Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 37. szám - A büntettekről és vétségekről szóló magyar büntető-törvénykönyv birálatához. 5. [r.] - Zur Kritik der Ungarnischen strafgesetzbuches. 5. [r.]

Tizedik évfolyam. 37. szám. Budapest, 1880. szeptember 10. KfllSn mellékletek: a „Döntvények gyűjteménye" az „Igazságügyi rendeletek Iára" és az „Igazságügyi törvények anyaggyüjtemenynyel". A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendők. Szerkesztőség : Föut 18. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR THEMIS Előfizetési árak (helyben házhoz hordásnál, vagy vidékre térmentes szétküldéssel) a „Magyar Themis", a „Döntvények gyűjteménye" és az „Igazságügyi rendeletek tára" czimil mellékletekkel eey fittesen: egész évre 10 lorint, félévre 5 lonnt. negyedévre 2 lorínl 50 kr. tz előfizetési pénzek bérme leRczélszerübben p o B t a n t küldendík. •idékr 1 A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. LRTALOM: A bűntettekről és vétségekről szóló magyar büntető-törvénykönyv bírálatához. Dr. S c h ü t zT gráczi egyetemi tanártól. — Adalékok a magyar büntető-törvénykönyv magyarázatához. XXVII. (Jogos védelem-e vagy végszükség?) Dr. Barna Ignácztól. — Jogirodalom. (Moritz Obermayer : Die Lehre von den Sachverstándigen.) I. W. V. — Különfélék. — Előfizetési felhívás. — Legközelebbi csödbejelentési határidők. — Kivonat a • Budapesti Közlönyéből. (Csődök. - Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások.) — Külön melléklet: az .Igazságügy i Kendelek Tárá«-nak egy ive. A bűntettekről és vétségekről szóló MAGYAR BÜNTETŐ-TÖRVÉNYKÖNYV "birála/tátHoz;. DE. SCHÜTZE, gráczi egyetemi tanártól. V. »A (beszámítást, illetve) büntetést kizáró vagy enyhítő okok«-ról szóló VII. fejezetnek kritikai megbeszélése e helyütt messze vinne. Az u. n. rendkívüli enyhitési jogi ól s annak egyéb vonatkozásairól, más kérdésekkel összefüggésben fenébb szóltunk. A 76—88. §§-okra (beszámithatlanság, ellenállhatlan erő és végszükség, jogos védelem, fiatalkor s annak egyes fokozatai) vonatkozólag azon helyzetben voltam, hogy a magy. kir. igazságügyminiszteriumnak a bécsi »Kriminalistische Blatter«-ben 187 7. évben »Zur Revision des Kapitels von der Zurechenbarkeit im Oestereichischen Strafgesetz-Entwurfe« cz. alatt megjelent értekezésemet mellékletkép előterjeszthessem. Az eme értekezésem befejező részében javasolt szövegezés és az előrebocsátott indokolás mutatják, mikép véltem volna ezen fejezet leglényegesebb szakaszait szövegezendőknek és elhelyezendőknek. Csakis két észrevételt kell hozzá adnom. Az u. n. ^ténybeli tévely«, azaz a bűncselekmény tényálladékához tartozó ténykörülményeknek avagy a büntető-törvényen kivüli jogszabályoknak nem tudása a magy. btk. 82. §-ában, a német btk. mintájára, helyesebben szabályoztatott mint az osztrák javaslatban. A miről valaki tudomással nem biit, az neki »be nem számítható*, az egyszerűen figyelmen kivül e9ik a beszámításnál; önmagából foly azután, vajon az, a mi fenmarad, büntetendő cselekményt képez-e, avagy sem. Ha ellenben a tettes javára cselekményének megitélésénél az osztrák javaslat értelmében alapul vesszük >az általa tévesen feltett tényállást*, akkor ez, eltekintve hogy a (tévely nélküli) egyszerű tudatlanság említve sincs, egy oly csekélyebb bűncselekmény beszámítását eredményezhetné, mely egyáltalában el nem követtetett. Például: valaki elsajátított valamely el nem veszett idegen ingó dolgot, melyről azt hitte, hogy elveszett dolog. Lopást nem képez; ámde: talált dolog jogtalan elsajátításáéi nem veszett dolognál? Avagy tán: ennek kisérlete, tárgy hiányában ? Ellenben sajnálom, hogy a siketnémaságnál (88. §.) fel nem vétetett a kormányjavaslat 2. bekezd, (ott a 86. §-ban): »ha ellenben azok (a siketnémák) cselekvésük bűnösségének felismerésére szükséges belátással birnak, a 84. §. (immár 85.) szabályai szerint büntetendők.* Mert a siketnéma, a ki a ^szükséges belátás«-sal birt, ép ugy tarthat igényt enyhített büntetési tételekre, mint hasonló esetben a közbenső korban levő fiatal egyén. Mindkettőnek elmetehetsége a tett elkövetésekor fejletlen, belátásuk nem teljes belátás volt. A külömbség csak az, hogy az előbbinek elmetehetsége előreláthatólag soha sem jutand teljes kifejlődéshez, mivel ama legfontosabb érzékek, melyek az emberek együttlétében a közvetlen eszmecserének közvetitői, állandóan megtagadják szolgálatukat. Joggal eltekintett a magy. btk. az u. n. ^visszaesésétől mint általános súlyosító körülménytől, a valódi haladást azonban nem Zur Kritik des UNGARISCHEN STRAFGESETZBUCHES über Verbrechen und Vergehen. Von PROF. DR. SCHÜTZE in Graz. V. Eine kritische Besprechung des VII. Abschüitts: >Gründe, welche die (Schul d bzw.) Strafe ausschliessen oder mildern*, würde hier zu weit führen. Das sog. ausserordentliche Milderungsrecht, und was darán hángt, wurde oben in anderem Zusammenhange erörtert. Mit Bezúg auf die §§76 bis 88 (Zurechnungsunfahigkeit, unwiderstehlicher Zwang und Nothstand, Nothwehr, jugendliches Altér und dessen Einzelstufen) war ich in der Lage, dem k. Ungar. Justizministerium den Separat-Abdruck meiner um Anfang des J. 1877 in den "Wiener »Kriminalistischen Blattéra* erschienenen Abhandlung »Zur ítevision des Kapitels von der Zurechenbarkeit im Oesterreichischen Strafgesetz-Entwurfe* angeschlossen zu unterbreiten. Die am Schlusse dieser Abhandlung meinerseits vorgeschlagene Textirung und die vorausgeschickte Motivirung ergibt, wie die wesentlichsten Paragraphen dieses Abschnitts meines Dafürhaltens mussten gefasst und gestellt werden. Nur zwei Bemerkungen muss ich noch hinzufügen. Der sog. >That-Irrthum«, d. h. die Unkenntniss von erheblichen Thatumstánden oder von Rechtsvorschriften ausserhalb des Strafgesetzes, ist im Ungar. G.-B. § 82, nach dem Vorbilde des Deutchen St.-G.-B., richtiger behandelt als im Oesterreichischen Entwurfe. Das Unbekannte darf » nicht zugerechnet werden*, es entfállt einfach bei der Zurechnung; dann ergibt sich von selbst, ob das Uebrigbleibende immer noch eine strafbare Handlung darstellt, oder straflos erscheint. Legt man dagegen mit dem Oesterr. Entwurfe zu gunsten des Tháters der Beurtheilung seiner Handlung »den von ihm irrthümlich angenommenen Sachverhalt* zugrunde, so kann dies — abgesehen einmal von der Nichterwáhnung der einfachen Unwissenheit (ohne Irrthum) — die Zurechnung einer solchen geringeren strafbaren Handlung ergeben, welche — überall nicht begangen ist! Beispiel: es hat Jemand eine nicht verlorne fremde Sache, die er für eine verlorne hielt, sich zugeeignet. Kein Diebstahl; aber: Fundaneignung an Nichtverlorenem ? Oder etwa: Versuch derselben, ohne Objekt ? Dagegen bedaure ich bei der Taubstummheit (§ 88) die Nichtaufnahme von Abs. 2 des Regierungs-Entwurfes (dort im § 86): >Besitzen sie (die Taubstummen) jedoch die zur Erkenntniss der Strafbarkeit ihrer Handlungen erforderliche Einsicht, so sind sie nach den Bestimmungen des §. 84 (nunmehr 85) zu bestrafen.* Denn der Taubstumme, welcher die »erforderliche Einsicht t besass, hat gleichen Anspruch auf gemilderte Strafsatze,| wie in gleichem Falle die jugendliche im Zwischenalter stehende Person. Der Intellekt beider war zur Zeit der That ein unentwickelter, die Einsicht keine Volleinsicht. Der Unterschied besteht nur darin, dass der Intellekt des Erstgenannten voraussichtlich nie die Vollentwickelung erreichen wird, weil jene wesentlichsten Sinnesorgane dauernd den Dienst versagen, welche im