Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 7-8. szám - Az országgyűlés reformja és az ideiglenes alkotmány. Irta: Ferdinándy László, 15 l. Pallas kiadás, 1925. [Könyvismertetés]

MISKOLCI JÓGÁSZÉLÉT 23 CSENGET GUSZTÁV 1842-1925. Lapunk zárta után lesújtó gyászhír érkezett hozzánk: jogakadémiánk előadóprofesszora, a „Fogoly lengyel" országos hirű költője, CSENGEY (JIJSZTAV, július 13-án, hajnalban, 83 éves korában, hosszas szenvedés után örökre lehunyta szemeit. Mélyen megrendülve, de büszkén állunk ravatala előtt, mert tudjuk, hogy koporsója feleli nem az elmúlás, hanem az örökkévalóság géniusza lengeti szárnyait. Csodálatosan szép életét, Istentől adott tehetségét kettőnek szentelte: a költészetnek és az ifjúságnak. Lelke mélyének, édes-bús érzelmeit gyönyörű dalokban örökítette meg, a katedrán pedig nemzedékekel nevelt hazaszeretetre és önfeláldozásra. Most egy termékeny, gazdag, hosszú éleinek fáradságos munkája után pihenni tér. Adjon a (f ondviselés az agg költőnek csendes nyugodalmat ! Lapunk legközelebbi száma méltó keretekben fog megemlékezni költő pro* fesszorunk életéről és munkásságáról. Ballagás A régi jó idők díákromantíkája elevenedett fel Miskolc városában Í925 június 24-én. A joghallgató ifjak ballagást rendeztek az akadémiáról távozó IV. éves kollegák elbucsuzása alkalmából. Nagy ambícióval és lelkesedéssel készültek a jogászok erre az ünnepélyre, mely hívatva volt bebizonyítani azt, hogy Miskolcon is van már diákélet, van romantika, humor, ötlet s vannak minden szépért, jóért lelkesedni tudó és a város közönségének megértő szeretetére érdemes diákok. Es a város közönsége a jogászok iránt érzett rokonszenvéről és szeretetéről bizonyságot is tett; együtt vígadott, együtt mulatott a jókedvű fiatalsággal s a szakadó esőben is együtt ballagott a ballagókkal. A ballagás rendezőbízottsága, élén az agilis Díenes István jogszígorlóval mindent megtett az ünnepély síkere érdekében s mondhatjuk, hogy az első miskolci ballagás szinte várakozáson felül sikerült s remélhető, hogy ezt a szép diáktradícíót minden évben követni fogják a most elballagottak utódai. Június 24-én, szerdán már a kora délutáni órákban nagy sürgés-forgás volt a jogakadémia tantermeiben ; serényen készülődtek, öltözködtek, maszkíroztak az ifjú jurísták s az akadémia csakhamar egy álarcos bál képét mutatta. Lenn az udvaron a fogatokat díszítették mezei virággal, zöldágakkal. A Városház-téren pedig az esőre hajló borús időben az érdeklődők ezrei várták türelmetlenül a felvonulást. Nyolc óra tájban, amikor az eső már szemelni kezdett, fel is tűntek a városháza kapujában a tarka-barka lampionok a szalamanderes menetben kígyózva vonuló jogászok kezében. A szalamander után egy délceg urasági kocsis Napoleon-sapkás lakáíy kíséretében elegáns kocsit hajtott. A kocsi tulajdonképen egy szépen felvirágozott társzekér volt egy boros hordóval megrakományozva, melynek tetejéről az ízléses gigeríí ruhába öltözött „ösjogász" rögtönzött programmbeszédeket deklamált a népnek. Külön öszvérfogaton vitték a ballagó vén diákok jelképes cókmókjaít. A kocsi után egy cilinderes ficsúr lovagolt nagy szakértelemmel két szamaragotó bohóctól környékezve. Nagy ijedséget okozott a menetben egy jól megtermett gorilla s mindenkiben szánalmat gerjesztett egy mindenkitől elhagyott, síró asszony. Nagy népszerűségnek örvendett a két elválaszthatatlan hü bajtárs, Zoro és Huru. A tréfás menet után haladt a menet komolyabb része. Legelői ment a díszmagyarba öltözött pedellus hatalmas virágos bottal és kulcscsal (carcer symboluma). Utána két apród; az egyiknek kezében arany paragrafus, másiknak bársony párnán a Corpus Jurís, oldalvást kivont karddal két magyar ruhás jurátus. Okét követte a cigányzenekar, mely felváltva játszotta a diákhímnuszt, a Ballag már a vén díák-ot és a Gaudeamus igitur-t. Leghátul lampíonokkal körülvéve hármasával egymás karjába fonódva haladtak a ballagok. Őket ís jókedvre hangolta a tréfás felvonulás, de meglátszott rajtuk, hogy az elválás órájában meghatottan gondolnak négy évi főiskolai pályájuk édes és bus emlékeire, barátságra, szerelemre s most pedig ballagnak tovább . . . tovább ... az élet göröngyös utaín. Alig ért a menet a színház elé, máris hatalmas cseppekben csurgott alá a jótékony ístenáldása a ballagok nyaka közé. A zápor azonban nem verte szét a menetet; a közönség tovább kísérte a ballagókat, csupán a cigányok vettek egérutat, féltvén hegedűiket. A menet most már gyors léptekkel haladt Bruckner dékán zsolcaí-utí lakása elé. A dékánhoz a ballagok négy tagu küldöttsége ment fel s Koppányi Dénes jogszigorló szép beszéd kíséretében virágcsokrot nyújtott át a dékán feleségének, a nemes lelkületű költőnőnek. A dékán lakása elöl a menet ismét a szalamanderral az élén a népkerti vígadó felé haladt, ahol 70 terítékes bankett volt. A banketten megjelentek Bruckner Győző dékán,