Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 1. szám - A férj hatalma a nő vagyona felett. 2. [r.]

talis jellegű, melyre nézve a férj kezelési s haszonélvezeti joggal bir, hacsak ki nem köttetik, hogyne az, hanem vorbehalten, a nö önálló vagyona legyen. Itt lehat a római jog elővélelme a nö hátrányára megfordittatik. Azonkívül a vagyonközösséget is, mint némely porosz tartomány szokásos jogát, in subsidium szabályozza. A nő porosz jog szerint férje gyámsága alatt áll és csak érdekösszeütközéskor kap a bíróságtól gondnokot. Az osztrák polgáii törvénykönyv, mely 1811-ben lépett hatályba és mely szintén germán és római jogot talált Austria provinciáiban, sokkal közelebb áll a római joghoz. Módosított dotális rendszert alkotott; a nő minden vagyona elkülönítve marad, de a törvényes vélelem az, hogy annak kezelését férjére bizta. Mig tehát a nő ennek ellen nem mond, addig férje számodásra nem kötelezett, törvényes meghatalmazottjául tekintetik. Az ingó hozomány a férj tulajdona lesz. A Code Napoléon (1804-ből) szintén többféle, délen római jogot, északon germáa szokás-jogot (coutume) szüntetett meg, mely utóbbi a vagyonközösséget (communauté des biens) uralta. A C. N. szerint, mely a család- s örökjogban túlnyomóan a germán elemet tartotta fen, a házassággal ipso iure beáll a vagyonközösség, ha a dotális rendszer (régime des biens séparés) ki nem köttetik (1891.—1393. art.). A nő érvényes ügyletet nem köthet azonban egyáltalán férje felhatalmazása (autorisation maritalé) nélkül saját vagyonára vagy személyére nézve sem. A Code Napóleont két continens két harmada uralja, a menynyiben Belgiumban, a francia Svajczban, a rajnántuli német tartományokban, Badenbeu és orosz Lengyelországban is érvényes és annak alapján készültek a hollandi, portugalli, ruman, több délamerikai, a louisianai s a legfontosabb, az lS66-iki olasz polgári törvénykönyv. Az olasz p. tk. az Olaszország statutaris jogában mindig feumaradt római dotális rendszert adoptálta, de a forgalom érdekében a dos elidegenithetlenségét korlátozta.*) Az olasz polgári törvénykönyv egyik javaslata (Migliettié) teljesen el akarta ejteni a Code Napoléon és annak alapján készült régibb sardiniai polgári törvénykönyv (Codice Albertino) azon megszorítását, miszerint a nő külön (paraphernalis) vagyonáról sem rendelkezhetik férje beleegyezése, meghatalmazása nélkül (autorizzazione maritalé), és elfogadta azon szabadelvű rendszert, melyet az osztr. p. tk. követ s mely ezzel 1866-ig Lombardia joga volt. A javaslat legtekintélyesebb bírálói, Stefani-Nicolosi s Buniva ezért hevesen megtámadták azt, s erre a korlátozás, bár a Code Napoléon utánzásai előtt feuállott olasz jogok azt nem ismerték, a codice civilebe felvétetett, csakhogy enyhébb alakban, mint a C. N.-ban. Mig ugyanis a C. ]ST. szerint a nőnek minden ügyletben férjének, mint gyámnak, különös megbízása kell, hogy az érvényes legyen, addig az olasz p. tk. megenged általános meghatalmazást, es mi még fontosabb: megállapít eseteket, melyekben a férj kép'eleuné s méltatlanná válik e kezelési jog gyakorlására s a nő teljesen önállóan járhat el, minő p. o. az ágy- és asztaltóli elválás esete. A C. N. alatt megtörténhetett az ujabb hires eset, hogy egy férjétől elvált íranczia herczegnó, ki német naturalisált polgárrá lett s ott, házassága felbontása után, újra férjhez ment, Francziaországban törvényes nőül nem ismertetett el, mert férje auterisationja nélkül a C. N. szerint nem lehetett máe állam polgárává, mint franczia polgár pedig (adivorce, a házasság felbontása nem lévén megengedve franczia jog szerint) nem köthetett érvényesen ujabb házasságot. Az olasz p. tk. tehát e részben, mint számos más tekintetben, nagy haladást képez a C. N.-nal szemben, mit a legelőkelőbb franczia jogászok is elismertek. Paul Gide a franczia akadémia által pályakoszoruzott müvében »delaconditionprivéedelafemme« kiemeli, hogy a férj hatalmát a nő vagyona felett mai napig minden töi vényhozás fentartotta ugyan, de hogy az kétféle tendentiával bir: vagy az őskori nemi gyámság maradványa — s ilyen a C. N. sok korlátozása, — vagy csak az egységes vagyonkezelés folyománya, s ilyen a Codice civile álláspontja. Az első helytelen, az utóbbi észszerű. Az ujabb német-svájezi (zürichi, berni, graubündteni stb.) codexek épen e helytelen irányt követik, midőn az ősgermán intézményeket mesterségesen felélesztvén, a férj numduimát, gyámi hatalmát még a C. N.-nál is tágabb terjedelemben ismerik el. Sajnálattal kell tehát megemlítenem, hogy ezek, mert ismert, ujabb, német alkotások, az époly helytelen és jogunk szellemétől ép oly idegen szász polgári törvénykönyv mellett mintául tűzettek ki a magyar r olgári törvénykönyv tervezetének szerkesztői részére. A túlnyomóan római jog alapján álló legújabb törvényhozási alkotások egyike a spanyol polgári törvénykönyv javaslatából egyelőre életbe léptetett 1870. május 24-iki törvény a polgári házasságról (ley del matrimonio civil), melynek V-ik fejezete a házasság személyi s vagyoni hatását szabályozza, mely fejezetet a katholikusok egyházi házasságát restituáló, vagyis a polgári házassággal jogi érvény és hatás tekintetében egyenlősitő 1875. jan. 22. s febr. 9. kelt királyi rendeletek is fentartották. E törvény szerint a házasnő a paraphernaliak kivételével nem kezelheti vagyonát, nem köthet szerződést, nem örökölhet végrendelet alapján férje beleegyezése nélkül (49. art.). Férje által nem ratifikált ügyletei semmisek, azokból kötelem, vagy kereset nem ered (art. 50.), kivéve a háztartáshoz szükséges cousumptbiliákra nézve. (51. a.) De csak a férj vagy örökösei kérbetik a nő ügyletei megsemmisítését (55. a.), valamint csak a nő vagy örökösei ssmmisittethetik meg a dotális vagyon elidegenítését (madridi legfőbb Ítélőszék 1864. márt. 5. döntvénye). Ha a házasnő (casada mujer) férjével közösen kötelezi is le magát, adóssá nem válik, hacsak nem bizonyittatik, hogy a kapott érték javára fordíttatott (Novissima Recopilacion ley 3. tit. 11. lib. 10. alapján, 1859. oct. 11. legfőbb itélőszéki döntvény); köteles azonban a nő előbb lemondani a házasság alatt szerzett javak (bienes gananciales) iránti igényéről. (Nov. Recop. 1. 9. t. 4. 1. 10. 1862. octóber 18. legfőbb itélőszéki döntvény.) A római jog sarjainál még szigoruabb, még szűkkeblüebb a nők iránt a germán jog s hűbéri középkor szellemét máig megőrzött angol jog. Az angol jog elve, hogy a nő vagyonjogi személye a házasság által a férjébe olvad; ők egymással nem szerződhetnek, egymásnak nem adhatnak semmit, egymás ellen keresetet nem indíthatnak, mert jogilag egy személyt képeznek. Hogy megértsük a házasság vagyonjogi következéseit, ismernünk kell a nőnek jogilag külömböző, lehetséges vagyonait. Ezek a következők: 1- ször: paraphernalia, a nő öltözetei s ékszerei. Mit férje adott akár házasság előtt, akár az alatt, arról a férj rendelkezhetik is életében, de halálesetre nem. Mit bárki más adott, a nő önálló vagyonához (esparate estate) tartozik. 2- or: pin-moncy, mintegy egyezményes kelengye, a férj által rangjához képest a nő személyes kiadásainak fedezésére külön egyezmény alapján fizetendő járadék, mely azonban nem feltétlen ajándék, miért is a nő azt át nem rnliáztatja másra. 3- szor: Choses in action, künlevő követelések, melyek (ill. értékük) tulajdonát a férj (birtokbavételük azaz) behajtásuk (reduction in possession) által szerzi meg, mire ő iure mariti felhatalmazva van. Sőt ha birtokba vételük előtt a nő meghal, fenmarad a férj kezelési joga (administration); a férj korábbi halála esetén a birtokba nem vettek nem szállnak ingó vagyonának (personal property) örököseire, hanem a nőé lesznek. 4- er: Chattels real (ingatlan vagyon, kivéve a szabad hűbéri birtokot, freehold) a férj tulajdonává lesznek azon korlátozássá', hogy azokat neje életében terhelni vagy azokról végintézkednie nem lehet, bár elidegenítésükre fel van jogosítva. Ha a férj előbb hal meg, a meglevő birtok a nőre száll: ha a nő hal meg előbb, a férj korlátlan tulajdonává válnak. 5- őr: Freeholds (szabad hűbéri birtok), ezeknek csak jövedelmeit s hasznait (rents and profits) élvezi a férj mint tulajdonát. Ha a nő gyermeket szül (akár halva), ez által a férj nejének ily birtokainak élethossziglan hűbérese lesz (tenant for life by the cürtesy). Ha a nő magtalanul múlik ki, e birtok a nő ingatlanainak (real property) örököseire (heir) száll.*) Mint látni, a common law (közönséges jog) a nőnek csaknem minden vagyonát confiscáljaa férj javára. Megjegyzendő azonban, hogy a házasság e hatása meggátolható mindennemű vagyon tekintetében annak kikötése által, hogy a nő külön vagyonát képezze (settlement to the separate use). *) A bíróság az egyetértő házasoknak az elidegenítést szükség ós nyilvánvaló haszon esttében megengedheti : »nei soli casí di necessitii od utilita evidente." \ Art. 1405. *) Megjegyzem, hogy personal s real property fogalmai ingó s ingatlan vagyonéval nem congruálnak, de mégis egészben e kifejezésekkel leginkább adhatók vissza.