Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 4. szám - Az angol csődtörvények alapelvei. 1. [r.]

— 30 — De a benső bomlás e nagy veszedelmében, a pusztító J belbajban kell jelenkeznie a vis naturae conservatrix, az ( egyedül panaceaeát képező belorvoslásnak. Ez orvoslás reactió lesz a kitaszítandó beteg elemek j ellenében, fegyelmezése és egyesítése a még használható, de j most desorganizált elemeknek és így ébresztése és fokozása a nemzet erkölcsi akaraterejének. E gyógyfolyam hatályosan nem indulhat meg egy I elszigetelt ponton, nem indulhat meg hatalmatlan egyén vészéről, nem indulhat meg fixirozott irány és kiviteli terv, szóval »rendszer* nélkül. A hullámzó politika corruptiója ellenében az államren­dezést, a társadalmi fejlődést a jognak szilárd alapjára kell i fektetni, mely nem lehet mától holnap a törvényfaragóval ' változó, mely nem lehet találmány és lelemény, melyet ismerni, tudui, terjeszteni, melynek helyes alapelveit és postulatumait a nép erkölcsi akaraterejének rugójává tenni és ismét avval felfegyverkezni kell. A jog a prius, az alap a czélszerü államrendben, nem i íeltételes függelék; a jog a kormányos delejtüje, nem a ] kormányrúd lapátja. Es a hol megfordítva van, hol a jog­elvekkel sakkoznak, mint babákkal, ott a jogélet beteg, ott a corrumpált politika ragályos érintésétől megóvni és a jog­mivelők és jogkedvelők oltalma alá venni kell. A benső önorvoslás gyógyfolyamának tehát a jogászság­tól kellene kiindulnia, mely az állami és társadalmi élet kö­zött közvetitő functióra hivatott orgánum, mely ismeri jog­életünk sajgó sebeit, ismeri azok okait, fájdalmait és gyógy­szereit. Visszhatásában a jogszervezés az erkölcsi akaraterőt a nemzetben felkelteni és hatványozni, a corrumpált politikát az államban fekéiyezni és a szervezett jog szilárd medrébe foglalni képes. Az államhatalmak megzavart egyensúlya csak ugy áll helyre, ha a jogtörvényre fektettetik. A jogászság által tehát nem fata morgana hajhászandó, hanem komoly munka teljesítendő; nem ambitioból, hanem kötelességből. Jogéletünk antediluvianus vagy charlatan érvágó sebészeit elűzni, a jogéletnek benső, hosszú, szakértő tanulmányozása által szerzett ismerete alapján a gyógyító — azaz egészség-helyreállító — eszközöket, a jogreformo­kat kijelölni és alkalmazásukat kivívni, biztosítani, végre prophylaktikus és diaetetikus szempontból az igaz jogot a nép erkölcseibe vinni és ezek szívósságával felfegyverkezni kell. Mily nagy, mily nemes, mily áldozatra méltó feladatok ! És mit látunk mégis, ha első kísérlet történik ily moz­galom szervezésére, ha bátran kilépnek azok is, kik kitett helyen küzdenek, ha felhivják a nemzet nagyszámú jogászait az általánosan ismert, helyeselt reformok megmentésére, kivivására? Azt látjuk, hogy a kisérletet ignorálják vagy kicsinylik, róla hallgatnak vagy médizálják és — mi a fő, mert leg­kényelmesebb — egyelőre nem támogatják. Egynek nagy a czél, másnak kicsiny az eszköz. Egy csak kocsmai jogvitát akar, a másik nem bizik sikerben, hol nem látott még a priori — filium ante patrem — nagy eredményeket. Majd ha meglesznek azok, ha ott valamit kapni, nyerni, olcsó ba­bért szerezni lehet, akkor — vederemo. Addig hadd vajúdjék magában. Szent, ki a tengert kanállal meríti ki, tudákos rajongár, mond a kislelkűség gúnyja, mely nem látta még népünk mentését szellemi fegyverrel. Faiseurök, kik szerepelni akar­nak, mond az irigység gyanúsítása, mit nem is kell nálunk titkon suttogni, mert elhiszik akkor is, ha leplezetlen cynis­mussal kürtöltetik urbi et orbi obligát sárdobással ad maius gaudium populi. Egynek nem tetszik a programm irálya, másnak nép­szerűtlen név áll elül, a harmadik conspiratiót, reactiót sejt, a negyedik előbb tudni akarja, kik lesznek még ott (jó társa­ság t. i. a conditio sine qua non), az ötödik meg örül, hahalva születik a gyermek, melynél nem ő volt a bába: az indiffe­rens tömeg pedig a »többiekkel nem megy.« Nem az intentiót, nem a feladatot, nem a czélt tekintik, hanem kifogást meritenek ezer jelentéktelen apróságból, birálják a savoir-fairet, a helyett, hogy maguk is érte tenné­nek, minél több senkitől sem várható, minél kevesebb mindenki részéről kötelességszeg.'s. A birák elégedetlenek és hivatalaik javítását sürgetik, az ügyvédek éhen halnak skétségbeesésükben önsegélyt álmodnak, a tanárok a doctrina terméketlenségét siratják, inert a törvényhozás és törvényalkalmazás gyakorlatát foly­ton szélesebb ür választja el az elmélettől, mint a földet a Syriustól, a közjegyzők megint ügyvédi czimen akarnak éhezni, — szóval a jogszervek tönkremennek, mert a jog beteg, és mégis apathiával nézik a jog agóniáját, melynek megmentésétől és helyreállításától saját jólétük függ. Sokszor ezer alkalomból szavaltak, bölcselkedtek e nyomorról, a reform útjáról, a jogászság egyesüléséről, melyre a német után copirozott jogászgyülési banquet nem elegendő, és íme, ha kibontják a zászlót, akkor azért lesznek szökevények, mert felavatásakor mindegyikük nem ütötte rudjába az első neves szöget. Mert hát ilyen a magyar az ős időktől fogva, hol a porta nam fizetett, a porta nem küldött katonát, mig vagyont és embert elvitt — a tatár. Tatárjárás van most jogéletünkben és mi jogászok egy­mást tépjük. Ily constellatiók közt indult meg a magyar jogászegy­let, egynek merészség, másnak merénylet. Dr. DeWAdami Rezső. Az angol csődtörvények alapelvei. (The principles of tbe law of bankrupcy.) I. (A. A.) Mindazon eszmék, amelyek e század folyamában a csődtörvényhozás körül megvitattattak vagy törvényekbe foglalva a gyakorlat utján meghonosittattak, befolyással voltak a világ első kereskedő-nemzetnek, az angolnak törvény­hozására is. Anglia ötven év alatt kisebb-nagyobb mérv­ben folyvást módositotta és kiegészítette csődtörvényeit, mert a nagy kereskedelmi érdekek nem engedték, hogy azon conservativ szellem, mely az angol magánjogi törvény­hozást annyira jellemzi, e téren is nyilvánuljon. Különösen kereskedelmi válságok alatt, midőn nagy sokasága a kereskedőknek az elvállalt kötelezettségeknek nem voltak képesek eleget tenni, és a csőd az egyedüli és a leggyorsabb eszköznek tekintetik a válságon gyorsan ke­resztül hatni és a helyzetet tisztázni, élénk viszhangra talált a kereskedelmi kamarák és a sajtó felszólalásában azon kívánság, a csődtörvények valamely hiányát pótolni, vagy a fenálló törvény valamely általános elvét jobban részletezni, vagy gyakorlati szempontból kimerítőbben szabályozni. Az angol kormány az ilyen felszólalásokat mindig komoly figye­lemre méltatja, és a mennyire tőle függ, ha az érintett hiány iránt tájékozást szerzett, ennek megszüntetését elősegíti. A legutóbbi rendszeres angol csődtörvény 1869-ben hozatott, és 1870. évi január hó l-jén lépett életbe. Azóta igen ne­héz idők jártak az angol kereskedelemre. A törvény a gyakor­lat terén sok tekintetben ki nem elégitőnek bizonyult. Anglia jelenlegi lordkanczellárja, Cairns, be is terjesztett a lordok házának egy törvényjavaslatot (The bankrupcy law amende­ment bili), mely egy külön bizottságban tárgyalás alá is véte­tett (Amended in committee). Ezen javaslatról Anglia szak­emberei elég kedvezőleg nyilatkoznak, és ez lesz egyike a leg­első javaslatoknak, melyet a február hóban újra összeülő parlament tárgyalás alá veend. Miután nálunk a képviselő­ház jogügyi bizottságában szintén egy csődjavaslat kerül tárgyalás alá, melynek számos részletei iránt a gyakorlati szakemberek nem helyeslőleg nyilatkoznak, czélszerünek tartjuk a legtekintélyesebb angol jogi irók müvei alapján, valamint a fenálló törvények és az érintettjavaslat nyomán, az angol csődtörvényhozás alapelveit a magyar jogászközön­séggel megismertetni. Azon angol jogi irók, akik a csődtörvényeket tárgyalják, egy jó csődtörvény alapjául kijelölik, hogy ez a bukott vagyonának felosztását a hitelezők közt a leggyorsabb leg-

Next

/
Thumbnails
Contents