Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 1. szám - A férj hatalma a nő vagyona felett. 2. [r.]

zünk, a törvényhozásban első sorban a magánjog terén lesz megoldandó. A családban felszabadított nőből válhat csak az állam szabad és méltó polgárnője. A haladás ez irányban, mely a mivelődés spirális mozgalmát követi, majd visszaesés, majd előbbremenetel, természetesen itt sem nélkülözheti azon bölcs mérsékletet, melyre a természet maga int. Natura non facit saltum, övre [IUT>IV>I (pvUo Ttom, a természet nem tesz ugrást, mondá már Aristoteles. De ez nem jelentheti, mint sokaknál, hogy minden a réginél maradjon; a fejlődés nem gátolható meg, s a mely elérhetlen czélt ma eszményi utópiának tekintünk, bizonyos jövőben megvalósítható kívánalomnak mutatkozik, épen úgy mint az, mit a távol égen ma csak ködnek látunk, ha hozzá közeledünk, csillagcsoporttá lesz. Azért nem a közel siker mérlegén latoljuk a jogeszméket, hanem a helyes irányban hatókat mindazon erővel támogatjuk, melyet a jog megenged és követel. És ennyiben mindenkinek, nemcsak a jogásznak feladata az egyén uralma és szolgasága ellen a családi jogban épugy küzdeni, mint bármely téren és az egyéni szabadságot, minden jogreform alapját, itt is előmozdítani. Dr. DelV Adami Rezső. Jogirodalom. /. Das Ehehinderniss des bestehenden Ehebandes nach österreichíschem Recht und seine Umgehung. Von Dr. Wilhelm Fuchs, Privatdocent an der Wiener Universitat. II. Törvényjavaslat a házasság megkötésének és felbontásának feltételeiről. Indokolással. Irta Sztehlo Cornél, bpesti ügyvéd. III. Zsidó házassági jog. Irta ugyanaz. Gyakran idézték, sokszor commentálták Savigny lesújtó ítéletét korunk törvényhozói képességéről. Sok idő mult el a nagynevű romanista ama nézetének kimondása óta; e tannak ma már alig van híve. S mégis midőn hazánk házassági jogáról elmélkedem, igen gyakran száll le zérusig tiszteletem törvényhozói képességünk iránt, s midőn az ismertetendő három müvet olvasgatám, azon meggyőződésre jutottam, hogy a nagy mester szavait még ma sem czáfolta meg sem a hazai, sem az osztrák törvényhozás. Az első helyen említettem munka nem öleli fel a lajtántuli házassági jogot egészében; csak dióhéjba szóritottan adja rajzát amaz immár közel két évtized óta folytatott küzdelemnek, melynek a bécsi Reichsrath a házassági jog szabályozásának az állam kezébe való viszszavivása és a házassági jog reformja végett színhelye volt. Míg e küzdelem a concordatum hatályon kivül helyeztetésével s az osztr. polg. törvénykönyv a házassági viszonyt szabályozó intézkedéseinek visszaállításával egy irányban teljes sikert aratott: azon törekvés, reformálni az osztrák jognak a házassági viszonyra vonatkozó'intézkedéseit, maiglan hajótörést szenvedett; a Reichsrath képviselőháza e téren csak az u. n. Noth-Civilehe-t vívhatta ki. Nagyon természetes, hogy ez eredmény csak keveseket elégíthetett ki; a bécsi képviselőház folyton az egész házassági jog revisiój át sürgette; kidolgozott javaslatokat; letárgyalta; elfogadták a bizottságokban ép ugy mint a plenumban: az urak háza azonban mindenkor oly lényeges módosításoknak vetette alá e javaslatokat, hogy a képviselőház vonakodott e torso-t magáénak elfogadni sigy e reformtörekvés sikere tlesett.Ezek utána Reichsrath a házassági jog neliány, legkirívóbb hiányain törekedett segíteni. Legsűrűbben hallszott pedig Ausztriában panasz az osztr. polg. tvkönyv ama a 111. §-ban foglalt intézkedése ellen, mely szerint a házassági kötelék feloldhatlan, ha csak egyik fél is a házasság kötésekor katholikus valláson volt. Semmiként sem látszott ez intézkedés megegyezőnek az alaptörvények proclamálta elveivel; — ezen s az ennek folyományát képező 116. és 119. §§. ellen irányitá tehát a Reichsrath ütegeit, azonban az urak házának merevségén minden reform meghiúsult. A törvényhozás igy nem tudván segíteni egy a nép által nagyon érzett hiányon s Lajtán tul is számos katholikus házasság czélt tévesztettnek bizonyulván, sokan — szerző az ily házas felek számát ezerre teszi — oly kisegítő utat választottak, mely az illetőkre nézve végeredményében végzetessé lett. Ausztriában az oly házasság, melynél a házasság kötésekor az egyik fél katholikus volt, mindkét félre nézve felbonthatlan; nem igy nálunk, ha a katholikus fél egy másikkeresztyén felekezetre áttér. S a hazájukban nem boldogulok Magyarországban kerestek módot a gyűlölt kötelék felbontására. Szerző képét adja a követett utaknak, az elválni készülők majd több, majd kevesebb elővigyázattal éltek részint mert a tájékozatlanok a legkönnyebb módot is elég biztosnak vélték, részint mert a nagyobb elővigyázattal járó költségeket nem tudták elviselni. A legbiztosb útnak látszott, ha az Ausztriában ágy- és asztaltól elválasztott magának magyar honpolgári jogot szerzett meg, hazánkban a protestáns vagy — a mi a leggyakoriabbi — az unitár vallásra áttért, ideiglenesen Erdélyben ütötte fel lakását s itt az illetékes egyházi bíróság által házassági kötelékét felbontottnak mondatta ki. Házassága igy fel levén bontva, uj házasságra lépett s előbbi, sajátkép soha el nem hagyott lakhelyére tért vissza. A nép minden rétegében találunk ily házasságokra; s daczára annak, hogy az osztrák hatóságok szemeláttára éveken át tartott ez ideiglenes kivándorlás Erdély bérczei közé, a hatóságok akadályt nem gördítettek utjokba, kétely sem támadt az ily házasságok érvénye iránt. A hatóságok e látszólagos közönye azonban már megszűnt; jelszó lett, hogy a törvények ily kijátszása ellen fel kell lépni s a bíróságok megkezdték polgári s bűnvádi uton zaklatni az ily módon kötött házasságokat. Szerző megvilágítja e kérdést s kimutatja, hogy osztrák jog szerint az ily házasssági kötelékek érvénytelenek; ezekután közli szerző (a 42.—56. lapokon) az e házasságok folytán felmerült Ítéleteket, melyek, miután a bécsi legfőbb törvényszék ismételten e házasságok érvénytelenségét mondotta ki, azóta kivétel nélkül ez érvénytelenséget enunciálják. Nagy felindulást keltett ezen a létező törvény szempontjából megczáfolhatatlan ítélet; számos család feje felett függ azóta a Damocles kard, s az ily házasságból származó gyermekek jövőjét a legnagyobb bizonytalanság fenyegeti. A bírói ítéletekhez csatlakozott legújabban a közigazgatás is: óvó s tiltó rendszabályokat állítván fel az abusus ellen. Elfogja-e érni a Lajtán tuli hatóság czélját, kétséges, — de e megzavart jogrend, a tényleges viszonyoknak meg nem felelő jogszabványok halmaza tanúsítják, hogy Lajtántuli testvéreink törvényhozói gépezetében sincs minden a maga rendén. Alig szükséges megemlítenem, hogy hazai jogunknak a házassági viszonyra vonatkozó állapota sem nyújt örvendetes képet. Ellenkezőleg, sehol nagyobb bizonytalanság, bántóbb anarchia, mint e téren. A kinek valaha volt ily ügyekkel alkalma foglalkozni, az nem tudott az útvesztőből menekülni. Valóban köszönetre kötelezett le bennünket Sztehlo ur, midőn a házassági viszonyra néző tanulmányaival a nyilvánosság elé lépett. Sztehlo ur mindenekelőtt a zsidó házassági jognak szentelt néhány lapot. E sorrend okadatolt. A bevett hitfelekezetek mindenike tudja, minő szabványok ítélik meg házassági viszonyaikat; a zsidó előtt még ez is rejtély. Hihetetlen, de igaz: a zsidó házassági jog Magyarországban nincs szabályozva. Szerzőnek könynyü volt beigazolni, hogy az 1863. nov. 2-iki kanczellári rendelet honunkban nem érvényes, — hogy a rendelet alkotmányunk helyreállítása óta megszűnt jogérvényes lenni. De e rendeleten kivül a zsidó házassági jogra nem találunk alkalmazható jogszabályt; szerző ama nézete, hogy igy a mózes-talmudi házassági jog, a Mischna, a Schulchan Aruch alkalmazandó a magyar zsidók házassági jogára, medicina quae pejor est morbo; a mit egyébiránt szerző is beismer. Csak szerző álláspontjának megfelelő, hogy ő ama rég megszűnt kor házassági jogát leplezi le szemeink előtt, a zsidó házassági jog e vázlata kit-kit meggyőzhetvén arról, hogy azt a mi viszonyaink közt alkalmazni nem lehet. Szerző olvasóit nagyon lekötelezte s érdemét fokozta volna, ha a zsidó házassági jog ismertetését megtoldotta volna a zsidó házassági köteléki pereknél követelt eljárások tarka rajzával. Tán e rajz meggyőzőbben hat, mint a theoretikus fejtegetés. Tán jobban győzte volna meg az illetékes köröket arról, hogy ország, melynél minden egyes törvényszék más anyagi jogszabvány szerint nézi a zsidó házassági viszonyt s más eljárást követ a köteléki perekben, nem tartozik a jogállamok közé. Fájdalom, nálunk jut idő megsérteni a kimondott s megvalósított elvet a jogszolgáltatás s közigazgatás elkülönítéséről, jut időnk mindenféle experiméntatiókkal sújtani igazságszolgáltatásunkat, a legfontosb viszonyok szabályozása után nézni, ez a törvényhozóhoz méltatlan feladatnak tartatik; nálunk áll a mondat: praetor solum minima curat. Sztehlo ur a mózes-talmudi házassági jog vázlatát adja gondos összeállításban; forrásai Dr. Frankéi s Lichtschein müvei; a füzet világos áttekintését nyújtja ezen érdekes materiának. Sztehlo ur ezen munkáján kivül egy törvényjavaslatot bocsátott közre a polgári házasságról. Nem tagadhatni, hogy szerző alapos előtanulmányok után készítette javaslatát s hogy indokaiban nem egy kérdésre igyekszik fényt deríteni. Mint szerző mondja, a képviselőház ama határozata, hogy a kormány terjeszszeu a ház elé javaslatot a polgári házasságról, indította őt e javaslat elkészítésére és közzétételére. Fájdalom, mi, kik évek óta figyelemmel kisérjük kormányunk viselkei dését e matéria iránt, nem kételkedhetünk azon, hogy a képviselőház