Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 1. szám

(17) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 17 ügyelő, illetve püspök elnöklete alatt hét tagu bizott­ság tölti be, melybe három tagot a kerület, négyet pedig a város már a legutóbbi közgyűlésen delegált. Ha a tanári kar a pályázat mellőzésével akar ezen állásokra valakit meghívni, ugy ehez a bízottság egy­hangú beleegyezése szükséges. Egyébként pályázat utján töltik be az állásokat. A város a jogakadémia részére biztosítja a jelen­legi helyiségeket azzal, hogy akkor, amikor a hat­szobás lakásokra a szabad felmondási jog életbelép, az akadémia megkapja a jelenlegi városi ügyészí hiva­talt is. A városnak jogában áll a jelenlegi helyiségek helyett más, de ugyanolyan nagyságú helyiségeket adni. Az elhelyezésen kívül vállalja a város a jog­akadémia világítási és fűtési költségeit, a vízdíjat és az épületrész tatarozását, Ha a jogakadémia a szerző­dés tartama alatt építkeznék, vagy máskép oldaná meg az elhelyezés ügyét, a város részéről történő szolgáltatásokra vonatkozólag uj szerződést kötnek. Ha a város által a tanárok fizetése fejében folyó­sított hozzájárulás nem használtatnék fel, akár azért, mert a tanszék üresedésben van, vagy mert azt csak helyettes tölti be, a teljes, vagy a helyettesi díjak levonása után fennmaradó összeget a jogakadémia tartalékalapjához kell csatolni, mely tartaléka ap kizá­rólag csak uj épület emelésére fordítható. A szerződésben kikötötte a város azt is, hogy a tandíjkedvezmények háromnyolcada miskolci illetőségű­szegény hallgatóknak nyújtandó. A városnak a szerződésben vállalt kötelezettségei a következő feltételek mellett állanak fenn: í. ha a jogakadémia kizárólag Miskolcon működik j 2. amíg az egyházkerület a nyolc tanszéket állandóan fenn­tartja és betölti; 3. amíg az egyházkerület vállalt kö­telezettségeit teljesíti; 4. amíg az államsegélyt újból meg nem kapja; 5. vagy akár hagyomány, adomány, vagy más uton tőkevagyonhoz nem jut, ugy hogy a tanári állásokat saját erejéből fenntartani képes lesz. Ha az akadémia székhelyét áthelyezné, a tar­talékalap ötnyolcada az egyházkerületet, háromnyol­cada pedig a várost illeti. Ezek a szerződés lényegesebb pontjai, melyeknek aláírásával a nagy multu és — hisszük — nagy jövőjű akadémia működésének lehetősége biztosíttatott. A jogakadémiai díákmenza ügye A negyedféíszázéves múltra visszatekintő eperjesi kollégiumnak teljesen modernül felszerelt jóléti intéz­ményei voltak otthon, Eperjesen. Volt ínternátusa, konviktusa és díákkórháza. Amikor a megcsonkított kollégium — a jogakadémia és a tanítóképző — ősi székhelyéről kíüldöztetvén, Miskolc falai között talált otthonra, ezen jóléti intézmények fokozatos kiépítése is szóba került. A terv a közelmúltban azért nem vál­hatott valóra, mert az államsegély megvonását tartal­mazó kultuszmíníszterí rendelet magát a jogakadémia létét veszélyeztette, illetve Miskolcon maradását kér­désessé tette. A jogakadémia válságos helyzete azonban nemsokára jobbra fordult. Miskolc város törvényható­sági bizottsága í 923 nyarán elhatározta a jogakadémia segélyezését, illetve három, tanszék fenntartását s utóbb, í924-ben ez a segély szerződésileg is biztosíttatott. Jelenleg tehát a jogakadémia léte szilárd alapon nyug­szik s ezen intézmények megszervezése éppen időszerű. A mai súlyos gazdasági viszonyok között különösen fontos az, hogy a jogászífjuság gond nélkül, teljesen tanulmányainak szentelhesse idejét és az előadásokat is szorgalmasan látogassa. Mindezt mérlegelve, Bruckner Győző dr. dékán már néhány hónappal ezelőtt megbeszéléseket folytatott a város vezetőségével s Hodobay Sándor dr. polgár­mester a részletek megbeszélésére kiküldötte a város részéről Plank Miklós dr. tanácsnokot, a kulturális és szociális ügyek előadóját. A mult év október í2-én a jogakadémia tanári kara és a Joghallgatók Testületé­nek kiküldöttei a város és a MEFHOSz bevonásával a dékánnál ankétet tartottak, melyen a várost Plank Miklós dr., a MEFHOSz-t pedig Nagy Iván dr. tb. elnök és vitéz Oláh Béla elnök képviselték. Az ankéten az a vélemény alakult ki, hogy feltétlenül segíteni kell a miskolci joghallgatók nyomorán, mert itt is nagy a szegénység. Elsősorban feltétlenül szükséges egy menza felállítása addig is, míg a gazdasági viszonyok javulása folytán egy internátus lesz megépíthető. Hosszas eszme­csere után, melyben a jelenlevők valamennyien részt­vettek, az a nézet alakult ki, hogy a menza felállítását már a második félévben meg kell valósítani. A város ebben messzemenő támogatást fog nyújtani a jogaka­' démíának, amennyiben a város már régebben nép­konyhát tart fenn s ennek teljes felszerelését a menza rendelkezésére fogja bocsátani. így a menza-kérdés a városi népkonyhával kapcsolatban nyerne megoldást. A menza a nyár-utcai népkonyhán találna elhelyezést, természetesen elkülönített és ízlésesen berendezett helyi­ségben, ott, ahol a művésztelep növendékei nyaranta teljes ellátást kapnak. A MEFHOSz elnöksége is nagyobb anyagi támogatást helyezett kilátásba és nagyobb mennyiségű liszt kedvezményes árban való átengedését ígérte. Bruckner dékán szóvátette, hogy a miskolci Apolló filmszínház jövedelméből, mely a MEFHOSz pénztárába folyik be, hathatósan támoga­tandók ugy a menza, mint az egyéb jóléti intézmények, mert a miskolci joghallgatók még semminemű anyagi támogatásban nem részesültek a MEFHOSz tekintélyes jövedelméből. A város közönségére is megnyugvással szolgálna, ha a filmszínház jövedelmének egy része a városban maradna és az ifjúság segélyezésére fordít­tatnék. A város hazafias közönsége tudva azt, hogy a mozgó látogatásával a díáknyomor enyhítéséhez járul hozzá, nagyobb számban keresné fel azt s így az üzleti eredmény is nagyobb lenne. Az anyagi támogatás azonban hosszas tárgyalá­sok után sem érkezett meg, mire a dékán az Orszá­gos Magyar Díáknyomorenyhítő Akció elnökségétől nagyobb segély kiutalását sürgette meg. A napokban — január 8-án — az akció ki ís utalt a jogászífju­ság részére hat millió koronát, melyből egy millió tandíjelengedésekre, öt millió pedig a menzára lesz fordítandó; ezen kívül még a hónap végén 40 mázsa liszt kedvezményes — Í500—Í800 K-ás — árban való szállítását helyezte kilátásba. A jogakadémia a segé­lyek kiutalását megnyugvással vette tudomásul, de ezzel a joghallgatók segélyezését nem tekintheti elin­tézettnek. A jogászífjuság legalább husz milliót remélt a MEFHOSz-tól a mozgószínház jövedelméből, a nyomorenyhítö akciónak pedig a tandíjelengedésekre szánt egy milliója alig két hallgató tandíját fedezi. Ennélfogva a dékán ujabb átiratot intézett részint a nyomorenyhítő bízottsághoz, másfelől a MEFHOSz-hoz, hogy most már komolyan támogassák a miskolci jog­hallgatókat, akik közül közel százan a megszállott Felvidékről jöttek ide tanulni és — nélkülözni. Egye­nesen hazafias kötelesség azon hallgatók támogatása, akik a főiskoláról kikerülve visszatérnek szülőföldjükre s biztosítják a Felvidéken a magyarság kulturfölényét

Next

/
Thumbnails
Contents