Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)
1880 / 9. szám - Párisi levelek. 3. [r.]
- 74 — a munka iránt. Taglalásunk nem tünteti fel a mü egyes részeit, csak eredményét vizsgálja és igy nem felesleges a könyvecskét elolvasni. Különösen törvényhozóinknak ajánlhatjuk figyelmébe és reméljük, hogy több praktikus eredménye lesz e műnek, mint azon füzeteknek, melyek a polgári házasság meghonosítását czélozták és végre is viszhang nélkül hangoztak el a pusztában. A következő sorokat vettük : Tekintetes szerkesztő ur! A .Magyar Tkemis* f. évi 8-ik számában Dr. Dell'Adami Rezső ügyvéd ur .Zlinszky Imre kir. táblai bíróhoz intézett nyilt levelében« annak tanúságát adja, hogy előtte az ügyvédi kenyérkereset szent és sérthetetlen, mig a birói becsület és önérzet semmi; s ezt kifejezi azzal, hogy midőn ügyvédi kenyérkeresetének nyilvános védelmére kél, — mennyire jogosan és ügyesen az reám nem tartozik — egyúttal több, egyátalán nem illedelmes kifejezések mellett nyilvánosságra hozza, miként a pestvidéki kir. törvényszék büntető-osztálya, s különösen alulirt mint védelmezett ügyének referense ellen, a kir. főügyészségnél birói botlások miatt fegyelmi feljelentést tett. Miután Dr. Dell'Adami Rezső ügyvéd ur az ügy érdemleges részét nyilt levelében előadni szives volt, csupán azt hagyván ki, hogy az általa védett két nő nemcsak Augenstein hiedelme, de más fontosabb indokok alapján ítéltetett el, annak megítélését: mily botlást követhetett el a törvényszék, mely fegyelmi vétséget képezhetne, a felsőbbs illetőleg fegyelmi bíróság és a szakértő közönség ítéletére bízom, s itt csupán azon rögeszméjét és valótlan állítását kívánom helyreigazítani, mely szerint a déli 12 óra után befejezett végtárgyalás után megállapított s ugyanaz napon délután 5 órakor kihirdetett Ítélet indokait az elnök irott ítéletből olvasta, azt én eltéptem s ujat készítettem volna; mert az mindenki előtt, ki a végtárgyalás menetével ismerős, képtelenség, hogy az ebéd idejét is bevéve, délután 5 órára már nemcsak az ítélet megállapítása, de az ivekre terjedő jegyzőkönyv és még az Ítélet s indokolása is Írásban foglalva, ugy elkészíttessék, hogy az az elnök által felolvastassék, következőleg azt el sem téphettem s ujat sem kellett készítenem. Igenis, a tanácskozás után a h. elnök — ki ugyanaz nap délután 4 órakor más bizottsági ülésbe ment — megbízott, hogy a közösen megállapított indokokat jegyezzem fel, én azokat egy tenyérnyi papírra, melynél nagyobbat maga vádló sem láthatott, feljegyeztem, egyes szavakban erről hirdettetett ki az ítélet, ezen papírdarabot én többé nem is láttam, az Ítéletet és indokait pedig csak a jegyzőkönyv elkészülte s az iratokkali átadása után fogalmaztam, előbb természetszerűleg nem is fogalmazhattam. Én nem kutatom és nem is állítom, hogy Dr. DellAdamí Rezső ügyvéd ur ezen indiscret módon közhírré tett fegyelmi feljelentését — melyről eddig én magam is csak hirből értesültem — ügjvédi kenyérkeresete érdekében vagy elrettentő példaadásul tette volna, de miután azt jónak látta, mint nyilt leveléből kitetszik, mégis azon érdekből nyilvánossá tenni: elvárom lovagiasságától az általa egészen mellőzött birói becsület és önérzet érdekében, hogyha — a mit bizton hiszek, mert önérzetem teljesen nyugodt — a fegyelmi bíróság feljelentése alapján a fegyelmi vétségnek nyomát sem találja, azt ugyanezen becses lap hasábjain szintén közhirré fogja tenni, s elvárom annyival inkább, mert biztosithatom, hogy a .Jogtudományi Közlöny« idézett czikke az én indiscretióm folytán nem íratott, sőt merem állítani a velem volt törvényszéki tagok egyikéjéből sem; habár külömben a Dyilvános ülésben tárgyalt s kiadmányozott kérelem s határozat közlésével indiscretio már el sem követtethetik. Tekintetes szerkesztő urat ezen nyilatkozatomnak becses lapjába felvételére kéive, maradtam Budapesten, 1860. február 21-én. tisztelettel Mdtyásy József, pestvidéki kir. tszéki bíró. Ezen nyilatkozatot kiadtuk Dr. DelVAdami Rezsó' munkatársunknak s tőle a következő megjegyzéseket vettük: Az »önérzetes« biró ur e felszólalására, mely különben alig volt helyén, miután nem hozzá intéztem levelemet s az őt érintő eset előadására más oldalról kényszeríttettem, következők észrevételeim. Az illemleczkét a bíróságok tisztelete dolgában jó lesz azokra alkalmazni, kik ezen tiszteletet birói működésük által aláássák. A .rögeszmémet s valótlan állitásomat« illetőleg, mint a felszólaló »ildomosan« nevezi, elég constatálnom a felszólalásból ismételt beismerését annak, hogy 1- ör irott ítélet olvastatott fel előttem, mely mellesleg mondva nem .tenyérnyi,, hanem ép oly kétoldalos volt mint az »ujbM* készült melyet egy héttel utóbb adtak ki, bár engem felebbezési indokok beadására egy hét alatt az állítólag ideiglenes tenyérnyi, Ítéleti indokok ellenében utasítottak, elhallgatván azok eshetőleges metamor. pliosisát a .tenyérből«; és hogy 2- or az első ítélet valótlan indokot tartalmazott és a második Ítélet fellépésem folytán azt .hiedelmes* indokká enyhítette. E döntő ténykörülmények constatálásával szemben nem bírhat nagy sulylyal az önérzetes biró ur azon védekezése, hogy reá nézve d. e. 12 és d. u. 5 óra közt Ítéletet leírni képtelenség, .az ebéd idejét is bevéve«, bár ez Ítéletben csak egy tanú vallomása és néhány érdekes következtetés szerepel indokként, melyet alantabb közlök és melyet bizony .ebéd közben« is lehetne feltenni. Nagyon megnyugtató, hallani azt, hogy ily egyszerű esetbea is előbb egy hétig »készitik« a felek közbejötte nélkül a vég. tárgyalási jegyzőkönyvet s abból az ítéletet. A nyilvános szóbeli és közvetlen eljárás, az egyéni szabadság biztositéka, ily^torzzá változik az önérzetes birák szelleme illetve keze alatt! Jó illustratiója ez a »Jog'udományi Közlöny* gyakorlati javaslatának, hogy a büntetőtörvénykönyvek életbeléptetése uthn az egyes biró .hiányos feljegyzései* alapján ne Ítéljen másodtokban a kir. ítélőtábla, hanöm az első folyamodásu törvényszék. Ez állapítsa meg végleg, megbízhatóan a tényeket. Oly törvényszék, hol a referens 5 óráig készit .papírdarabot*, melyből ítéletet hirdetnek valótlan indokkal, hol a referens snemis látva többé a papírdarabot*, a felebbezés határidejének lejárata után újból késziti a végtárgyalási jegyzökönyvet és hiedelmes indoku Ítéletet, és hol a valótlan indok kiigazításának kérelme .képtelensége mert az ítéleti indokolás a .bíróság belügyét képezi*, s a bíróság »nera kényszeríthető* valótlan indok kiigazitására. Ez önérzetes souverain bíróságok ítéljenek a magyar polgárok szabadsága és vagyona felett! Az önérzetes biró ur csak .hírből hallott?: fegyelmi feljelentésem alaptalanságáról előre ítél, mert nem lesz található »nyoma« a panasz lott eljárásnak (»a papírdarabot* nem látják többé !). Nem lesz nyoma annak, hogyan .készült* a végtárgyalási jegyzőkönyv. .Önérzete teljesen nyugodt«— nem kétlem; hisz épen ez a szomorú, hogy sajnálkozás érzetét önérzet pótolja. Valótlan az is, hogy kérvényeim nyilvános ülésben bárki előtt tárgyaltattak volna, a .Jogtud. Közlöny* informatiója tehát nem szállhatta megZlinszky urat oly bűvös »hir« szárnyain, mint felszólaló ur el akarja hitetni, ki egy folyamatban levő, fegyelmileg nyomozott ügy hamis publikátiöját újságban biró részéről nem tartja — indiscretiónak sem. A valótlan, utóbb hiedelmes indok mellett ujabban szerepelő indokok voltak: .ifjuésid. Rudolf Mihálynéra nézve pedig az öntudatos cselekmény és gonosz szándék nemcsak a férjeik keli közös viszonyból önkényt következvén, de azon nyilatkozatuk, hogy férjeik vagyonát a maguk és gyermekeik részére akarták biztosítani azt, hogy férjeiknek egyébb adósságaik vannak, mit különben idősb Rudolf Mihályné beismer, kétségtelenné tévén, egyébiránt pedig a dolog természete hozván magával, hogy ha férjeik vagyonának más adósságokkali terheltetésétnemtudták volna, azok vagyonának átruháztatását 18—20 év óta fenáiió követelésük biztosítására most sem lett volna szükséges tetemes költségeskedés mellett njagukra ruháztatni* (315./1880. b. sz. ítélet szószerinti indokai). Ezek az »egyéb«, felszólaló ur szerint általam .elhallgatott, nyomós indokok*. Nem hagytam ki betűt sem, bár a szánalmamon erőt kellett venmm. Én is a szakértő közönségre bízom a nonsens és irályszörny ily utolérhetlen mtsterművének megbirálását, mely nem vitatott tényt beismertnek, házas viszonyt bünrészesség bizonyítékának és gyermekek biztosítását gonosz szándéknak nevez, és a mely büntetlennek a contrario csak oly olcsó .átruházott vagyonátruházást* mond, mely a házasság elején, gyermekek nem létében és követelés fen nem állása esetén történnék. Mily jogi szörny ez ítélet, különben is mutatja azon súlyosító misülését vonná maga után*. Tehát oly veszélybe sodorta az országot öt paraszt, hogy elsőbbség ezentúl záloghitelező felett a