Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 3. szám - A jövedelem adó és általános kereseti adó egymáshoz való viszonya [1. r.] - Az első ítélet

(49) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 18 ha helyesnek ís bizonyult volna a hozzátartozók döntését elfogadni, nincs tisztázva a kérdés t kiket illetne e címen a beleegyezés joga ? Adhat-e a szülő felhatalmazást gyermekének test csonkító műtétére, vagy a férj beleegyezhet-e feleségének veszélyes operatío alá -vetésébe. •Előfordulhat számtalan olyan eset ís, mikor a beteg nem tud maga felett rendelkezni, hozzátartozói pedig távol vannak, vagy egyáltalán nincsenek. Ebben az esetben kéaytelen & beleegyezési elmélet fíctíoval segíteni kí ma-gát és a beteg vélelmezeít beleegyezésére támaszkodni. Ezzel azonban eltérünk az elmélet alapjáróL Fínkey a már fentebb említett munkájában ugy vélekedik a volentí non fit ínjuría elvéről, hogy nem lehet az orvost evvel biztosítani már csak azért sem, mert a beleegyezés nem a beavatkozás tényére, hanem annak csak megkezdésére vonatkozik. A beteg vagy az illetékes harmadik hozzájárulása a gyógyítás megkezdésének képezi jogalapját magának a beavatkozásnak jogo ságát más uton kell keresni. / Koncedálnunk kell azonban, hogy a beleegyezésnek mindamellett nagy gyakorlati jelentősége van és az orvos erkölcsi fedezésére, valamint a közérdek megóvásának szempontjából, hacsak a körülmények engedik, feltétlen kívánatos. Dienes István Az első ítélet A bírói szék talán keményebb, mint az ügyvédi; de szilárdabb. Egyike a kevés szilárd pontoknak ebben az ingadozó országban. Felemelő érzés volt, amikor első tárgyalásomra beleültem ebbe a székbe. A szabadság fogalmával sokat dobálóznak az emberek felelőtlen helyeken. Először talán az ískolaí vakációkon bomlott kí lelkünkben ez a csodálatos érzés; majd meg márciusi ünnepélyeken, mint forradalmi sejtélem, piroslott fel történelmi szemhatárunkon. De gyermeklelkünknek ezt a véleményét már a békebeli mult sekélyes korszakai megfertőzték: korteshordókról útszéli sárral frecsegtették be, az egyéniséget minden tekintély fölé emelő materialista tanok pedig szinte gyűlöletessé tették a valláserkölcsi alapon álló emberek szemében. A vörös uralom aztán paródiát csínált a szabadságból, libertínízmussá torzította és proletár-gőggel szembeszegezte az egyetemes emberi és nemzeti nagyszerű hagyományokkal. A szabadságot a mai generáció megismerte a maga fájdalmas nagyságában, amikor apák, fiuk, testvérek százezrei megismerkedtek a rabsággal — először a háborúban, később az ország feldarabolásakor. A legyőzött országokban — a mi csonkaországunkban is — most a szabadság gyémánt piramisai emelkednek és. azokra sóvárogva tekintenek a határokon túlról az elnyomottak milliói. Hát ma igazán nagy kincs a szabadság. És ezt a drágakövet én — micsoda kiváltságos büszke érzés ! — mindennap a kezembe veszem. Én éppen ugy, mint a falusi bíró, vagy az angol legfőbb büntető bíróság elnöke. És ezt a drágakövet minden ítéletemben felmutatom ebből a kemény, szilárd bírói székből TK mily felelősségteljes nagy hatalom! --, mint a pap az Ur testét a szent misében. Mialatt ezekről gondolkodtam, előttem egy kopott asszonyka kétségbeesetten magyarázgatta, hogy miért érezte magát feljogositcttnak arra, hogy a másét elvegye. Gondolataimban tétován szüremlettek be az ügyefogyott mentegetőzések, mint homályos hivatali szobámba az erőtlen napsugár. A szegény asszony végre elhallgatott és kérőleg nézett rám. Én befúrtam szemeimet a törvénybe. Mázsás súlyt éreztem a vállamon. Aztán a suly alatt kiegyenesedve, valami ösztönös biztonsággal kimondtam az ítéletet, az első ítéletemet: felmentettem az asszonyt. Igazam volt-e ? Kí tudná megmondani ? De megtudtam indokolni a döntést törvényszakaszokkal, rendeletekkel. És akkor igaz öröm szállt a lelkembe, mert ugy éreztem, hogy így a formai igazság a maga tekervényes dülő utaín az anyagi igazság országútjára jutott. És bizonyára ez a kritériuma az ítélet helyességének. Ambrózy Ágoston A jövedelem adó és általános kere\setí adó egymáshoz való viszonya Adórendszerünk, mely hosszú századok lefolyása alatt fejlődött a szerény papi tízedből, mint magból hatalmas terebélyes fává; a legutóbbi évtized alatt oly gyökeres átalakuláson ment keresztül, mit bízvást mondhatunk adórendszerünk egy ujabb korszakának, A háborút megelőzőleg adórendszerünk a hozadéki adók alapján nyugodott, mely adórendszer az akkori követelményeknek megfelelt, azonban a háború alatt az állami feladatok mindinkább szaporodtak, az állam kénytelen volt hatalmi körébe vonni oly intézményeket, amelyek azelőtt az egyes társadalmi tényezők gondoskodása alá tartoztak s így nagyon természetes, megfelelő anyagi eszközökről kellett gondoskodni. Felvetődött tehát a kérdés, hogy és miként szereztessék meg az a többlet amely a megnövekedett adminisztráció következtében a fedezetre szükséges ? Eleinte a meglevő hozadéki adók után vetettek kí bizonyos pótlékokat (hadípótlék), majd pedig lassanként be lett vezetve a jövedelem adó. A jövedelemadóról az 1909. évi X. t.-c. intézkedik, azonban, bár a törvény már az 1909. évben meghozatott életbeléptetése későbbi időkre lett halasztya, mig végre a háború 2-ík évében Í9í5-ben valóságban ís életbe lett éptetve. Ez időben még a jövedelemadó nem képezte adórendszerünk integráns részét, mert csak ideiglenes jelleggel bírt és kizárólag hidsegélyezésí célokat szolgált, mellette az összes kereseti adók megfelelő és évről-évre emelkedő pótíékolásokkal fennállót ak. Az 1916. évi XXXII. t. cikkel megalko Itatott a vagyonadó, mely mintegy a jövedelemadó kiegészítő része, azzal a célzattal, hogy mindazok, akik jövedelemadóval különben nem volnának megadóztathatok, e címan bevonassanak az adóalanyok sorába. Ettől az időponttól kezdve képezi a jövedelemadó és vagyonadó adórendszerünk integráns részét. A jövedelemadó megalkotása óta több változáson ment keresztül s ma már nem az eredeti, hanem az 1920. évi XXIII. t. cikkel módosított szövege van életben, mely azonban a törvény anyagi rendelkezéseire vonatkozik, mert a törvény alaki rendelkezései az eljárási szabályok az évről-évre kiadott, illetve kiadandó miniszteri rendeletekkel módosul. A jövedelem és vagyonadón kívül adórendszerünkbe illeszkedett az ált. ker. adó, melyről az 1922. évi XXIII. t.-c. intézkedik. Bár e két adónem rendeltetését illetőleg lényegesen különbözik egymástól, de miután mindakettönek tulajdonképení célja a való-