Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 6. szám - Gróf Apponyi Albert hét előadása a magyar alkotmány fejlődéséről. Budapest Kir. Magy. Egyetemi Nyomda. 108. 1 [Könyvismertetés] - Gróf Tisza István összes munkái. II. köt. Levelek, táviratok, távbeszélőn küldött üzenetek, egyes előterjesztések 1914 juniustól december végéig [Könyvismertetés]

$09) MISKOLCI országnak rekompenzácíoként Boszniát, esetleg Dalmáciát kívánva. E megoldástól, amellett, hogy az a dualizmust és a paritást nem veszélyeztetné, egy lengyelnémet block kialakulását is várja, mely Ausztria beikormányzatában is egészségesebb áramlatokat hozhatna felszínre. E politikai kérdések mellett azonban a levelek százai tesznek tanúságot Tisza óriást munkaerejéről, körültekintéséről és felelősségérzetéről. Alig képzelhetünk el aktuális társadalmi vagy gazdasági kérdést, melynek Í9í4-ben jelentősége volt és amelyben Tisza. nem intézkedett vagy interveniált volna. Erélyes szavakban kívánja meg pártjának tagjaitól e nehéz időkben a feltétlen párthüséget. Ellenőrzi a hadrakeltek családjai, az árvák és özvegyek segélyezését. Buzdítja, az e célra alakult társadalmi szervezeteket. Figyelemmel kíséri a kórházak állapotait. Orvoslást keres a denuncíánsok kártékony gazságát ellen. Intézkedik a tetanus és a kolera megakadályozására. Segítségére van a hadsereg ellátásának. Gondoskodik e téren is a magyar érdekek megvédéséről és protegáija a magyar cipészeket, a magyar vattát és gaze-t. Emberfeletti munkássága közben arra is időt szakít, hogy válaszoljon a Magyar Háziasszonyok Szövetségévek „mosolytkeltő furcsaságaira", hogy lépéseket tegyen a Westinghouse fékek német kiviteli tilalmának megszüntetése iránt és arra is, hogy az osztrák Steyer fegyvergyár munkaképességét ellenőrizve és vezetőit az igazi hazafíságra kitanítva, kevesebb erkölcsi méltatlankodást de több fegyvert kérjen tőlük. És mindez csak egy néhány kiszakított példa! Valóban nem csodálható, ha azt írja Hoyos Henriknek: „Nur bin ích derartig überbürdet, dass ích oft das Gefühl habe, unter der Arbeítslast zu versinken. Noch níe ivar der ungarische Ministerpresident so ein Mádchen für alles." (304.) Csak megilletődve olvashatjuk azokat a leveleket, amelyek Töpler számvevőhöz és hadrakelt cselédjeihez szólnak. Tisza nagy és nemes szívének, puritán gondolkozásának az igazolásai e sorok. Van azonban a levelek között egy, amely a tragikus magyar események után különös érdekességre tarthat számot. Tisza, — pro foro ínterno — komolyan foglalkozva a jövő esélyeivel, Buríán külügyminisztertől Oroszországra és a Balkánra vonatkozólag, a geográfiai, közgazdasági és etnográfiai anyag kompetens egyének által való feldolgoztatását és megküldését kéri és sürgeti. Fényes példáját adja ez a levél Tisza legcsillogóbb erényének: felelősségérzetének. És mily szomorú és rikító ellentétként áll ezzel szemben az, hogy az entente diplomáciája csak most kezd tudatára ébredni annak, hogy a trianoni békében egy terra íncogníta felett ítélkezett. A levelek kiadásához, illetve sajtó alá rendezéséhez a kritikának lehetne egy néhány szava. Nem tűnik ki, vájjon Tisza valamennyi levele kiadás alá került-e ebből az időből? Ha igen, ugy a válogatás hiányát csak gyengén indokolhatja meg a kegyelet, ha pedig e levelek válogatás alól kerültek ki, ugy sok bennük az igazán felesleges ismétlés. Több szükségtelenül elkövetett indiszkréció is elmaradhatott volna. Ezektől eltekintve azonban, ugy a Tisza István EmlékBízottságot, mint az Akadémiát méltán illetheti e kiadásért dicséret és elismerés. Zsedényi Béla dr. Emlékbeszéd Nagy Ernő felett. Irta és a Magyar Jogászegyletben elmondta Eöttevényi Olivér. Budapest, í 925. Í5. 1. May rt. A szerző kiadása. Komoly és szép feladatot teljesített Eöttevényi Olivér, akadémiánk volt tudós professzora, amidőn a Magyar Jogászegyletben í922-ben Nagy Ernő felett JOGÁSZÉLET 17 elmondott emlékbeszédét közrebocsátotta. Kedvenc stúdiumának, a magyar közjognak is áldozati lángot kívánt nyújtani, de kis müvének legfőbb törekvése mégis, hogy Concha keserű, de igaz kifakadására emlékezve, mely szerint a mi magyar közvéleményünk tudósainkban csak a bűbájos astrologusokat vagy az értelmi szertelenségét látja még ma is, egy értékes magyar tudóssal szemben leróni segítsen a nemzet feltétlen kötelességét : a becsülést és az elismerést. Az emlékbeszéd időrendi sorrendben kíséri végig Nagy Ernőnek, aki Í92í-ben bekövetkezett haláláig a budapesti tudományegyetem közjogi és közígazgatásíjogí hathedráját töltötte be, egész tudományos irodalmi működését. Részletesen foglalkozik bemutató munkájával, Magyarország közjogával, amely a dogmatikai módszert is alkalmazza mát a történeti mellett s így az „anyag jogászi feldolgozását ís mélyebbé és precízebbé téve" világos előadásával és könnyed stílusával az egyetemi ifjúság legkedveltebb kézikönyvévé vált. De bemutatja Nagy Ernő e „standard-munkájának" mély jelentőségét a megelőző közjogi kézikönyvekkel szemben és felsorakoztatja mellette és ellene a kritika felszólalásait ís. ,,AUamjogunk köréből. Personál vagy reátunío ?" című hosszabb értekezésében ís a tudósnak az eszmék tisztázására irányuló értékes munkásságát látja, bár a benne kifejtett felfogással, hogy Magyarország és Ausztria között reáluníó áll fenn, Nagy Ernő a magyar közjogi írók legnagyobb részével ellentétes álláspontra jutott. Részletesebben tárgyaíja még az emlékbeszéd „A házi törvények és a renuntíatíó" című hosszabb értekezését, mellyel a közjoggal sokszor érintkező és általános érdeklődést keltő kérdéseket vont, mélyenjáró tanulmányok álapján ' a tudományos megvilágítás körébe, valamint Nagy Ernő közjogi monográfiái munkásságának teljesen kimerítő és részletes ismertetése kapcsán „Az ausztriai császári cím felvételéről" című akadémiai székfoglalóját is, a széleskörű történeti háttér és a közjogi probléma eklatáns megvilágításával. Legutóbbi, budapesti egyetemi működése által háttérbeszorított tudományos irodalmi munkásságából a „Közjog tudományos müveléséről és Reformtörekvéseink a XIX.\században" című értekezéseit emeli ki, — mely utóbbit, amely a magyarság közjog-politikai érzékét és a nyugati népeknél mindenkor tísztuítabb közjogi felfogást fejti ki a történelem folyamában, bár csak egy márciusi ünnepi beszédnek volt szánva, — egy közjog-politikai essay értékére emelni. Egy emlékbeszéd mindenesetre szűk kereteket állit egy ily értékes és tudományos működés mély és beható bírálatára. De Eöttevényi mégis módot talált arra, hogy valóságos „seregszemlét" tartva Nagy Ernő munkássága felett, e néhány lapon ís méltó hátteret fessen és maradandó emléket állítson egy a „nagyközönség előtt alig ismert" és mégis kiváló és nagy, minden izében magyar lelkű és gondolkozású tudósnak. Zsedényi Béla dr. Tűzifát és kőszenet házhoz szállít legolcsóbb napíárban SÁNTHA LÁSZLÓ faűzlete és faaprító telepe Urak-ucca 112. Telefon 805. WmyiMIWWIIItMIHttM