a gyakorlatból, is kín entvolna egy csapásra Az sokkal jobban meggyökeresedett intézmény volt, sem hogy azt egy hatalmi szóval a nép jogi meggyőződéséből kiirtani lehetett volna. A papyrusok jogában a legteljesebb válási szabadság uralkodott. A házasság nemcsak mutuus" consensus utján, hanem egyoldalú akaratnyilvánítással. ís felbontható. Ha a nő hagyja el a férjét, utóbbi a hozományt csak. bizonyos időn belül tartozott vissza-adni, míg ha a férj szakította me,g a házassági, együttélést : tartozott a hozományt azonnal visszaadni. Eze$ tételt a papyrusok egész, s.ora igazolja, így többek