Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 1. szám

(11) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 11 hátnak, a mí elsősorban az illető kamarai tagot érinti érzékenyen/ nem utolsó sorban — az erkölcsi hátrányon felül — anyagilag is. A fegyelmi eljárás alá vont ügyvéd nem lehet a kamara tisztviselője, választmányi tagja, nem vehető fel a hadviselt ügyvédek névjegyzékébe, tehát figyelmen kivül hagyandó a díjazott ügygondnok!, tőmeggondnokí, vagyonfelügyelői kirendeléseknél, ellenben épen ügy kirendelendő az ingyenes védelmekhez, a mí talán még sem egészen elégítheti ki a jogérzékünket, -• főleg ha az bizonyos fegyelmi ügy megszüntetéssel vagy felmentéssel végződik. >; Ide vág a mai állapot egy elavult intézkedése: az Í887: XXVIII. t,-c. 4. §-a kötelezően előírja, hogy a büntető bíróság jogerős vád alá helyező határozata folytán az ügyvédi gyakorlástól való felfüggesztés kimondandó. Csak a statisztikai adatokra utalok a tekintetben, hogy hány vád alá helyezési határozatot követett a jogerős felmentés! Miért kellene a vádhatározatnak és a bírói ítéletnek egyforma hatályt tulajdonítani és miért kellene a fogalmak ilyetén összezavarásának éppen az ügyvédet jobban és ok nélkül jobban sújtani, mint teszem az orvost, aki akárhány jogerős, büntető bírósági vádhatározat dacára is gyógyíthatja a betegeit Isten és ember előtt - -, míg az ügyvéd ilyen esetben még az ember — bíróság — előtt sem funkcionálhat. Kiragadott kérdések ezek a megoldandó kérdéskomplexumból, de mutatják, hogy rendtartásunk nagyon is megérett a gyökeres reformra. Régi ígéretek kötik az igazságügyi kormányzatot a kamarák ezen kérelmének beváltására, de hát annyi mindennek volt oka a háború, a forradalmak és ellenforradalmak, hogy ezek még ezen adósságoknak az ő számlájukra írását ís elbírják. Csak az a kérdés, hogy az ügyvédség is elbirja-e még sokáig kérelmei teljesítésének halasztását, Hígyjünk és reméljünk, hogy a szanálás fénylő napja egy kis sugarát ránk ügyvédekre ís fogja vetni. ~- . Forgács Dezső dr. Az állameszme és a partícularís önkormányzat A részben a magyar szt. korona testéből ís alakított, részben annak területrészeivel gazdagodott u. n. utódállamok berendezkedése nagyon alkalmas jelenségként kínálkozik annak a viszonylatnak közelebbi felderítésére, mely az állam létezését, annak fennmaradását az államalkotó lakosság egyetemes vágyából és szükségletéből fakadónak valló állameszme és az állami feladatoknak a különleges helyi viszonyokhoz alkalmazkodó megvalósítására hívatott önkormányzati szervek között fennáll. Az állameszme és az önkormányzat ugyanis egymást nem kizáró fogalmak, de egy adott állameszme egy adott belső tartalmú önkormányzatot már kizárhat. , uVízsgálódásunknak tehát az képezi célját, — megállapítani az okozati összefüggést, mely egy adott állameszme s a partícularís önkormányzat között kimutatható. :i Mindazon feladatoknak a megvalósítására ugyanis, melyeket a társadalom az őt rendszerező legmagasabb rendű közülettel, az állammal szemben támaszt, — maga az állam nem képes. Kénytelen a társadalom bizonyos .irányú szükségleteinek kielégítését célző kezdeményezés és szabályozás jogát és teendőit nála szűkebb körű közületekre bízni, melyek ha joghatósággal bírnak, — önkormányzatról beszélünk. Azok a feladatok, melyek az önkormányzat részéről megoldandók, tulajdonképpen nem speciális, csupán az önkozmánvzat keretén belül érdekkel és jelentőséggel bíró feladatok és teendők, hanem a szó valódi értelmében vett közézdekü ügyek, melyeknek mikénti intézése nem lehet közömbös magára az államra nézve. Az önkormányzati közület egy szerves része az állami apparátusnak, melynek célkitűzései nem lehetnek ellentétesek az államéival s kell, hogy működésének eredője az állam működésének eredőjét — az állameszmét erősítse. Lehetnek ugyan az önkormányzatnak jogosítványai, melyek arra szolgálnak, hogy adott esetben bizonyos értelmű és bizonyos mértékű ellenállást fejthessen ki a központi kormányzattal szemben, mindez azonban az alkotmányban gyökeredző joga s az azzal való élés soha sem ellentétes az állameszmével, de éppen ellenkezőleg, mindég annak erősítésére alkalmas, arra hívatott s éppen ezért ezen jogok alkotmánybíztositék néven ís ismeretesek. Hogy az önkormányzat a történelmi fejlődés során milyen tartalommal fejlődik ki, ez számos belső és külső körülmény összhatásának tudható be, annak közjogi, közigazgatási és pénzügyi jogi tartalma és kiterjedése azonban ezeken belül mídég és mindenhol ahoz igazodott, hogy az autonóm közület mennyire volt alkalmas az állameszme propagálására. Az államalkotó népesség ugyanis nem egyúttal mindig az állameszme zászlóhordozója s mennél kevésbbé az, annál kerésbbé lehet alkalmas arra, hogy a központi államhatalom által autonóm joghatósággal ruháztassák fel. Az állam, — melynek a kormányzati tények sok esetben pusztán hívatásos nyílvánulásaí, — ott él valójában az egyes állampolgárok mentalitásában, mely a maga legközvetlenebb környezetében, az autonóm közületben kerül hamisítatlan kifejíésre s mennél több retortán keresztül jut megnyilvánuláshoz, annál nagyobb lehetősége van annak, hogy eredetiségétől eltávolodva, nem a maga valódiságában, hanem hamísitottan, az áílam-raísonnak tetszetős formában jelentkezzék A particuíarís autonómiák létrejöveteíét és kifejlődését a bevezetésben említett azon körülmény mellett, hogy az állam nem képes minden feladatát maga ellátni, az a meggondolás ís elősegítette, hogy bizonyos teendők helyes ellátása a helyi viszonyok alapos ösmeretét kívánja meg s hogy a már áttekinthetőbb közület ügyeinek intézésére hívatott autonómiák • kiválóan alkalmasak a periferikus erők egyesítéséré s ez uton olyan alkotásokra, melyek a központi hatalom által alig volnának megvalósíthatok. Az autonómiák utján kerülhetnek vágyak, kívánságok, panaszok könnyebben a közügyek zöld asztalához. Fontosságuk az államélet működése szempontjából tehát míg egyrészt vitán felül áll, másrészt magától értetődő, hogy — mert éppen magának az államnak megannyi pilléreit képezik s illetve azok szerepét hívatottak betölteni —, létesülésükben s további fejlődésükben a kormányzat részéről aszerint kezeltetnek, amennyire alkalmasaknak mutatkoztak a közfunkcióknak az állam intenciói szerinti ellátására, amily mértékben voltak a kormányzat részéről, felelősségének tudatában és érzetében az állameszme propagátoraívá kijelölhetők.