Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 2. szám - Az elfogadási nyilatkozat az új váltótörvény szerint

2 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (22) Az általános forgalmi adó kezelésének jutaléka azonban csak ott jelent nagyobb összeget, ahol az ipar és kereskedelem jelentékenyebb tevékenységet fejt kí, de ez rendszerint nem a kis községekben fordul elő. Kivételt képezhetnek egyes gyártelepek, ahol már maga ez is érdemessé teszi a kezelés átvállalását. Ennek átengedése azonban csak akkor remélhető, ha az ilyen könnyen elérhető bevétel közhasznú befektetésekre is, a község anyagi és szellemi, kulturális emelésére szolgál. A pótadók alapjának összezsugorodása folytán pedig felhívták a pénzügyígazgatóságok a jegyzők figyelmét arra is, hogy, ha a földadó majdnem változatlan és a házadó kivetésénél, ennek gondos és tárgyilagossággal párosult kimunkálásával még mindig javíthatnak nehéz anyagi helyzetükön. Sőt egyes helyeken éppen ebből a szempontból ís bizonyos tájékoztató adatokat ís bocsájtottak a községi adókivető közegeknek a rendelkezésére, hogy ilyen módon mintegy támpontokat adjanak a községi költségvetések alátámasztására. A folyó évi házadó kivetések éppen most nyernek befejezést, tehát a községek láthatják, hogy körültekintő munkásságuk milyen eredménnyel járt. A házadó nagyobb állami bevétele nem fogja túlságosan terhelni az adózókat sem, mert hiszen a gyengébb vagyoni egyedek (szegényebb emberek) sem jövedelmi, sem vagyonadót nem fizetnek. Erre való tekintettel nagyon ís méltányos, hogy legalább a házadóban járuljanak hozzá ugy az állami, mint a helyhatósági közterhek víséléséhez. A községek anyagi magukra hagyatottságukban a lakosság életösztönénél fogva ís találékonyabbak, leleményesebbek és vállalkozóbbak lesznek s igyekezni fognak hasznothajtó jövedelmi forrásokat nyitni. A legnagyobb közvetett támogatás az állam részéről — a már átengedett jövedelmi forrásokon kívül — abban nyilvánulna meg, ha a pénzügyi közigazgatást a községekben ís állami közegek látnák el. Ekkor ugyanis a községek megszabadulnának a személyzeti kiadások egyrészétől. A pénzügyi közigazgatásnak az egész vonalon való államosítása pedig éppen az államkincstárnak elsőrendű érdeke, amelynek előnyeit a szaklapok hasábjain már ismételten kifejtettem. Remélhető tehát, hogy a községek anyagi terhei a jövőben csökkenhetnek, különösen, ha maguk ís kívánják és annak megfelelő formában kifejezést ís adnak, hogy a pénzügyi közigazgatás az egész vonalon államosítassék. Hollós István. Az elfogadási nyilatkozat az uj váltótörvény szerint Az uj váltótörvény, ép ugy, mint a jelenleg érvényben levő, két rendelkezést állít fel ide vonatkozólag. Az első rendelkezés meghatározza, hogy minő tartalmú nyilatkozatot lehet elfogadási nyilatkozatnak tekinteni, bárhol ís álljon az a váltón; a második rendelkezés pedig kivételes szabályt állít fel a váltó előlapján álló nyilatkozatra nésve. A törvény szövege így szól: 24. §. Az elfogadást a váltóra kell írni. Az elfogadást ez a szó „elfogadom" vagy más hasonló értelmű szó fejezi kíj az elfogadást ' az íntézvényezett írja alá. Az íntézvényezettnek a váltó előlapjára írt puszta aláírása elfogadás* Az első rendelkezés eltér jelenlegi váltótörvényünk megfelelő rendelkezésétől. Jelenlegi váltótörvényünk 2Í §. 2. bek. szerint feltétlen elfogadásnak tekintendő az ís, ha az íntézvényezett a váltó hátlapjára vezette aláírását és olyan kifejezést csatolt hozzá, amely az elfogadás megtagadását vagy korlátozását kétségtelenül nem fejezi ki. Pl. ha az íntézvényezett ezt a kifejezést csatolta a váltó hátlapjára vetetett aláírásához: láttam, a nyilatkozatot elfogadási nyilatkozatnak kell tekinteni. Ellenkezik tehát jelenlegi váltótörvényünk 2í. §-ával a Curia I53/Í900 sz. ítéletében foglalt ez a kijelentés: „A váltótörvény 2Í. §-a nem zárja ki, hogy az elfogadás a váltó hátára vezettessék, csak kétségtelen legyen, hogy a váltó hátán levő nyilatkozat elfogadóé és nem forgatmány" (Grill dtár 5,73). A váltótörvény 2í. §-a szerint nem kell az intézvénvezettnek a váltó hátlapjára vezetett és aláírt nyilatkozatából kétségtelenül kitűnni, hogy a váltót az íntézvényezett elfogadni és nem forgatni akarta; ha a nyilatkozatból ez kétségtelenül nem ís tűnik ki, a nyilatkozat mégis elfogadásnak tekintendő, ha csak az nem tűnik ki belőle egészen kétségtelenül, hogy az íntézvényezett nem akarta a váltót elfogadni. A Curia fenti álláspontja az uj váltótörvény intézkedésével egyezik meg. Ez az intézkedés helyesebb ís, mint jelenlegi váltótörvényünk ide vonatkozó rendelkezése. Üzletemberek sokkal inkább hajlandók az íntézvényezettnek a váltó hátán a forgatmányok felvételére szolgáló helyen előforduló kétes értelmű nyilatkozatát forgatmánynak, mint elfogadásnak tekinteni. Hogy ez a felfogás közelebb fekszik, mint az ellenkező, azt az ís bizonyítja, hogy a Curia ezt a felfogást a törvény ellenkező rendelkezése dacára ís magáévá tette. Az uj váltótörvénynek az elfogadási nyilatkozat kellékeire vonatkozó másik szabálya ugy szól, hogy az íntézvényezettnek a váltó előlapjára vezetett puszta aláírása elfogadás. Nem volna helyes ezt a szabályt ugy értelmezni, hogy az aláírás nem tekinthető elfogadásnak, mihelyt az íntézvényezett olyan kifejezést csatolt hozzá, amely nem világosan az elfogadást fejezi ki. Ha az íntézvényezett már az előlapon való aláírás puszta tényével eléggé kifejezésre juttatja az elfogadást, akkor az aláírásnak ezt az értelmét csak egy oly kifejezés használata ronthatja le, amely világosan az el nem fogadást fejezi ki. Ez egészen kétségtelen volna, ha uj váltótörvényünk csak azt a rendelkezést tartalmazná, hogy az íntézvényezettnek a váltó előlapjára irt puszta aláírása elfogadás, ellenben hiányoznék az a rendelkezés, hogy az elfogadást ez a szó „elfogadom" vagy más hasonló értelmű szó fejezi ki. Ebben az esetben itt ugyanaz az értelmezési kérdés merülne fel, mint a keresk. törv. 292. §-a alapján a kereskedelmi utalványnál vagy mint az uj váltótörvény \2. §-a alapján az üres forgatmánynál. Az uj váltótörvény 12. §-ának máspáífe^bekezdése ugyanis — egyezően a német vál|6forvény Í2. §-ával és jelenlegi váltótörvényünk ÍO.^§-ával — kimondja, hogy a forgatmány akkor is érvényes, ha a forgató pusztán aláírását írja a váltónak vagy a toldatnak hátlapjára. Már most felmerül a kérdés, hogy "< a forgatói aláírás elvesztí-e ebbeli minőségét, ha egy kétes értelmű kifejezés van hozzá csatolva ? A Reíchsgerícht egy ilyen esetben (a forgató aláírásához az angenommen szó volt csatolva (a következő álláspontra helyezkedett: