Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 28. szám - A német fótörvényszékek büntetőjogi praxisából. 8-9. [r.]

Világos tehát, hogy a törvényhozás egy egységes elvet keresztül nem vitt, mert az 55. §-ban taxatíve elősorolt esetekkel vagy épen messze, vagy igen szűkre szabta meg a kört. Fogalmilag véve, az ügyvédséget a nyilvános hivatalokhoz számítani nem lehet. Mai felfogásunk szerint a jogászok a római jus respondendit nem hirják. Az ügyvédség szabad keresetág, ezen természete pedig azért, mivel az arra való jogosítványt hivatalos commisió adja meg, nem változik. Az államhatalom a közérdek megóvásáról elegendőképen gondoskodott a büntető-törvénykönyv 60. §-ában, mely intézkedés minden szakemberre egyaránt méltán alkalmazható, de ennél tovább, az ügyvédet, a tanárt vagy a tanítót egy különös kedvezőtlen categoriába helyezni, teljességgel nem indokolható. Mindezektől eltekintve az 55. §. 2. pontja nemcsak a büntetés természetébe, hanem czéljaiba is ütközik, s pedig: A. büntetés kellékeihez a többi közt számítjuk azt is, hogy személyes következményeiben ki legyen számitható, megbecsülhető. Az ügyvédség s a tanitástóli eltiltás követi-e ezen tendentiat? Biz nem. Iszonyú hatással bir e büntetés! Nemcsak a volt bűnöst, hanem ennek egész családját is az esetlegességnek, véletlennek, talán a végső nyomornak teszi ki. Vagy talán hihetnők, hogy egy bizonyos tudományos pályán felnevelt, más téren is kenyerét keresheti ? Csalódnánk. E büntetés következményei megközelítőleg sem számithatók ki — szegényre nézve annyit jelentene, mintha valamely vagyonos vádlott bűnös c s e 1 e k m é n y e é r t egész vagyonával lakolna. Mig a szabadságvesztés büntetésének kiállása alatt a vádlott szükségletei nemcsak megszoritvák, de egyelőre az állam által fedezvék, javulása s erkölcsi erősbödése után a börtönből ugyan kieresztetik, de azon tilalommal, nehogy szakmájában kenyerét s élet fentartását kereshesse. A büntető hatalom e szerint csak fél embert, egy gyámoltalan polgárt ad vissza a társaságnak, a ki önmagának s'polgártársainak terhére esik, az elért javulás rövid idő alatt talán kárba megy s az előidézett inség nem ritkán uj bűntények forrásává válik. Dr. H. S., jogtanár Eperjesen. j{ A német fótörvényszékek büntetőjogi praxisából. VIII. Nyomban viszonozottnak a becsületsértés akkor tekinthető, ha a viszonzó még a kapott becsületsértés psychikus behatása alatt állott. Arra nézve? hogy ez hol lehetetlen, absolute biztos határvonal nem állapítható meg. A. és B. közti kölcsönös becsületsértéseket öt napi időköz választotta el. Vádló semmiségi panaszt nyújtván be a compensatió ellen, a lipcsei birodalmi törvényszék 1880. apr. 17-én kelt határozattal a semmiségi panaszt elvetette a közetkező indokolással : »A büntető trkv. 199. §-ának e szavai »auf der Stelle«*) első sorban azon értelemmel birnak, hogy a viszonozó sértettnek még a kapott becsületsértés psychikus behatása alatt kellett állania. Vajon fenforgott-e ez az eset, ténykérdés. Arra nézve, hogy ez hol lehetetlen, absolute biztos határvonal nem állapitható meg. Midőn az alsóbiróság kimondta, hogy a becsületsértés az előbbi sértés következményeként mutatkozik, melylyel tehát közvetlen összefüggésben van, a törvény szavait jogi tévedés nélkül irta körül.« IX. Idegen bérelt dolognak zálogba adása nem képez sikkasztást, ha a zálogba-adó azt kiváltani szándékolta és a kiváltásra képes is volt. Müller vádlott zálogba adott egy általa bérelt zongorát. Az első fok felmentette. Az államügyészség semmiségi panaszszal élt, s a német birodalmi törvényszék f. é. apr. 24-én az első fokú Ítéletet helybenhagyta a következő indokolással: » Valamely idegen dolognak a birlaló által jogellenesen a zálogbaadás czime alatti továbbadása nem foglalja magában szükségkép ezen idegen dolognak a birlaló részérőli eltulajdonítását. Mert a büntető törvénykönyv 246. §-a szerinti eltulajdonítás azon jogellenes és szándékos cselekmény, mely által a birlaló az idegen dolgot saját vagyonába hozni, illetőleg azt állaga szerint mint saját vagyonához tartozó tárgyat kezelni és a tulajdonostól elvonni akarja. Ily cselekmény lehet a *) Magyar B. T. K. 275. §. : Nyomban viszonzott kölcsönös becsületsértés esetében a biróság a bűnösségnek megállapítása mellett a büntetés alul mindkét felet, vagy csak azok egyikét felmentheti. dologi jog megállapítására alkalmatlan zálogszerződés, ha a birlaló azon szándékkal jár el, hogy a továbbadott dolgot állandóan elvonja a tulajdonostól és ha nincs meg neki azon meggyőződése, hogy a tárgyat a kellő időben be fogja válthatni. Azonban maga a zálogbaadás cselekménye még nem képez szükségkép eltulajdonítást. Mert a zálogbaadás maga nem oly jogügylet, mely a tulajdont átruházza, s csak bizonyos feltételek mellett jár a dolog elvesztésével. A birlaló a zálogbaadási ténynyel tehát magában véve nem tanúsítja azon akaratot, hogy a dolgot a tulajdonostól tartósan elsajátítsa és hogy állagában mint saját vagyoni tárgyát birja és kezelje, hanem csakis azon tényleg nagyon is különböző akaratát, hogy a dolgot valamely adósságért biztosítékul adja. Ennélfogva a mellékkörülmények adhatnak felvilágosítást arról, vajon ezen tényben és a dolog továbbadásában megvan-e ez eltulajdonitási szándék. A jelen esetben ezen szándokot az elsőfokú biróság nem látta fenforogni, mivel bebizonyitottnak vette> hogy vádlottnak megvolt szándéka és képessége a dolgot a maga bérleti ideje alatt a zálogbavevőtől kiváltani és a bérbeadónak ismét rendelkezésére állítani. A viszonynak ezen tényleges felfogása nem mutat jogi tévedésre, valamint azon megállapítás sem, hogy a visszvásárlás feltétele alatti eladás zálogbaadásnak tekintendő.« A magyar B. T. K. szövege e tekintetben eltér a németétől, a mennyiben a német a »rechtswidrig zueignet,<r a magyar pedig a ^jogtalanul eltulajdonítja vagy elzálogosítja* szavakat használja. Különfélék. — Yajkay Károlynak a kir. tábla alelnökévé való kineveztetésével az igazságügyminiszter szerencsés választást tett. A kir. tábla egyik legkitűnőbb, a birói kar egyik legrokonszenvesebb tagját örömmel üdvözöljük e diszes helyen. Eltekintve a fontos igazgatási hivatástól, mely a kir. tábla alelnökségével jár, uj és súlyos feladat vár reá a büntető-törvénykönyvek életbelépésével: a chaosböl átvezetni a judicaturát a tételes törvény terére, másfelöl tapintattal őrködni a törvényalkalmazás egyöntetűsége felett. Bizton reméljük, hogy Vajkay Károly, kinek éles jogászi judiciuma époly ismeretes, mint törekvő szelleme, sikerrel fog megküzdeni e nehéz feladattal. — A semmitöszék a következő nagyfontosságú teljes-ülési határozatot hozta : >A nap- vagy hétszám szerint fizetendő, még ki nem érdemlett munkabérek csak annyiban vehetők végrehajtás alá közönséges hitelezők kielégitése vagy biztosítása végett, a mennyiben azok a munkás nélkülözhetlen ellátására okvetlenül nem szükségesek. Okok: Annak taglalását, mennyiben vezethet általában eredményhez egy még nem létező olyan követelésnek lefoglalása, melynek jövőbeni létesítése magának a végrehajtást szenvedőnek akaratától, t. i. ez által a munka-adó irányában vállalt kötelezettségnek alku szerinti előzetes teljesítésétől függ, egészen mellőzve, a még ki nem érdemlett napi és heti munkabéreknek egészbeni le nem íoglalhatása, ugy a hazai törvényhozás félreismerhetlen szándokában mint tételes törvényeink határozott rendelkezésében is biztos alapját találja. Ugyanis: A ptr. 395. §-a és az 1840. XXII. t.-cz. 42. §-a iparosnak és napszámosnak azon munka eszközeit, melyek élelem keresésére nélkülözhetlenek, foglalás alá vétetni nem engedik, s ha olyan eszközök mégis lefoglaltattak volna, azokat a munkásnak visszaadatni rendelik. Az idézett szakaszok szavaiból önkényt következik: hogy védelmük tárgyát tulajdonképen a munkásnak keresménye képezi, miután a keresmény szerzésének lehetővé tétele hozatik fel egyenes és egyedüli indokul arra nézve, hogy a munkás bizonyos ingói a végrehajtás alól kivétetnek, s mert a törvényről oly következetlenséget feltenni nem szabad, hogy akkor, midőn bizonyos eredmény elnyerésére kifejezetten módot nyújt, magát az elnyert eredményt megsemmisíteni szándékoznék. Támogatja ezen értelmezést továbbá a ptr. idézett szakaszának k) pontjn, mely a 15 napra szükséges élelmet fenhagyatni rendeli, valamint a csődtörvény 12. §-ais, melyhez képest a muukaképtelen vagyonbukott a csődtömeg költségén tartandó el. Mennyi légyen azonban az elkerülhetlenül szükséges élelem értékének számszerinti összege, ennek megállapítására általános szabály nem létezhetik, minthogy ez olyan ténykérdést képez, mely csak az összes körülmények, különösen pedig a helyi viszonyok figyelembe vételével intézhető el minden egyes esetben: vajon részesül-e az illető munkás pénzbeli fizetésén kivül, más előnyökben is vagy nem.