Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 19. szám - Az életbeléptetési törvényjavaslat függőben maradt szakaszai

— 150 a kizárólagos felelősség. A fokozatos felelősség rendszere magában véve nem jelent egyebet, mint azt, hogy sajtóvétségekért bizonyos személyek bizonyos sorrendben felelősek, és továbbá azt, hogy a sorrend szerinti személy felelősségének egyedüli feltétele az, hogy a felelősség terhében rajta van a sorrend, vagyis nem egyszersmind feltétele, az átalános büntetőjogi beszámítás elveinek reá való alkalmazhatósága. Szóval a fokozatos felelősség magában: a bűnösség ellenbizonyítást nem tűrő vélelmén alapuló felelősség rendSzere. De távolról sem jelenti azt, hogy a megállapított sorrendbenfelelősségre vonható személyek az egyedül felelősségre vonható személyek. Utalunk egyfelől az 1874. évi német birodalmi sajtótörvény felelősségi rendszerére. E szerint tudvalevőleg mindenekelőtt felelősségre vonatnak valamely sajtó vétségért együttesen mindazok, kik a sajtó utjáni bűncselekmény elkövetéséhez dolose hozzzájárultak, vagyis azok, kik a büntetőjog átalános elvei szerint bűnrészeseknek tekintendők. De a szándékos közreműködés czimén felelősségre vonható személyek körén kivül, a német sajtótörvény in subsidio ismeri a gondatlanság czimén, u. n. reudbüntetéssel sújtható személyek körét is, és pedig ez utóbbi körre nézve a felelősség a successio elve szerint szabályoztatik. A német sajtótörvény tehát combinálja az átalános büntetőjogi együttes felelősség rendszerét, a különleges sajtójogi fokozatos felelősség rendszerével. Utalunk másfelől az 1868. évi badeni sajtótörvényre. Ennek felelősségi rendszere szerint is első sorban irányadók a complicitas átalános szabályai. Együttesen felelősek ugyanis a dolosus közreműködők, ugy hogy ők még a nominatio auctoris által sem mentesülnek, és pedig valamennyiük egyaránt mint tettesek. Ez az úgynevezett együttes és egynemű felelősség rendszere. Az ezen czimen felelősségre vont személy ellen azonban a szándék bizonyitandó. Tekintettel ép a szándék bizonyításának legtöbb esetben legyőzhetlen nehézségeire, a badeni törvény a dolosus közreműködőkön kivül még bizonyos személyeket (a szerkesztőt, kiadót, nyomdatulajdonost,) ^uccessive, vagy is sorrend szerint von felelősségre, és pedig ezeket alanyi bűnösségükre való tekintet nélkül, tehát a nélkül, hogy elhnökben a sajtóvétséget megállapitó nyomtatvány tartalmának tudata bizonyítandó lenne, mint tetteseket rendeli büntetni, vagyis biztosit magáim k minden eshetőségre felelős személyt. Mig a német birodalmi sajtótörvény a sorrend szerint felelős személyeket csak rendbüntetésekkel sújtja, addig a badeni törvény a repressio hatályosságának érdekében még azok ellen is, kikre a dolosus közreműködés nem bizonyítható, ép oly súlyos büntetéseket állapit meg, mint azok ellen, kiket szándékos cselekményük alapján von felelősségre. A badeni sajtótörvény tehát, szintén combinálja az átalános büntetőjogi együttes felelősség rendszerével, a dolosus közreműködésre megállapított büntetéssel sújtott fokozatos felelősség rendszerét. De az irányban is tovább megy a badeni, a német, birodalmi sajtótörvénynél, hogy mig ez az a limine tettesnek vélelmezett szerkesztőnek megengedi az ellenbizonyítást, hogy ő nem tettes, és a culpa czimén felelősségre vont személyeknek az ellenbizonyítást, hogy őket a kötelességszerű figyelem elmulasztása nem terheli, addig a badeni sajtótörvény még a sorrend szerint felelős személyeknek >-em engedi meg, noha csak fictiv dolus czimén vonja őket felelősségre, az ellenbizonyítást. Az előrebocsátottak után, visszatérve a fenébb emiitett aggodalom érdemének méltatására, megjegyezzük, hogy oly magyarázat lehetőségétől, mely jelenlegi sajtótörvényünknek érvényben maradó fokozatos és kizáró felelősségi rendszere mellett a sorrend szerint felelősségre vont személy ellenében a szándékosságnak bebizonyítását is megkívánná, legkevésbbé sem tudunk aggódni. Ha a bírói gyakorlat ily irányú magyarázatra is jogosítva tarthatná magát, arra a lehetőség a hatályon kivül helyezendő törvényes alapról sem hiányzott kevésbbé, mint meg lesz az a hatályba léptetendő törvényes alapról. Vegyük csak a sajtótörvénynek harmadik §-át, mely valamely bűntett vagy vétség elkövetésére irányzott sajtó utjáni felhívás tényálladékát határozza meg. Oly határozottan formulázva ugyan nem emeltetik ki abban a dolus szüksége, mint a btk. 134. §-ában, mely a sajtóvétséget megállapitó nyomtatvány tartalmának tudatát expressis verbis hangsúlyozza, de a midőn a tárgyi tényálladékhoz egyenes és határozott felhívást kiván meg, kétségtelen, hogy supponálja a szándékosságot, mert nem tehető fel a sajtótörvényről, hogy culposus egyenes és határozott felhívást is tudott volna magának képzelni. A felhívásban már benne fekszik a tudatosság. Kritikailag tekintve, codexünk 134. §-ában a nyomtatvány tartalma tudatának külön kiemelése, midőn közvetlen azelőtt a felségsértés elkövetésére irányzott egyenes felhívásról tétetik említés, tulajdonképen aligha egyéb, mint tautológia. Noha tehát a sajtótörvénynek szintén dolust feltételező 3-ik § a, annak a dolus bizonyítását kizáró fokozatos felelősségi vendszerével együtt volt alkalmazásba veendő, oly magyarázatnak még nyoma sem mutatható fel, mely a sorrend szerint felelősségre vont szerkesztő ellenében a szándékosság külön bizonyitását merészelte volua megkívánni. Maga Szilágyi Dezső elismeri, hogy a fokozatos felelősség rendszere az alanyi bűnösség megállapításával teljesen összeférhetleii, hacsak némileg is elérni akarjuk, hogy a sajtóvétségek megfenyitessenek, és hogy nincs Európában ország, a mely a fokozatos felelősséget az átalános büntetőjogi beszámítás elveivel ily módon kísérletté volna meg összeegyeztetni. Hogy a magyar bírói gyakorlat feltudná tenni a magyar törvényhozásról, hogy midőn a sajtószabadság érdekében salvifícálni kívánta a fokozatos és kizáró felelősség rendszerét, ezt oly értelemben intentionálta hatályában fentartani, hogy sajtóvétségért mindig csakis egy személy vonható felelősségre, de ez is csak oly feltétel alatt, ha ellenében a szándéknak legtöbb esetben, különösen ha a szerkeszről vagy a nyomdászról van szó, legyőzhetlen nehézségekkel járó bizonyítása sikerül: annyira alaptalan aggodalomnak tekintjük, hogy csupán az ezen magyarázati lehetőség megelőzésére hivatott formula felfedezése végett a jogügyi bizottság teljes consideratióját szükségesnek nem ismerhetjük el, és még kevésbbé tekinthetnők indokoltnak, a bírói gyakorlatot külön záradékban arra instruálni, a mi épenséggel magától is instruál. Mert az által, hogy a sajtótörvénynek a ! fokozatos felelősségre vonatkozó rendelkezései továbbra is épségükben fentartatnak, noha a sajtótörvénynek a sajtó utjáni egyes bűncselekmények tényálladékát meghatározó egyéb intézkedései mind hatályon kivül helyeztetnek is és helyükbe az uj büntető-törvénykönyv megfelelő szakaszai lépnek, noha tehát a sajtótörvény fentartandó része a büntető-codexxel együtt jövend alkalmazásba, nem pedig ugy mint eddigelé, t. i. magával az egész sajtótörvénnyel való organikus összefüggésben, mindazáltal a sajtóvétségek alanyi tényálladéka ezentúl is, a szerző felelősségétől eltekintve, az átalános büntetőjogi beszámítás szabályai alól teljesen kivettnek leend tekintendő. A sajtótörvény bárcsak fragmentarius fentartása által, habár nem lenne is a bünrészesség átalános szabályainak alkalmazhatósága szükségképen kij zártnak tekintendő, mint ezt alantabb tüzetesebben kifej! teni fogjuk, annvi kétségtelen, hogy a sajtó utjáni bűncselekményekre vonatkozólag, a dolus kérdésére nézve a jelenlegi különleges sajtójog' beszámitás rendszerének továbbrai kizárólagos uralma biztosíttatik. Ezentúl sem lesz a sorrend szerint felelős személy büntethetőségének egyéb feltétele, mint az, hogy a felelet terhében rajta áll a sor. A sajtótörvénynek a bűnösség fictiójára alapított felelősségi rendszere és a büntető-törvénynek a sajtó utjáni bűncselekményekre vonatkozó határozatai között, a törvényhozó akaratát mindenek felett szemelőtt tartó magyarázat nem fog discordantiát feltalálhatni.*) *) Az, a mit a »Pest~r Lloyd« cn'minalistája a diseordantia nemlétének igazolására felhozni igyekezik, nem egyéb, mint .iogi tévedés. Azért nem kívántathatnék a eodex szerint >em, a sorrend szerint felelős szerkesztő stb. ellenében a dolusnak, az incnmuialt ezikk tartalma tudatának bizonyítása, mert hisz a sajtóvétség tényálladékát nem a bűnös tartalmú ezikk szerz-se, hanem annak közzététele képezvén, a szándéknak csupán a közzététel tényének tudatát kell átölelnie. Nem azért vonathatnék a szerkesztő felelősségiv, mert a ozikk bűnös tartalmát tudva rendelte el annak közlését, hanem mert a bűnös ezikk, tudtával ment sajtó alá. Nagyon megköszönne a .Pester Lloyd., ha ellenében a közzététel mint ilyen tekintetnék sajtovétsegi tenyálladóknak. A sajtóvétség tárgyi tényálladékát nem a közzététel puszta ténye állapítja meg, habár ez perficiálja, hanem a bűnös tartalmú nyomtatvány közzétele képezi, minél fogva a tárgyi tényálladékkal congruál > dolusnak a tartalom és a tartalom bűnösségének tudatára is kell kiterjednie.