Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 35. szám - A részvényaláirás körüli szabálytalanságok következményeiről. A kereskedelmi törvény 150-ik §-ának magyarázatához

— 282 — a maga tetszése szerint fejtette meg ezen kérdést, s mi megkezdtük működésünket, némelyikünk azon öntudattal, hogy ö közhivatalnok, másikunk pedig azzal, hogy nem az. Végre 1878-ban a büntető-töi vénykönyv véget vetett ezen bizonytalan helyzetnek, s miután a közjegyzők bűntetteit az ügyvédi büntettek fogalma alá sorozni nem lehetett, megszületett a 461. §-nak utolsó bekezdése, mely a közjegyzőség fenállásának 3-ik évében azon elvet, mely nélkül tulajdonképen közjegyzőség nem is képzelhető, hogy t. i.: »a kir. közjegyzők szintén közhivatalnokoknak tekintetnek« kimondotta. Ha már most 1880. szeptember 1-től kezdve ugy büntetnek minket mint közhivatalnokokat, akkor remélhetjük talán, hogy működésünknek nem büntetendő ágaiban is közhivatalnokoknak fogunk tekintetni. Hogy azonban közhivatalnoki minőségünk oly következetességgel emeltessék érvényre mint azt a bajor törvény teszi, arra egyelőre még alig számíthatunk. A bajor törvény ugyanis — hogy ennek igazolására csak némelyeket említsek fel — az állampénztárból biztosítja a congruát — vagyis 1200 mark tiszta jövedelmet — a közjegyzőknek.1) A közjegyzők az ügykönyvvel együtt — melyben a dijakra is vannak rovatok bruttó bevételűk, irodai kiadásuk s tiszta jövedelniök kimutatását minden év végén a törvényszéki elnökhöz (Landgerichtspriisident) beterjeszteni tartoznak, s a minisztérium azon közjegyzőnek, a kinek tiszta jövedelme az 1200 markát meg nem üti, a hiányzó össz°get az állampénztárból kiutalványozza. 1200 mark nem nagy összeg; azt hinnők, hogy csak nálunk vannak közjegyzők, kiknek nincs ennyi jövedelműk, pedig csodálkozással értesültem, hogy Bajorországban is nem egy van, a ki reászorul a congruára; a minek okát én egyrészt a közjegyzői dijak alacsony voltában, másrészt pedig azon körülményben találom, hogy igen sok közjegyzői állás van rendszeresítve, s igy ha valamelyik közjegyző jó hírnévnek örvend, a közel helységek ott hagyják saját közjegyzőikets tömegesen átjönnek ügyletet kötni oda ahol nekik jobban tetszik. De a congruának kiegészítésén kivül is számos oly jogositványnyal bírnak a közjegyzők, melyek az államhivatalnoki minőség folyományai. Így például, közjegyzői okiratoknál a végrehajtás elrendelése, a közjegyzői irattárnak az utódnál hagyása, zárlat esetében a birói pecsét levétele s a közjegyzői pecsét alkalmazása, némely esetekben a végrendelet kihirdetésére való jogosultság stb. bizonyítják, hogy Bajorországban a közjegyzőség mennyire fontos államintézmény, melynek tekintélyét a bajor kormány még külsőségek által is megóvni s előmozdítani igyekszik ; a mennyiben nem engedi meg, hogy a közjegyző éjjel és vasár- s ünnepnapokon is dolgozzék, vidéki exmissióknál a vendéglőkben való hivataloskodást kikerülendőnek rendeli, s az ügyletek felvétele alatt az ivástól (Zechen) és dohányzástól, valamint egyéb nem illő cselekedetektől (der "Würde des Amtes nicht geziemendes Benehmen) a jelenlévőket büntetés terhe mellett eltiltja:2) nehogy a közjegyzőség valamikép közönséges kenyérkeresetté lealacsonyuljon. A közjegyző eljárása vagy mulasztása által okozott károkért azonban az állam csak akkor felelős, ha a közjegyző birói megbízásból járt el.3) Ez igen fontos kérdés, mely nálunk még megoldásra vár; nincs kétség azonban, hogy a bajor törvény helyes elvből indul ki, mert ha az állam a bíróságok által okozott károkat megtéríti, akkor azoknak tettei s mulasztásaiért is felelős, kik a bíróságok megbízásából s nevében jártak el. Dr. Marké Sándor, kir. közjegyző. A részTényaláirás körüli szabálytalanságok következményeiről. (A kereskedelmi törvény lőO-ik §-ának magyarázatához.) A »M. Themis* 33. számában Dr. Nagy Dezső »arészvényaláii'ásnál elkövetett szabálytalanság következméDyei«-ről értekezvén, lényegileg a következő tételekhez jut: 1. Semmis a kereskedelmi törvénykönyv 150. §-ának ellenére eszközölt részvényaláirás. Vagyis semmis az oly aláírási íven történt részvényaláirás, melybe a kt. 150. §-ához képest a társasági tervezet az alapítók által felvéve nem lett s illetőleg általuk alá nem Íratott. 2. A részvényaláirás semmiségét érvényesítheti az az aláiró, a ki oly iven irt alá, melybe a tervezet nem vétetett fel, de kivüle és mellette azon aláírók is, a kik nem azon, hanem esetleg más oly iven irtak alá, melybe a tervezet szabályszerüleg felvétetett. Tehát egyetlen egy J) Lásd ez iránta bajor törvény 104.szakaszát; továbbá Gesetz v. 29. Juli 1 876 die Abanderung einiger Bestimmungen des Notariatsgesetzes betreffend, valamint az instructió 132. §-át. -) Kgl. Verordnung vom 30. Marz 1865. ) Bajor közjegyzői törvény 149. szakasza. részvényaláirás semmisége, illetőleg egy aláírási ív szabályellenessége maga után vonná a részvényaláirás mint ilyennek, azaz az egész részvény, aláírásnak semmiségét s ezzel együtt az alaptőke ilyetén részvény, aláírás által történt biztosításának semmiségét. Érvényesíthető pedig a semmiség olykép, hogy ugy a szabályellenes íven aláirt aláiró, illetőleg aláirók, mint a nem szabályellenes íven aláirt aláírók, tehát valamennyi aláiró befizetett pénzét visszakövetelheti, végeredményben, hogy az egész alaptőke elperelhetö. 3. A részvényaláirás semmisége következtében nem lévén az alaptőke szabályszerüleg biztosítva, a részvénytársaság, ámbár az a kereskedelmi czégjegyzékbe bevezettetett, a törvény értelmében megalakultnak nem tekinthető, keletkezésétől fogva, gyökei ében semmis, Semmis ép ugy, mintha a társasági alapszabályok vagy a bejegyzés hiányzanék. A létrejöttnek nem tekinthető társaság a czégjegyzékből bármely érdekelt félnek kértére, sőt hivatalból kitörlendő. 4. A részvénytársaság kifelé is semmis, hitelezői irányában is nem létezőnek tekintendő. A társaság nevében kötött ügyletek által, jogosítva és kötelezve a társaság nincs, mert, mint keletkezésétől fogva semmis, nem lehet. Hitelezői mehetnek az alapítók ellen, — de ezek ellen is csak a kt. 160. §-ának analógiájára támaszkodva. Részünkről azt tartjuk, hogy ezen tételek egytől egyig tévesek, a 4) alatt foglalt tétel pedig épenséggel még nem is szükségképeni folyománya az 1—3) alatt foglaltaknak. Még ha állna is az, hogy a kt. 150. i;-ának ellenére eszközölt részvényaláirás semmis, sőt még ha visszaható erővel birna is e semmisé?, nem folyna abból az, hogy a részvénytársaság, ámbár a czégjegyzékbe való bevezetés és kihirdetés megtörtént, keletkezésétől fogva kifelé is semmisnek volna tekintendő, nem folyna abból azon első tekintetre megdöbbentőnek mutatkozó tétel, hogy a szabályszerűen bejegyzett társaság nevében kötött ügyletek a részvényaláirásnál elkövetett szabálytalanságok következtében csakis az alapitókat terhelnék, nem pedig magát a társaságot. A kt. 149. §-a szerint a részvénytársaság megalakultuak tekintetik, ha alaptökéje biztosítva van, a társasági alapszabályok létrejöttek, és a társaság a kereskedelmi czégjegyzékbe bevezettetett. A kt. 160. §-a szerint a részvénytársaság a kereskedelmi czégjegyzékbe történt bevezetés és kihirdetés előtt létezőnek nem tekintetik. Első tekintetre azt hihetnők, hogy e két szakasz közt antinómia van. Mert mig a 149. §. szerint, hogy a részvény társast g megalakultnak tekintethessék, szükséges, miszerint alaptőkéje biztosítva legyen, addig a 160. szerint, hogy a részvénytársaság létezőnek tekintethessék, nem szükséges egyéb, mint a czégjegyzékbe történt bevezetés és kihirdetés. Dr. Nagy Dezső ugy hiszi az antinómiát megszüntethetni, hogy a 160. §-ba beleolvassa a 149. §-nak abban hiányzó 1. pontját, vagyis az alaptőke biztosítását a bevezetés és kihirdetéssel egyenlő feltételnek véve, a részvénytársaságot a 160. §. értelmében és szellemében is nem létezőnek mondja, ha az alaptöke biztosítva nincs. Nézetünk szerint azonban a 149. és 160. §. között nemcsak hogy antinómia nincs, hanem ellenkezőleg a törvény öntudatosan distinguál. Ugyanis a 160. §. arról intézkedik, hogy mikor tekintendő a részvénytársaság kifelé, hitelezői, a közönség irányában nem létezőnek, illetőleg létezőnek. A 160. §. szerint a részvénytársaság csak a bevezetés és kihirdetéssel tekintendő létezőnek, de a bevezetés és kihirdetéssel valóban létezőnek is tekintendő. A részvénytársaság a bevezetés és kihirdetés tényénél fogva létezik a közönség számára, kifelé, hitelezői irányában. A közönség a bejegyzett társaságot létezőnek tekintheti, vele mint társasággal ügyletekbe bocsátkozhat. A közönség nem köteles figyelembe venni, hogy a részvénytársaság a 149. §. értelmében létezik-e, hanem csak azt, hogy a 160. §. értelmében létezőnek tekintheti e. Hogy a részvénytársaság a 149. §. értelmében megalakultnak tekinthető-e, nevezetesen hogy alaptőkéje hiztositva van-e, hogy a társasági alapszabályok létrejöttek-e, arról, mint oly tényekről, melyek úgyszólván a részvénytársaság belügyei és különben is a közönség számára rendszerint csak nehezen hozzáférhetők, a bejegyzett társasággal ügyletekbe bocsátkozó a törvény szerint nem tartozik meggyőződést szerezni. A 149. ij. csak arról intézkedik, hogy mikor tekintendő a részvénytársaság úgyszólván befelé, a részvényesek, a bejegyzést eszközlö törvényszék irányában megalakultnak. Feltéve tehát, hogy állana az, miszerint a részvényaláirásnál elkövetett szabálytalanságok következtében, a bejegyzett részvénytársaság keletkezésétől fogva semmisnek tekintendő, ugy ez csak a 149. §. értelmében állhatna, vagyis a részvénytársaság csak úgyszólván befelé, a részvényesek, a törvényszék irányában volna semmisnek, illetőleg meg nem alakultnak tekintendő. A részvényaláirás szabálytalansága következtében beálló semmiség (még a 151. §. esetében beálló semmiség is) kifelé, a hitelezők irányában azonban semmi esetre nem foglalhatna helyet. Még ha a szóban forgó esetben a részvénytársaság a czégjegyzékből kitörlendő volna is, a részvénytársaság hitelezői irányában nem lenne keletkezésétől fogva semmisnek tekintendő, hanem csak fel oszló részvénytársaságnak, azaz fenforogna azon feloszlási esetek egyike, a melyekre a 201. §. utolsó bekezdése épen gondol. Alkalmazandók lennének ennélfogva a kereskedelmi törvény 5. fejezetében a részvénytársaságok feloszlására nézve foglalt határozatok, nevezetesen tehát a 204. §. határozata is, a mely szerint a vagyonnak a részvényesek közti tényleges fel. osztása a tartozások kielégítése előtt semmi esetre sem történhetik meg. Azonban az 1)—3) alatt foglalt tételeket sem ismerhetjük el helyeseknek. Nézetünk szerint az oly aláírási iven eszközölt részvényaláirás, melybe a társasági tervezet az alapitók által felvéve nem lett, nem semmis. A különben szabályszerű, illetőleg a kt. 151. §-ának