Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 2. szám - Magánjog és papyrologia [1. r.]

(27) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 7 kamat fejében a rabszolga nő, csecsemőt tápláló tevékenysége mellett, mint lekötött dolog, a követelés kifizetésének biztosítására szolgált. Az antichretíkus zálogjog ugyanis főként azon célt szolgálta, hogy a hitelező magát azon esetben, ha az adós teljesítési kötelezettségével késedelembe esik a zálogtárgyból kielégíthesse. — Kifejezetten kitűnik az atníchretíkus zálogjog eme jogi hatása a P. Oxy I. í04-ből ís. Jogelvnek tekinthető az, hogy a zálogtárgy „ínopportuno tempore" nem volt a hitelezőtől visszaváltható ; így egy mezőgazdasági ingatlan elzálogosítása esetén az adós csak az aratás után, azaz a termés beszedése után vehette vissza hitelezőjétől a zálogtárgyat, A P. Líps. ÍO szerint a zálogos hitelező, adósának beleegyezésével a zálogtárgy használatát másra át nem ruházhatta. Érdekes variációja az antichretíkus zálogjognak a Pap. Tebt. II. 390 és B. G. N. L 339, mely papyrusokban a szerződő felek oly megállapodása fordul elő, hogy a zálogtárgy használatának a jogát a hitelező csak akkor szerzi meg, ha az adós teljesítése a szerződésben kikötött időpontban be nem következik. Érdekes egyedülálló' a B. G. M. IV. 1055, mely okirat szerint a zálogtárgy használatából a hitelezőnél befolyó jövedelem az adós tartozásának tőkeösszegéből leszámítva, annak törlesztésére fordítandó. Az egyptomí görög papyrusok jogában a íeggyakorabbí zálogjogi forma a lex comíssoríával kapcsolatos zálog. A zálogtárgy tulajdonjogát megtartja az adós s csupán bírtokjogot nyer azon a hitelező, de mihelyst az adós szerződésszerű kötelezettségének, a kikötött időben eleget nem tesz, a zálogtárgy tulajdonjoga a hitelezőre száll át, mint datío ín solutum. (L. a sok papyrus közül a P. Fjbr. \ ; 81; a P. Strapb. 52. P. Ozy. III. 485; 506 stb.) A zálogjog eme alakjánál az adós rendszerint csak a zálogtárggyal szavatol a tartozásáért azaz dologi adós jellegével bír, s a dolog megsemmisülésének a veszélyét ís a hitelező viseli. — Miután a zálogjog ilyen szervezete hátrányos a hitelező érdekei szempontjából, azon a papyrusok tanúsága szerint ugy segítettek (í. P. Fíor 1. P. Straszb. 62; B. G. N. III. 741. P. Oxy III. 485.) hogy végrehajtás esetére, az adós egész vagyonával való szavatosságot, külön megegyezéssel megállapították oly módon, hogy amennyiben a zálogtárgy értéke kisebb mínt a követelés, az adós egész vagyonával való felelősséget magára nézve elismeri. Miután azonban a követelés és a zálogtárgy értéke közötti különbség legjobban akkor derül ki, ha a zálogtárgyat elidegenítik, a zálogjogok természetes fejlődése az eladásos zálogjog kialakítására vezetett, vagyis azon zálogjogi forma megalkotásához, mely a íus dístrahendít tartja lényeges tartalmi kelléknek s mely a lex commíssoríát elvetette. A papyrusok jogában meghonosodott zálogjogi intézmény tehát a római jog zálogjogától több lényeges pontban eltér, mégis íus gentíum volt ez, mely rómaiakra ís alkalmazást nyert. Hogy az egyptomí zálogjogoknak a lex commíssoríától megtisztított alakja már a római jog receptíója után fejlödött-e kí, avagy pedig az utóbbi jogfolyamat már kiképzett zálogjogi formát talált-e ott, — a ma ismert források mellett még bizonyossággal meg nem állapítható. (Folytatjuk.) Dr. Sztehlo Zoltán. Jogászi nevelésünk hiányosságai Ez év január havában beköszöntött Miskolci Jogászélet nézetem szerint azokon a feladatokon kívül, melyeket a beköszöntő közlöny hasábjain szerepeltetett szakkörök képviselői, helyesebben vezetői már megjelöltek, — jeles hivatása van jogászi nevelésünk hiányosságait pótolni. Hogy e hiányok pótlására ez a közlöny ís igen alkalmas, arról a januári közlönyben megjelent értekezéseknek már csak a címeiből ís könynyen meggyőződés szerezhető. Mindenben egyet kell értenünk a Miskolci Jogászélet beköszöntőjével, hogy a mai viszonyok, a jövő fejlődésünk egyaránt különösen szükségessé teszik igazán nevelt és müveit, elméletileg és gyakorlatilag képzett jogász ifjúság nevelését. Az ilyen jogász nevelés ifjúságától másfelől sokat vár el és sokat követelne meg, miért ís a jogászi nevelés nívójának emelése, helyesen a szükséges nívóra emelése egyik igen jó preventív akadálya lesz a múltban, de sajnos a jelenben ís tapasztalt jogászi túltermelésünknek, mely túltermelésnek egyenes következménye a jogi pályákon való nehéz és szomorú tülekedés, az arra valónak, hívatottnak esetleg a pályáról leszorulása; a jogászi tekintély leromlása, amikor napról-napra kell látnunk, hogy jogvégzett emberek — esetleg minden képességük és jóígyekezetük dacára ís — kénytelenek képzettségükhöz és társadalmi állásukhoz nem illő kenyérkeresettel tengetni pályacsalódott életüket! Jogászi nevelésünk szembeötlő főhíányosságaí ezek: 1. A müveíődéstörténeíem (illetve történelem) és filozófia (logika) hallgatása a jogászra ís kötelezően van előírva, de csak hallgatni lenne köteles. És mi történik a valóságban ? A történelem és a filozófia terén az egész jogászi jótevékenység a beiratkozásban és index aláíratásban merül kí. De tegyük fel, hogy a hallgató a tanrendnek, illetve a szervezeti és tanulmányi szabályzatnak eleget tesz és valóban hallgat ís, ennek az értéke ís azonban a hallgatáson tul nem fog terjedni... Pedig művelődéstörténet és bölcsészet tudás nélkül — jogászi műveltség nem lehet! Művelődéstörténet nélkül különösen a jogtörténet tanulása — alapnélkülí légvár! Jogtörténet nélkül viszont vagy egyáltalán nincsen, vagy felette szegényes a jogtudás! Egész jogtörténeti irodalmunk ís szomorú példáját mutatja a művelődéstörténeti alap vagy teljes hiányának, vagy hiányos ismeretének} jogtörténészeink pl. a kutfőbeíktatásra mit sem adnak s így mí sem természetesebb, hogy hallgatóik, akik kénytelenek tanáruk könyveivel és jegyzeteível megelégedni, még készületlenebbül maradnak! Csodálatos az ís, hogy jogböícseíetet hogyan lehet filozófia nélkül tanítani, tanulni, esetleg érteni ís ? Elképzelhetetlen, hisz a jogbölcselet ís a bölcseletnek egy része — a fogna k bölcselete; hiszen ha egyik vagy másik filozófiai irány alapján állok, egészen más lesz jogfilozófiai irányom, gondolkozásom ís, pl. milyen más lesz a szocíologaí oszlopokon álló jogfilozófia, vagy az értékelő jogbölcselet. (Amire igen jó példát ad megboldogult nagynevű jogbölcsészünk, dr. Somló Bódog volt kolozsvári egyetemi tanár munkássága.) Mégis tanulják, ,,vágják" szegény jogászaink a jogászbölcse letet, persze panaszkodnak, hogy megtanulhatatlanul nehéz, ami nem csoda, mert filozófiai előkészültség nélkül jogbölcsészetí tanulás rut megoldás lesz, csak önáltatás, a tanár beugratása, értelmetlen kháosz, zagyva fogalmak értéktelen tömkelege, sokféle tévgondolattal és félreértésekkel. .. Az iskolai filozófia pedig korántsem elég.