Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 11. szám - Budapest népessége a világháború után

2 MISKOLCI JOGÁSZÉLET I. Budapest népessége í920-ban 928.996-ot tett kí. Tehát még mindig elég távol a világvárosi márkát jelző milliós népszámtól. A földön í 920-ban 26 Budapestnél népesebb város találtatott s Európában is Í0 város megelőzi nagyságra Budapestet. A mult népszámláláshoz képest a növekvés mindössze 48.625 lélek, vagyis 5*5 százalék. Ez az utóbbi arányszám óriási visszaesést jelent a béke-évtizedek megfelelő arányaival szemben. Megszakadt az a lavinaszerű növekedés, a mely már valóságos társadalmi törvényszerűség jellegét öltve koncentrálta az ország népének mindegyre nagyobbodó hányadát az ipari és szellemi koncentráció központjába: Budapestre. Í890 —900 közt volt ez a koncentrációs folyamat a legamerikaíasabb ütemű: 44*8 százalékos gyarapodás volt észlelhető. Ez ugyan a következő békés év tizedben 20*2 százalékra hanyatlik, de ugyanekkor a gazdaságtársadalmilag Budapesttel egybeforrott elővárosok népe oly rohamos gyarapodást mutat, hogy a Nagy-Budapest népessége mégis közel 30 százalékkal gyarapszik s az ország többi részeinek átlagos gyarapodását közel 4-szeresen túlszárnyalta a nagy Budapest növekvése. A háborús évtized az ország és Budapest népnövekedése tekintetében konstatált eltérést, a mely — mióta rendszeres népösszeírások eredményeit ismerjük — mindenkor élesen jelentkezett, — csaknem teljesen elmosta. Az egész ország népessége is 4'9 százalékkal gyarapodott. A nagyváros népszáma — bár a legutóbbi népszámlálást megelőző évben a megszállott területekről özönlő kiutasítottak igen nagy tömegben telepedtek meg falai közt — jobban megsínylette a válságos korszakot. Az összeomlást, kommunizmust s különösen a kegyetlen megszállást követő zsíbbadtsága az iparnak bizonnyal lohanlólag hatott a régebben oly intenzív városbaáramlásra, de e mellett a fővárosnak már békeidőben sem kedvező (kivált holland, angol és német városokhoz képest) népnövekedésí viszonyai is erősebben romlottak az Í9Í0—1920 közti évtizedben a múlthoz képest, mint az ország többi részében. Az integer Magyarország természetes szaporulata í 900 —í 920 közt íí'6 százalékot tett kí, ugyanezen idő alatt Budapesté 9 0 százalékot. A háborús évtized alatt a megcsonkított Magyarország a születések többlete révén 4*8 százalékkal nőtt volna, ugyanakkor azonban Budapesten csak 0.9 százalékkal gyarapodott természetes uton a népesség. Bár az aránya nem hasonlíthatók egybe egészen precízen, (a megcsonkított ország születési többlete békeidőben valamivel kedvezőbb, mint az egész országé) mégis szemmel látható, hogy míg az ország össznépessége a régi szaporodási fölöslegnek mintegy 2/& részét mégis csak elérte a 4 évesnél tovább tartó krízis dacára is (ugyan a hősi halottak nincsenek beszámítva a halálozásokba!) addig a fővárosban egy tízedére olvadt a belső szaporulat. Minthogy azonban a városokban a valóságos szaporulatot végső soron a vándorlási mérleg dönti el, mégis a bevándorlási többlet összezsugorodását kell okolnunk a nagy hiányért, annál is inkább, mert a harctéren elhaltak száma — bár végleges adatok nem állanak ezidőszerínt rendelkezésünkre — városi népességünkben sokkal kisebb volt viszonylag, mint a vidéken. S hogy ennek ellenére s a menekülteknek sürübb megtelepedése dacára ís a nagyváros szaporodása így lehanyatlott, az csak mutatja, hogy a kapitalista termelés góca — miként a finomabb seízmograph — érzékenyebben reagál a rendes termelést, szabályozott életet megzavaró hatalmas külső befolyásra. 2. A nemek arányát természetszerűleg erősen megbontotta a háborús évtized. Békében ís kifejezett nőtöbblet jellemezte a fővárost. Míglen Magyarországon Í9í0-ben Í000 férfira Í007 nő jutott, addig Budapesten Í030. Ellenben az í920-as népszámlálás ijesztően, Íí54-re megnövelte az utóbbi számot, mialatt az országos átlagba 1062-re s magában a vidéki népességben í050-re (í005-ről) növekedett az ezer férfire eső nők száma. A fővárosban a nemi arány romlása sokkal kifejezettebb, mint általában. A népmozgalom és a harctéri áldozatok együttes mérlegelésével sem vagyunk képesek ezt a nagy változást indokolni. A belső vándorlások, valamint a foglalkozási statisztikai adatok részletes közzététele ad majd módot a nagy változás okainak a felismerésére. Ugyan a külföldön távollevők számának nagy növekedése (jórészt a kommunizmusból kifolyólag külföldre em'gráltak) 2668-ról Í099í-re, akik közt nyilván tulnvomó számban vannak a férfiak, a nőtöbblet növekedését kis részben megmagyarázza. Hogy a nőtöbblet ilyetén megnövekedése a nő kereső tevékenységének a változására, a családi élet tartalmára, sőt formájára, az egész nagyvárosi társadalom munkamennyiségére, megélhetési viszonyaira,, erkölcsi, termékenységi s általában népesedési mozgalmára S2m maradhat hatás, nélkül, az a nemnek, mint demográfiai tányezőnek a szerepét tekintve csak természetes. Egyes korévekben (s hozzá nem ís csak a háborús vérveszteségek következtében megtizedelt évjáratokban) gondolkodásba ejtően nagy a nők többlete, így pl. volt az Í000 férfire eső nők száma a Í7-Í8 korévben Í202 Í8— Í9 „ Í256 20 -21 „ Í257 továbbá a már háborút viselt 24— 25 „ Í495 25— 26 „ Í4Í0 26— 27 „ J396 Bár a nagyvárosi női házi cselédek e korévekben normális időkben ís megduzzasztják nagyvárosokban a nőtöbbletet (kivált a Í5—20 éves évjáratokban) ez az abnormísra növekedett nőtöbblet annyival kevésbbé írható a házi cselédség számlájára, mivel utóbbiak létszáma igen jelentékenyen megapadt főleg a középosztály anyagi válsága és más egyéb, a házi cselédséget adó földmíves népesség socíálís, személyi stb. viszonyainak részleges változása miatt. Hogy „helyezkedjék el" a minden Í000 férfire jutó többszáz főnyi nőtöbblet ? Lehet-e csodálkozni azon, hogy az ilyen társadalom életében sok a dísharmonía, hogy a nő természetes női hivatása betöltése egy nem kicsinyelhető tömegre nézve utópia, hogy a női típus átalakul, hogy az ebből származó különböző kollízíók miatt sok a meghasonlásra hajlamos lélek s a szorosabb értelemben vett moralstatísztíkában (öngyilkosság, bűnözés, válás) oly igen más jelenségekkel találkozunk, mint békében. 3. A fokozatos fejlődést feltüntetni hívatott és a nemzedékek szabályos egymásra következését jelző kortagozódás ís éles változásokat mutatott a háborútól sújtott évtized folvamán. 100 lakó közül volt Í910-ben 1920-ban 0—Í5 éves 23-3 20*6 15-40 „ 530 5Í-0 40—60 „ Í8*3 2Í6 60 — „ 5-4 6*7 ismeretlen 0*0 0*í Egy szóba sűrítve: szenílísebb lett Budapest kortagozódása a lefolyt évtized alatt. Az életerő teljében álló fiatal férfiak vérvesztését, a bizonytalan kereseti viszonyok miatti vándorlását nem tudta ellensúlyozni a menekültek nagyarányú beköltözése. Az azelőtt csaknem szakadatlanul növekedő aránnyal szereplő fiatal