Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)
1880 / 34. szám
275 A szaklapok nagyobb része és egyes politikai lapok helyeslőén szóltak a tervhez, mások registrálták a tényt. Az előkészítő gyűlés egybehivása iránt értekezlet tartatott, melynek tanácskozási eredménye közvetett értesülésem szerint az actio elnapolása volt. Úgy a titkolódzást, mint a halogatást sajnálom. Az előkészítés nyilvánosságra hozatalát, midőn hivatalos kamrai eljárás kizárva van, indiscretiónak tekinteni, szerintem helytelen és indokolatlan felfogás. Mi nem voltunk titkos »Operations-comité.« Az értekezlet egy Ízben az előkészítés tényének közlését egyik szerkesztő tagjának interpellatió- jára egyenesen dec.retálta volt. Az albizottsági felhívás országszerte közöltetett, a feleletek a vidéki értekezletek nevében a fővárosi bizottsághoz érkeztek. Felhivás és feleletek a programm fixirozását ajánlották illetve helyeselték, körvonalait tartalmazták. Határozati javaslat közzétételét egyéni pressio vagy dictatum szinében csak elfogult láthatta ily előzmények után. Nem octroyálásról, hanem egyetértés létének vagy nem létének constatálásáról lehetett szó. Igazságügyi kormányunk és politikánk elitélése a programmban nincs ugyan formulázva, de az atio természetes hátteréül tekintetik. Hogy ez ellenzéki pártjelleget és demonstratiót involvál, szerintem tárgyilagos felfogásból nem indokolható. A kormánypárt nem egy tagja mint képviselő támadta meg igazságügyünk jelen vezetését. Ezért nem vált ellenzékivé. Ügyvéd, ki szakszerű érvek alapján és a kar érdeke szempontjából nyilvánítja egyes reform-kinálmait, azért még kevésbbé lehet »ellenzéki«, »pártpotitikai« actio részese. A mi pedig helyes érvekből, helyes tárgy mellett egy országos kar által enuntiáltatik, az nem »demonstratio« a szó megvetendő értelmében. A dologból a személyekre háruló folyományokhoz az ügyvéd- gyülésnek nincs köze. Dr. Dell’Adami Rezső. A miniszterelnök és a közigazgatási bíráskodás. III. A f. év jan. hó 27-ik napja emlékezetes nap marad az »országos szabadelvű párt« történetében. Ekkor történt, hogy Grünwald Béla előterjesztette ismeretes határozati javaslatát a »közigazgatási reform« tárgyában. Ebben többek között az is mondatik, hogy ».... nem tűrhető tovább az önkény hatóságaink körében, s biztosítani kell az állampolgárok személyes szabadságát a közigazgatás terén a közigazgatási bíráskodás életbeléptetése által«. A Grünwald által felvetett kérdésre Tisza Kálmán kitérőleg felelt; oda nyilatkozott, hogy egyes partialis javításokat valósítani kész; a radicalis közigazgatási reform azonban — us;y mond — oly sok ügygyei függ össze, hogy az nagyon meggondolandó. Ezen nyilatkozat után méltán s joggal lehetett hinni, hogy az »egyes partialis javítások« legelsőinek elsejét a közigazg. bíráskodás minden oldalról sürgetett szervezésének kérdése fogja képezni, mert még élénk emlékezetben volt a miniszterelnök ur azon ünnepélyesen tett kijelentése, hogy: »a közigazgatás terén a többi bár fontos, de mégis csekélyebb kérdéseken felül kiemelkedik a legfőbb közigazgatási bíróság szervezésének minden oldalról sürgetett kérdése.« A f. évi február hó 6-ik napján a képviselőház pénzügyi bizottságában Kautz Gyula arra utalt, hogy a közigazgatási és pénzügyi bíráskodást a pénzügyi bizottság már ismételten sürgette; kérdezte, hogy a kormány tett-e már ez irányban lépéseket ? Ezen kérdésre Tisza Kálmán miniszterelnök megjegyezte, hogy enquétet hivott egybe, de a „a kérdés igen nehéz és bonyolódott“; e tekintetben — pl. Poroszországban és Ausztriában ■— különböző rendszerek érvényesültek gyakorlatilag, és azon kérdés, hogy melyik rendszernek adandó előny, függőben van. Nézete szerint a bizottságnak az iránt kellene nyilatkoznia, hogy a pénzügyi bíráskodást, mely nem oly bonyolódott és könnyebben vihető ki, nem lehetne-e életbe léptetni a közigazgatási bíráskodás sokkal nehezebb kérdésének rendezése előtt is? A bizottság úgy nyilatkozott, hogy kívánatos volna a pénzügyi bíráskodást minél előbb behozni. A pénzügyminiszter meg is ígérte, hogy »foglalkozni fog a kérdéssel« és kijelentette, hogy előkészítés alatt vannak a köz- igazgatási és pénzügyi bíráskodásra vonatkozó törvényjavaslatok, de ezeknek összeállításával sokkal több baj van, sem hogy most rövid idő alatt előterjeszteni lehetne; azonban elkészitésök »a komoly munkálkodás tárgyát képezi«. »A pénzügyminiszter ur úgy képzeli a pénzügyi bíráskodás behozatalát, — írja a »Pesti Napló« — hogy a pénzügyminisztérium azon közegei, kik a pénzügyi felebbezéseket most elintézik, a bel- és igazságügyi minisztériumokból vett egy-egy min. tanácsossal együtt külön pénzügyi bíróságot képeznének, mely a pénzügyminisztériumtól független (!) volna és mint önálló (?) társas bíróság (!) döntene a pénzügyi felebbezések felett. Megpendittetett más részről az is, hogy a legfőbb itélőszéknél kellene a pénzügyi felebbezések eldöntésére külön tanácsot alkotni. De akár elfogadja a kormány ezt a módozatot, akár az előbbenit, minden esetre kívánatos volna, hogy ne soká »foglalkozzék« a kérdéssel, hanem minél elébb oldja meg.« (»Pesti Napló« 1880. február 7-ki szám.) A mi azon kérdést illeti: vajon nem lehetne-e a pénzügyi bíráskodást életbe léptetni a közigazgatási bíráskodás sokkal nehezebb kérdésének rendezése előtt is, erre határozottan »n e m«-mel felelünk. Igen sokat tanulhatnánk az osztrák »urak háza« 1875. évi jan. hó 22-én tartott üléséről szóló naplónak átolvasásából. (»Stenographische Protokolle« 432.—457. 1.) A körülmények teljes hason- szerüségénél fogva elmondjuk röviden az ott történteket. Hy e, a volt cs. kir. igazságügyminiszter és tanár, ki jelenleg a birodalmi törvényszék tagjai között foglal helyet, az urak házának említett ülésében statisztikai adatokkal mutatta ki, hogy a közigazgatási törvényszék jurisdictiója alá tartozó döntésekből állítólag 90— 95°/0 adó- és illetékügy; 10—5%-a a döntéseknek az államigazgatás valamennyi többi ágára vonatkozik, s ebből csak egy adó- és illetékügyekre vonatkozó közigazgasási törvényszék felállításának szükségességét sürgette. Hivatkozott K r a u s z ra, az egykori osztrák pénzügyminiszterre, ki már a 40-es években adó- és illetékügyekben az utolsó fokban való döntést az akkori udvari kamarától és későbbi pénzügyminisztériumtól elvonta és a legfelsőbb jövedék-törvényszékre ruházta, mely törvényszék tudvalevőleg 40 év óta jól constituálva fen- áll, melynek elnöke a legfelsőbb törvényszék mindenkori első elnöke is, mely 6 tanácsosból van összeállítva, kik közül három a legfelsőbb törvényszék bírói karához tartozik és a többi három pénzügyminiszteri tanácsos. Ezt azért állították fel, mert a népesség bizalma mindenütt mindenek felett a törvényszékek felé gravitál. Hye indítványozta, hogy egyelőre csak adó- s illetékügyekre nézve állíttassák fel a közigazgatási törvényszék, és pedig: a) vagy a létező legfelsőbb jövedéki törvényszék egyesítésével, vagy mint önálló törvényszék, hanem utóbbi esetben azon organisatióval, hogy ennek minden tanácsánál az elnök és a szavazó bírák fele a bírói karból, a másik fele a legfőbb financz- adminisztraíiv hatóságból vétessék; hogy továbbá b) a közigazg. törvényszék adó- és illetékügyekben ne csak mint semmitőszék működjék, hanem hogy a vitás jogi pontok felett érdemleges határozatokat hozzon; és hogy c) ez ügyeknél a II. instantia (pénzügyi igazgatóság) döntésével az ügy be legyen fejezve, és csak azon esetben, midőn a per tárgya bizonyos minimál-összeget (talán 25 vagy 50 frtot) túlhalad, legyen további felebbezés és pedig közvetlenül a közigazg. törvényszékhez megengedve, a többi a közigazg. törvényszékhez utasított teendőket a birodalmi törvényszék judicaturája alá akarta utasítani, vagy ez ügyekre nézve a közigazg. jogszolgáltatást egyáltalán más időkre halasztani. A következő szónok Dr. Unger miniszter remek beszédében megczáfolta Hye állítását és kimutatta, hogy a közigazg. teendők statisztikai felosztása nem úgy van, a mint Hye állította; nem egy tizednek kilencz tizedhez való viszonya forog fen; mert az adó- és illetékügyek számításaim szerint, — úgy mond Unger — melyek meglehetősen hiteles adatokon alapulnak, körülbelül valamennyi teendőnek egy harmadát teszik, és a többi közigazg. teendők két harmadot tesznek ki. És ez igen világos is; csak az összes többi közigazgatási teendőkre kell gondolnunk, a közoktatásügyi, vallásügyi, belügyi, föld- mivelési- és iparügyi közigazgatásra és valamennyi többire — és világos lesz előttünk, hogy mindez oly roppant kiterjedt tér, a hol ép oly szükséges, hogy határozott szilárd jogi elvek felállittassanak. Az osztrák urak házában a közigazg. törvényszékre vonatkozó törvényjavaslat feletti általános vitának utolsó szónoka az előadó Rizy br. volt. Ez Hye indítványára vonatkozólag azon megjegyzést tette, hogy ez csupán fél dolgot teremtene, és a teremtett dolog távolról sem lenne az, a mit az alkotmánytörvények az alkotmány-törvényszék alatt képzeltek. Egy ilyen törvényszék, — úgy mond Rizy — mely a legfelsőbb törvényszék tanácsosaiból és a pénzügyi hatóságok tagjaiból van összeállítva, már csak semmi föltétel alatt nem lehetne hivatva arra, hogy a financz-hatóságok végzéseit megsemmisítse.
