Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 25. szám - A német főtörvényszékek büntetőjogi praxisából

— 202 — szólásszabadsággal lenne felruházva. Tehát az egész nyilvánosság némaságra kárhoztatott ülésjogra reducálodik. A felebbviteli fórum előtt a polgármester, a tanács álláspontjának hivatalos védője, képezi a sérelmesügy előadóját. Az »audiatur et altéra pars« jogi elv alkalmazása itt még »terra incognita«. Hogy mily hatással van a közvetlen, szóbeli előadás a felebbviteli fórum előtt, ezt eléggé jellemzi azon körülmény, hogy a közigazgatási tisztviselők a felfolyamodás jogorvoslatával élni akarókat gyakran eleve figyelmeztetik ezen erőlködés hiábavalóságára, mert »ott fen« — ugy mondják — a tanács határozata rendszerint ^indokainál fogva« helybenhagyatni szokott. így történt természetesen S. L. esetében is. A közigazgatási bizottság magáévá tevé a tanács határozatát és azt ^indokainál fogva« helybenhagyta. »A közigazgatási bizottság másodfokon hozott határozata ellen pedig csak azon esetben van további felebbezésnek helye, ha ezen határozat az elsőfokú határozattól eltér.« L. az 1876: VI. t.-cz. 59-ik §-ának 2-ik bekezdését. A jogaiban mélyen sértett polgár tompa resignatióval kénytelen a »két egybehangzó határozatiban kimondott alaki igazsággal beérni. További jogorvoslatnak helye nincsen. Épen ezen körülmény képezi az 1876: VI. t.-cz. hiányainak s helytelen intézkedéseinek leguagyobbikát, a miért is teljesen méltányolhatjuk Györmegyének a képviselőházhoz csak e napokban intézett kérvényében foglalt azon nagyon is időszerű óhaját, hogy a közigazgatási bizottság határozatai ellenében afelebbezési jog szabályoztassék. A képviselőház kérvényi bizottsága is czélszerünek tartván e kérdésre nézve törvényjavaslat előterjesztését, ez iránt a képviselőháznak ily értelmű javaslat benyújtását határozta el. Gruber Lajos. A német főt örvény székek büntetőjogi praxisából.*) í. Kísérlet viszonylag alkalmatlan tárgyon. A berlini Obertribunal 1879. évi június 20-iki határozata: Az alattas bíróságok ténybelileg megállapítottnak vették, miszerint vádlott a czélbol, hogy idegen ingó dolgokat, különösen idegen pénzt jogtalanul eltulajdonítson, legalább tíz különböző nőszemély ruhazsebébe nyúlt. E cselekmény a szándékolt lopások véghezvitelének megkezdését képezi, és még az esetben is kísérletnek lenne tekintendő, hogy ha az illető ruhazsebekben péuz nem találtathatott volna. Az elsőfokú biró szerint a szándékolt lopások véghezvitelének befejezését azon körülmény gátolta, hogy vádlott a zsebekben nem talált pénzt. A másodfokú biró szerint pedig a tettenkapatás szemlátomásti veszélye indította vádlottat arra, hogy lopási szándékának megvalósításával felhagyjon. Akár így, akár ugy álljon a dolog, a btk. 46. §-ának első bekezdése (a magyar btk. 67. §-ának 2. pontja. — Szerk.) helyesen nem alkalmaztatott, hiányozván alkalmazhatóságának lényeges előfeltétele, a megkezdett bűntett vagy vétség véghezvitelétől való önkéntes elállás. II. Hitelre alapított megtérithetés reménye nem zárja ki a sikkasztást. A berlini Obertribunal 1879. évi július 11-iki határozata: A másodfokú biró szerint a hivatali sikkasztás bűntettének tényálladéka azért nem forogna fen, mert vádlott a hivatalánál fogva kezelésére és őrizetére bízott pénzzel mint sajátjával való rendelkezésben nem látott büntetendő cselekményt, és mert hitelviszonyai valóban olyanok voltak, hogy néhány száz marka megtérítése bármikor módjában állott. Elsőben is az, hogy vádlott a büntető-törvényt tévesen fogta fel, a beszámítást nem zárhatná ki. De jogilag helytelen azon feltevés is, mintha puszta lehetősége annak, hogy vádlottnak módjában áll hitelének igénybevételével a jogtalanul elhasznált pénzt megtéríteni, a büntethetőséget kizárná. A másodfokú biró szerint megállapítottnak tekintendő, hogy vádlott az 1877. évi június 1-én beszolgáltatandó pénzeket a maga részére elhasználta, és hogy 1877. évi június 2-áról szóló halasztási kérvényével ép azt akarta elérni, hogy a pénzeket még tovább meg. tarthassa. Meg van állapítva e szerint, hogy vádlott a pénzeket e napon tulajdonította el, és csak később, mikor már a hiány felderittetett, téritette meg. A megtérithetés tudata azonban nem zárja ki szükségképen az eltulajdonítás jogtalanságának tudatát, főleg, hogy ha a megtérithetés reménye csak a hitel igénybevételére alapittatik. A szándék hiányának megállapítása ezeknél fogva jogilag téves feltevéseken alapulván, az alattas bíróságok ítélete megsemmisítendő volt. III. Közkereseti társaság mint ilyen nem lir becsületsértés miatt az indítványozás jogával. A lipcsei német birodalmi törvényszék 1880. évi január 31-iki határozata: Becsületsértés miatt a btk. 194. §-a szerint csak a sértett fé! indítványára indítható meg a bűnvádi eljárás. A jogosítottnak indítványa nélkül a becsületsértés nem üldözhető. Az indítványozásra csak azon személy van jogosítva, a ki ellen a meggyalázó kifejezés használtatott, vagy a meggyalázó cselekmény elkövettetett. A fenforgó esetben vádlott ellen becsületsértés miatt a bűnvádi eljárás megindítását nem meghatározott egyes személyek, hanem G. & D. társasezég indítványozza. Az indítvány a czég nevével van aláírva. Azonban a kereskedő czége nem képviseli annak személyét. A kereskedelmi törvény határozatai szerint a czég azon név, mely alatt a kereskedő üzletét folytatja, s melyet e tekintetben aláírásául használ. A közkereseti társaság, mely a jelen esetben mint indítványozó szerepel, czége alatt ugyan mindennemű jogokat szerezhet és felperesi minőségben perben állhat. Ebbeli jogosítványa azonban a tulajdonképeni kereskedelmi ügyletek és az ezekkel összefüggő vagyonjogi viszonyok körén tul ki nem terjeszthető. Igény külső tiszteletre, jog becsületre nem illeti meg. Ez a jog szükségképen az emberek személyéhez fűződik. Becsületsértés miatt indítványozásra ennélfogva csak személyek mint ilyenek lehetnek jogosít v a. Az indítványozás joga, a mint csak a személyt illeti, csak személyesen, egyénileg gyakorolható. A közkereseti társaság összes tagjai mint collectiv személyegység ellen elkövetett becsületsértés esetében sem gyakoroltathatnék az indítványozás joga a csupán vagyonjogi képviseletre hivatott czég alatt. A czég nevével aláirt indítványból különben még az sem tűnnék ki határozottan, hogy a társaságnak valamennyi, vagy csak néhány tagja érzi-e magát megsértettnek, és hogy ki kívánja ehhez képest az üldözést. Mindezeknél fogva nem lehet kétséges, hogy becsületsértés miatt az indítványozás joga, még hogy ha a sértés csak valamely közkereseti társasághoz való viszonyuknál fogva illette is a sértetteket, őket személyesen illeti, és általuk csak személyileg, nem pedig czégük alatt gyakorolható, mert nem vagyonjog, és egyéni jogosítvány. A bűnvádi eljárás megindításához megkívánt indítvány nem tétetvén meg, a tett indítvány ilyennek nem lévén tekinthető, vádlott ez idő szerint nem volt elitélhető. Különfélék. — Egy „Floh" nevű kereskedő, ausztriai alattvaló, folyamodott családnevének »Flohr«-ra leeDdő átváltoztatásáért, mert gyermekei tanköteles korba léptek és ő még élénk emlékezetben tartotta, hogy az ő neve, akkor, midőn még az iskolát látogatta, boszantö élczelődésekre szolgáltatott alkalmat. Az országos hatóság elutasította folyamodót különösen tekintetbevételre méltó okok fenforgása hiányából. Ausztriában t. i. egy még 1826-ban kelt udvari cancellariai rendelet csak különösen tekintetbe vételre méltó okok fenforgásakor engedi meg a vezetéknév változtatását. Eleinte 0 felsége tartotta fen magának az e tekintetben való elhatározás jogát. Egy 1848-ki császári rendelet a belügyminisztériumra ruházta a jogot, névváltoztatást kérő folyamodványokat elintézni, végre egy 1866-ki legfelsőbb elhatározás értelmében az országos hatóságra ruháztatott a jog, nem-nemes személyeknek a névváltoztatást megengedni. A belügyminisztérium az országos hatóság emiitett határozata ellen beadott felfolyamodványnak helyt adott s megengedte folyamodónak, hogy — »te k i n t e t b e-v ételre méltó okok« fenforogván — a »Flohr« nevet vegye fel. »Oest. Zeitschr. f. Verw.« *) Büntetö-tOrvéDykónyvÜDk életbeléptetése alkalmából a külföldi bíróságok praxisára kiváló figyelmet kell fordítanunk. Szerk.