Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 25. szám - Dr. Lőw Tóbiás - A váltójog nemzetközi egységesitése. 2. [r.]

— 199 előtt azonban a kérdés nyilvános megvitatását óhajtja, felszólalásának nem is akarván más jelentőséget tulajdoniam, mint hogy azzal a kérdés napirendre jusson. Parieu felhivásának Le To u zé engedett egy lelkesedéssel irt nyilt levélben (Journal des Économistes/Série XI. 1868.), mely azonban nagy tárgyismeretre nem mutat. Miután hibáktól és hiányoktól nem ment képét nyújtotta volna a létező váltójogoknak, különösen 11 pontot sorol fel, a melyekre nézve a különböző törvényhozások anyagilag szétágaznak, nem a nélkül hogy e tekintetben is hibákat ne követne el. Egészen ellentétben az előbbi idők skepsisével, Mittermaier és saját honfitársa Nougiier resignátiójával, szinte irigyletreméltó optimismusban pedig e szavakkal zárja be levelét: »avec l'esprit de progres, qui charactérise les temps modernes, notre siécle ne s'écoulera pas sans avoir vu la réalisation de cetté nouvelle et importante réforme.s Parieu válaszában (Journal des Economistes, Série XI. 1868.) Le Touzé messze menő optimismusát nem hagyhatja megtámadás nélkül. Emlékeztet Suin aggályaira, méltatja a leküzdendő nehézségeket, s a német és franczia váltójog közötti ellentéteket 15 pontra emeli. E mellett azonban Parieu távol áll jogosulatlan pessimismustól; a kijelölt ellentétek inkább számosaknak mint fontosaknak (plus nombreuses qu'importantes) látszanak előtte; Németország és a svájczi konkordátum1) példájában biztositékot lát arra nézve, hogy a nagy eszme elvégre mégis meg fog valósulni. Végül Parieu azon ja vaslatot teszi, hogy mindenekelőtt Németország, Francziaország és Anglia birassanak egyezségre a fővitapontok iránt, mi ha sikerülne, ez >le triumvirat béni de la civilisation européenne« volna. A mi ezen nyilt levélváltást még érdekesebbé teszi, az azon körülmény, hogy mindkét részről elismertetett, mis?erint a Suin-féle exclusivitás jogosulatlan s hogy a franczia jog is kénytelen lesz az egység kedveért bizonyos engedményeket tenni, melyek különben magának a franczia jognak is előnyére szolgálandanának. így Le Touzé a piaczi váltó megengedése mellett nyilatkozik; az értékzáradékot, melyet a franczia jogtudomány annyira félt, legalább is vitathatónak állítja; ajánlja továbbá az üres hátirat elfogadását, hogy a törvény az élettel ismét öszhangba hozassék ; végül pedig a német váltórendszabály értesitési rendszerét >une sage innovation«-nak nevezi. Parieu is kinyilvánítja: »nous n'avons pas craint d'emprunter aux lois commerciales étrangeres quelques dispositions, comme nous l'avons fait aussi sur d'autres points de notre législation«. IV. Eddigelé csak egyes elszigetelten álló német, angol és franczia tudósok voltak azok, kik az egységes váltójog érdekében felszólaltak. Csakhamar azonban a mozgalom, talán épen a Journal des Économistes-ben folytatott ama levélváltás folytán, szélesebb mérvben kezd terjedni. Nem csak hogy egyes oly országokban is ver gyökeret a jogegység eszméje, melyek eddig attól teljesen távol állottak, hanem kereskedelmi és jogi szakférfiak tágabb körei, nyilvános testületek és szabad egyesületek is szállnak sikra ez eszme mellett, sőt részben épen vezérlő államférfiak azok, kik a propagandát kezükbe veszik. így Olaszországban 1869-ben az akkori kereskedelmi és földmivelési miniszter: Minghetti, az olasz kereskedelmi kamaráknak Genuában összegyűlt kongressusa elé azon kérdést terjeszté, vaion nem volna-e hasznos és tanácsos, ha a kormány egy egyetemes váltójog létesítése érdekében a kezdeményezést megragadván, a külföldi kormányokat egyezkedésekre birná ? (Se non fosse utile e conveniente che il Governo si facesse iniziatore di trattative presso i Governi esteri alla scopo di adottare una legge di cambio universale) — mely kérdésre a gyülekezet »con giubilo« igenlő'leg válaszolt. Kár, hogy a kérdés felvetését a tett nem követte; legalább nyilvánosságra az olasz kormány lépéseiről semmi sem jutott. Különben a nem sokára reá kitört német-franczia háború úgyis ') Ez azonban nem sikerült. A Burkhardt-Fürstenberge r-féle javaslat csak 14 kanton megbízásából készült és csak 6 kantouban lett, de nem mint konkoidátum, életbeléptetve. minden ily kísérletet meghiúsított volna, bár más tekintetben épen a német-franczia háború volt nagy jelentőséggel a váltójog egységének eszméjére nézve, a mennyiben ujabb bizonyítékát szolgáltatta annak, hogy a váltójog különfélesége minő vészes következményeket szül. E bizonyíték különösen az annyi vitát keltett, 1870. augusztus 13-kán közzétett franczia mo r a t or i u m-t ö r vé n y ny el áll kapcsolatban. Tudvalevőleg ezen s az ezt fentartó későbbi törvények az óvási határidők meghosszabbításának örve alatt a váltók fizetési idejét többször egymásután és oly mérvben terjesztették ki, hogy ennek folytán különböző országokban számos viszkereseti per keletkezett. Ezen viszkereseti perekben nemcsak eltérő felfogások nyilvánultak ama moratórium hordereje iránt, hanem egyúttal lényeges különbségek is mutatkoztak az egyes törvényhozások között azon kérdésre nézve, hogy minő befolyást gyakorol a magasabb erőhatalom (vis major) a bemutatási és óvási kötelezettségre ? Ezen eltérések folytán számos eset fordult elő, midőn az egyik forgató Francziaországban és Olaszországban a viszkereseti összeg megfizetésére köteleztetett, mig ezen forgatónak saját előzője elleni viszkeresete Németországban és a Svájcz-ban elutasittatott. Hogy ezen az egyes államok jogkülönbségei által oko zott viszony a jogérzetet a legmélyebben sértette, igen természetes, s épen a jogászok voltak azok, a kik ennek erősebb kifejezést adva, az orvoslást is élénkebben sürgették. Tették ezt különösen a jogászgyülések. Eltekintve az 1870-ben tartott első magyar jogászgyüléstől, mely a franczia moratoriumviszályok befolyásától függetlenül Nagy János és Apáthy István indítványaira azon meggyőződését mondotta ki: ^miszerint kívánatosnak tartja, hogy az összes kereskedelmi és váltótörvények európaszerte nemzetközi congressus által megállapítandó egyenlő alapelvekre fektettessenek«,— említendő különösen az 1872. augusztus havában tartott skandináviai jogászgyülés Kopenhágában és az ugyanakkor tartott tizedik német jogászgyülés Frankfurtban, melyen a jogegység elszánt bajnokai közt különösen Dr. Borchardt és a bécsi Dr. Jaques tűntek ki, a kiknek számos ellennézet daczára sikerült a. jogászgyülést azon meggyőződés kijelentésére bírni: »Die Herstellung eines gemeinsamen Wechselrechts aller europaischen Staaten, sowie der vereinigten Staaten von Nordamerika entspricht dem heutigen Standé der Wissenschaft und ist ein Bedürfniss des internationalen Handelsverkehrs und Credits.« Időközben Angliában is ujabb lépések tétettek a váltójog egységesítésére vonatkozó eszme megvalósítása iránt. Leone Levi javaslata komolyabb megfontolás tárgyává tétetett. Egyike Anglia legjelentékenyebb egyesületeinek, az 1856-ban Lord Brougham által alapított »National Association for the promotion of Social Science«, a jogegység kérdését ismételve napirendre hozta. Már 1860 — 62ben az egylet a tengerjog egy fontos részének egységesítése mellett szállt sikra; 1866-ban pedig egy különböző nemzetek hozzátartozóiból alakult bizottságot küldött ki egy teljes nemzetközi codex kidolgozására. E bizottság az egyes tagok egymástóli nagy távolsága miatt közös tevékenységet nem fejtett ugyan ki, de annyiban mégis eredményesen működött, a mennyiben a czélbavett törvénykönyv kidolgozásával New-York hires kodifikátorát: Dávid Dudley F ield-et bizta meg, aki azt el is készítette és 1872-ben >Outlines of an International Code« czim alatt közzétette. Gyakox'lati eredménye ezen törekvésnek nem volt, de azért az egyesület tovább folytatta a jogegység érdekében kifejtett agitatióját. Az egyesületnek 1873-ban Norwich-ban tartott közgyűlésénD. Jeneken egy emlékiratot terjesztett elő a kereskedelmi jog azonosítása tárgyában (Is it desirable and practical to effect an assimilation of English and Foreign Commercial Law ? and if so, to what extent and what steps should be taken to effect such assimilation ?), mely élénk eszmecserére adott alkalmat, s melyben különösen a részvényjog, a hajós-elismervények, közraktári jegyek, cheque-ek, a kereskedelmi csőd és első sorban a váltójog nemzetközi egységesítése követeltetik. A gyűlés Jeneken *