Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 2. szám - Kritikai megjegyzések a magyarországi ev. egyház iskoláiról szóló zsinati törvényjavaslathoz

(13) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 13 A közigazgatási tisztviselők képzettségének fokozása .„,_ A. köztisztviselők minősítéséről szóló, Í883 ; I. t.-cnek 3. §-a akként rendelkezik, hogy „a szoros értelemben vett közigazgatási szakot illetőleg, egy közigazgatási tanfolyamnak berendezése és azzal kapcsolatos vizsgálati rendszer iránt minél előbb külön törvény fog intézkedni; addig is azonban a következő képzettség állapíttatík meg; a) ügyvédi oklevél, vagy b) államtudományi, vagy c) jogtudományi tudorság, vagy végre d) legalább a jogi négy évi tanfolyamnak a fenáiló szabályok szerint való bevégzése és az államtudományi államvizsgának síkeres letétele/' Köztudomású, hogy a még í 883-ban „mielőbb" megvalósíttatni rendelt közigazgatási tanfolyam az általános közigazgatást illetőleg még mai napig; í?25-íg életbe nem lépett. Egyes különös közigazgatási ügyszakokban (pénzügy, posta, vasút) a külön szakvizsgálat már" megvalósult; de az általános közigazgatásban még mindig nem. Ez annál érthetetlenebb, mert számos esetben az általános közigazgatási tisztviselő (alispán, polgármester, főszolgabíró, stb.) ítélkezik a különös közigazgatás (posta, pénzügy, vasút, stb.) ügyeiben; s mégis a helyzet az, hogy az ítélkező tisztviselőnek — kevesebb alaki képzettsége van, mint annak a másik közigazgatási tisztviselőnek, akinek határozatait, intézkedéseit felülbírálni hívatott. ., Ez kétségtelenül visszás állapot, amit még fokoz az is, hogy az általános közigazgatásnak tisztviselői közül aránylag kevesen szerzik meg a törvény által előnyösebb helyen említett ügyvédi vizsgálatot vagy tudorságot; de a legtöbben a törvényben minimumként emiitett államtudományi állam vizsgálatnak letételével megelégszenek. Ezzel kétségtelenül — formailag •— bizonyos szellemi ínferíoritas áll be például a bírákkal szemben, akiktől törvényeink — helyesen-e vagy helytelenül — a jogtudományi tudorságot s ezen felül az egységes bírói és ügyvédi vizsgálatot ís kívánják meg. Ezt a visszás helyzetet közigazgatási tisztviselőink közül számosan érzik s önbuzgalombóí megszerzik a jogtudományi áííamvízsgálatot, esetleg az államtudományi tudorságot. A színvonalnak emelésére nagyon jelentékenyen közrehatna az, ha a közigazgatási tisztviselők, akik magánjogi, kereskedelmi, ipari, büntetőjogi stb. ügyekben is gyakran eljárnak, köteleztetnének az ezen tárgyakból álló vizsgálatnak letételére ís. Ez pedig a jug tudományi államvízsgálat. Ennek tárgyai; a magánjog (tekintettel az xisztrák jogra), a büntetőjog és büntetőperjog), kereskedelmi és váltójog, a közigazgatási jog (tekintettel a telekkönyvi jogra, a rendőri kihágásokra s a jövedéki büntetőjogra). Ezzel a vizsgálattal a közigazgatási tisztviselők elméleti képzettségének színvonala jelentékenyen emeltetnék; a csupán-az államtudományi szakra korlátozott, jelenlegi álaki képzettségük a jogtudományi szakra ís kiterjesztetvén, egységessé válnék. Ezzel egyszersmind részben orvosoítatnék a jogi oktatásnak Í874. év óta fájó az a sebe, hogy az alaki képzettség bífurkáltatott; akik jogtudományi pályára léptek, az államtudományi tárgyakat; akik pedig közigazgatási pályára készültek, a .jogtudmányí tárgyakat mellőzhették. Már pedig a teljes jogi képzettségre ugy a bírónak, mint pedig a közigazgatási tisztviselőnek egyaránt nagyon ís szüksége van*;?: Ajánljuk az illetékes köröknek, hogy a jogtudományi áííamvízsgálatot, amely a mostani rendszer mellett — sajnos — teljes sorvadásban van és úgyszólván hamupipőke szerepet játszik, a közigazgatási tisztviselőkre — elméleti képzettségük fokozása érdekében — tegyék kötelezővé. A joghallgató, különösen a közigazgatási pályára lépő ifjaknak pedig addig ís melegen figyelmökbe ajánljuk, hogy az államtudományi államvízsgálaton kívül tegyék le önbuzgalombóí a jogtudományi állam vizsgálatot ís. Meg fogják majd látni, hogy ennek a kibővített elméleti tudásnak gyakorlati pályájuk folyamán mennyi sok előnyét fogják látni. Dr. Obetkó Dezső Dr. Balogh Albin: Művelődés Magyarország földjén a magyar honfoglalás előtt. Bpest. J57 1. A magyar művelődéstörténetem a jogi oktatás kiegészítő része és ennélfogva, mint kötelező speciálkollégium, helyet foglal a jogi tanrendszerben ís. A magyar müvelődéstörténelem mélyíti a jogtörténelmí stúdiumot, az egyes korok jogi életét müvelődéstörténelmí módszer alkalmazása nélkül kidomborítani és megérteni teljes lehetetlenség. A művelődés- és gazdaságtörténelmí módszer a legszorosabb összeköttetésben van a jogtörténelem chronologíkus és systematikus módszerével. Az egyik nem lehet él a másik nélkül. A magánjogi és közjogi intézmények helyes képét és a jogiéiet összes nyíívánuíásaít csakis e módszerek együttes igénybevételével kaphatjuk. Fokozott érdeklődéssel olvasgattuk és tanulmányoztuk tehát Balogh Albinnak a magyar honfoglalás előtti művelődéstörténetét. A müvecske nem akar oknyomozó forrásmunka lenni, hanem az igyekvő szerző bemutatni akarja, a legújabb kutatások figyelembe vételével, a hazai földön lezajlott kultúrák értékét és jelentőségét. Folyékony, ügyes előadásban és vonzó stílusban felvonultatja szemeink előtt legelőszőr a praehisztorikus kort (7—50 11.) majd behatóbban mutatja be a nagyobb történelmi jelentőséggel bíró római kultúrát (50 — 85 II.,) azután összefoglalóan szól — már kevésbbé sikerülten —, a hazánkban fellépő germánok kulturális jelentőségéről. Végül nagyobb vonásokban megrajzolja a turáni kultúra jelentőségét és autochton voltát s ennek keretében egyenként ismerteti a szarmaták, hunok, avarok és bolgárok kultúráját (lí \ — í30 11.) Befejezésül szól röviden a szlávok történelmi szerepéről és arra a helyes megállapításra jut, hogy történelmi jelentőséggel bíró speciális és autochton szlávkultura nem volt Magyarország területén. A munka beosztása és szerkezete ellen nem tehetünk kifogást. A munka legkevésbbé sikerült része a praehisztoríkus korról szóló fejezet. A szerző nem uralja az anyagot, az ujabb kutatásokat, ásatásokat és az erről szóló ujabb irodalmat nem vette figyelembe vagy nem szerzett tudomást róla. E miatt a műnek az ősember kultúrájáról szóló része szerfelett hiányos, fogyatékos és nem áll a mai tudományos nívón. Eltekintve attól, hogy Breuíl abbé francia tudós magyarországi kutatásait mellőzni látszik, a szerző teljesen ignorálja Hermán Ottó alapvető cikkeit ís, [A miskolci palaeolíth lelet. (Archel. Ert. XIII. Bpest. Í893. I—25 11.) — Paláolíthicum des Bükkgebírges ín Ungarn. (M. A. G. Bel. XXXVIII. Bpest Í908.], aki épen bizonyítékok alapján legelőször rámutatott arra, hogy az ősember hazáját Magyarországon a Bükkben