Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 18. szám - Törvényjavaslat a műemlékek fentartásáról. (Bejezés)

— 147 — Különfélék.") — Igazságügyi politikánkról a »Pester Lloyd« (D—i.) jegy alatt 86. és köv. számaiban közölt kiváló érdekű elmefuttatást, mely nemcsak a szakbeli sajtó, hanem ép ugy a hazai mint az osztrák politikai lapok figyelmét is magára vonta.**) Átveszszük belőle a következőket : Nem akarjuk anticipálnia költségvetési vita jogi, többnyire üres tarlózatát, eme nemét az egyptomi halálbiróságnak, melyben j egyrészt keletből kiesett erkölcstanoknak jelszavai hangoztatnak, más- j részt pompázó Antonius-szónoklatokat szoktak tartani igazságügyünk »hullája* felett. A jelen perczben, midőn a követelmén vekkel s a tett Ígéretekkel szemben is mérlegbe lesz vetendő az, mi teljesítve lett s midőn ama nagyhorderejű felmentés kéretik s megadandó leszen, melylyel engedjük, hogy az igazságügyi igazgatás jövő korszaka s a közelmúlt időszak között más különbség ne legyen, mint a törvények, rendeletek s leiratok keletében : e perczben sine ira et studio akarunk egy órát szentelni az elmélkedésnek ama hullámvetések felett, melyek között igazságügyünk hajócskája labdázik. Az igazságügy nemzetközi igazgatása, az igazságügyi kormánynak mintegy külügyi departementja, egy tervszerű, méltó igazságügyi politikának természetszerűen egyik legfontosabb feladatkörét képezi. A nemzetközi jogképzödések nagy áramlatai s az állampolitikai érdekek ellenáramlatai, melyek e téren összeütköznek, czéltudatos helyállást, a legfelsőbb igazságügyi hatóság erélyesen befolyó kormányzását igénylik. Nem volt alkalmasabb eszköz arra, hogy visszavívott állami függetlenségünknek következetesen kifejezést adjunk, mely állami tekintélyünket hathatósabban előmozdíthatta, mint befolyásunk érvényesítése a jog és politika viszonyaira hazánk és illetve a magyar- 1 osztrák monarchia nemzetközi forgalmában. Nem volt eszköz vészesebb hazánknak Ausztriához való viszonyára és nemkülönben az államok concertjében való állásának tekintélyére nézve, mint az Ausztria oldaláról minden időben merészelt gyámkodási törekvések türelmes elviselése. Ha a tudomány hatalmat s erély annak érvényesülését biztosítja, e téren békésen győzedelmes hódító politika volt általunk inaugurálható és szakadatlanul folytatható. Képesség és akarat hozzá nem hiányzott mindig. Sokat igérő kezdetet jegyezhettünk fel egykoron e téren. Annál leverőbb e törekvések elaléltsága, a hirtelen szakadás. Nemzetközi justizérdekeink megvédésének folytonos megerősbitését egy végnélküli szünet, nem az erőgyűjtésnek, hanem az álomnak nyugalma, az eszmenélküli dolce far niente cserélte fel. A gondolatüres megadás I jött uralomra, minden pillanatban készen, hogy az igazságügyet fel- j áldozza a politikának, mely, hogy példával éljünk, a katonai szőkévé- j nyék Németországnak való kiadatatásának szemérmetes concessióját i létesíteni bírta, jogi unicumot a nemzetközi jog minden tantételével szemben. ítéleteink a külföldön való végrehajthatóságának szerződés- ', szerű keresztülvitelére, tehát legfontosabb kereskedelmi érdekeink j védelmére, nemzetközi forgalmunk megóvására még annyi sem történt, I hogy a mindenoldalú vissszasülyedéseknek eleje vétessék, hogy a leg- | flagransabb jogsértések megtoroltassanak. Nem lett szabályozva a I külföldi Ítéleteknek nálunk váló végrehajthatósága, mely mai napig ! minden egyes megkeresett bíróság bölcs belátására, tehát egyéni tetszésére van bízva és nem történt gondoskodás még arra nézve sem, I hogy a jogsegélybeni részesülés számunkra ott biztositva maradjon, ahol I azt nekünk előbb esetről esetre kegyelmesen megadták. így például meg sem kiséreltetett a megállapodás Németországgal, mire pedig az uj német birodalmi perrend életbéléptetése oly közelfekvö lehetőséget nyújtott volt. Szerbia és Rumániávul szemben valóságos védtelenségben vagyunk s hatóságaink ha csak lehet, lemondanak maguk probléma- i ticus segélyéről a magyar igyazságügyi minisztériumnak, melynek a [ kereskedelmi minisztériumhoz intézett ama hirneves nemzetközjogi I véleményt tulajdonitják, hogy a panaszlott jogsérelem mely casus . belli-nek minősítendő, és orvosolható — háborúval. A monarchia egész consuralis törvénykezési szervezete mai napig kizárólag osztrák. Az i egész Oriensen, Szerbiában, Rumániában stb, minden polgári, kereske- | delmi, váltó, csődi, hagyatéki stb. ügyekben a magyar alattvalók- 1 nak osztrák törvény szerint szolgáltatik igazság. A consulnak, ki ' névszerint magyar consul is, minden birói határozatai és intézkedései elleni jogorvoslatok a trieszti, bécsi és lembergi felsőbíróságokhoz mennek, utolsó folyamodásban a bécsi legfőbbitélőszéki és semmitőszékhez, hogy ott osztrák törvény szerint végleg elbíráltassanak. Igazságügyi kormányunk álmát ez egy perczig sem zavarta. Minden közösen szabályzóit jogügyekben, mint a találmányi szabadalmak-, a mustrák és barczák védelme, nemcsak, hogy gondolkodás nélkül másoljuk az osztrák eljárást, melyre vonatkozó pátensek, bár kizárólagos jogforrásainkat képezik, Dálunk máig még magyarra sem fordíttattak, hanem Ausztria példájára még igazságügyieknek sem tekintjük azokat. S a mint a minisztérium nem igyekszik befolyni az u. n. ipari tulajdon szabályozására, ép oly tétlenül marad az u. n. szellemi tulajdon nemzetközi szabályozásának és védelmének kérdésével szemben, de sőt patronisálja honi érdekeltek kalózkodó irányulatait, mint azok például *) Mult heti számunkból tér szűke miatt kiszorult. **) Ezen czikksorozat az első czikkek megjelenésekor a politikai lapok által D a r u v á r y Alajos legfőbb itélőszéki bírónak tulajdoníttatván, a »J o g t u d. Közlöny* égii{ dicsérte azok mélyre tekintő és meghatóan szép tartalmát és Ígérte olvasóinak, hogy a czikksorozat befejeztével azt egész terjedelemben reprodueálandja. Megtudván, ki a szerző, mult számban nem talál elég szót a dolgozat haszontalanságának jellemzésére. az emezek által a német törvények hamisított receptiója iránt megindított mozgalomban nyilvánulnak. Az igazságügy s közigazgatás összműködése teljesen hiányzik. Forintok megtakarittatnak milliók árán a pazarló takarékosság e rendszerénél. Még szomorúbb képtárul fel előttünk a belhoni igazságszolgáltatásnál. Nemvalami összhangzatos kutforrásból fakadnak a rendeletek és leiratok zajtalan légiói, melyek csak a hivatalos közlönyt díszítik s csak a hivatalos gyűjtemények megtöltésére szolgálnak; a patakocskák tömkelege, zűrzavarosán egymás körül kígyózva, közös forrásukat csak a tágabb nézpontok, az elmélet tanainak, az öntudatosjtervszerüségnek aggodalmas kerülésében találják. De ezen esetszerü rendelkezéseket még a gépies routine, a gyámkodott birói ügyvitel beható ismerete sem jellegzi. Mig például az ezrek számán elveszett telekjegyzőkönyvek restituálására nézve még arról sem tudtak több évi fontolgatás és ingadozás nélkül tisztába jönni, hogy vajon annak rendelet utjáni szabályozása engedett dolog-e s valóságos telekjegyzőkönyvek helyreállításához mai napig sem fogtak, a kézbesitések körüli elviselhetlen visszaélések orvoslására nemcsak hatásnélküli, de teljességben kivihetetlen intézkedések történtek a helyett, hogy a kézbesítési és hirdetményi ügyet gyökeresen szabályozták volna. Igazságügyi rendészetről szó sincs. Az állami hivatalrokok elleni jogkeresés visszaijesztése erkölcsi közmegháborodást szült, mely a sajtó visszaéléseiben s a jurynak politikai rágalomperekbeni not guilty-eiben tör kifejezésre. A fiscalis byzantinismus zavartalanul hozhatja rendeleteit a chaoticus pénzügyi administratióban, melyek szerzett magánjogokat sértenek, a legprimitívebb jogfogalmakba ütköznek, törvényellenes kincstári kiváltságokat teremtenek. A fiscalis igények szentsége önczéllá fajult; a bíróságok lehető közreműködésre utasitvák; a meztelen kincstári érdek uralja mindenütt az igazságszolgáltatást, mely meghajol s vakon átnyújtja annak kardját. A jogállam alig felépült sarkoszlopaiba csodálatos közigazgatási reformtervezetek ütik fejszéjüket. Az elszegényedett gentry tekintélyét annak nz árvaszék, a békebirói hivatal, a közigazgatási bizottságba utalt táblabírói ügyködése által s evvel a régi jó időkpatrimonialis fenségét akarják helyreállítani s tudj' Isten mily angol-conservativ fejlést átültetni ősi földünkbe. Mellesleg várták még e társadalmi visszasülyesztéstöl az igazságügy patriarchális felvirulását, a bíróságok tebermentesitését, a perek apadását s nemzeti igazságszolgáltatást, párosulva gyors és olcsó eljárással. Ily gondolatokon nyugszik részben a gyámügyi és a bagatallügyi törvény, más irányban a cselédés erdőtörvény s a közigazgatási bizottság intézménye. Ezen reformtévelygések következményei hangosan találtak kifejezésre a feláldozott ügyvédi és közjegyzői kar hanyatlásában, az improvisált községi és megyei infallibilis birák minden tekintélyének hiányában, azok megmásithatlan határozatainak kigúnyolta- és elátkozottságában, a legszentebb kari és örökösödési jogoknak e hallatlan civiljury előtti bizonytalanságában, a szegény embernek jogkivüliségében. Á zugirászkodást emelték. A szellemi proletariátusnak kapu nyittatott államveszélyes térhez. Minden qualificatió nélküli laicusok egyesbirákká neveztetnek ki, a kik a jog és a jogellenesésg utolsó határvonalait elmozdithatlanul meghatározzák, — midőn hét legfőbbtörvényszéki biró egyhangú határozata ellen jogorvoslat engedtetik a semmitőszékhez. S a természetes culturfejlődési folyam e megakasztási kísérlete sisiphusi munka. Mesterkélten fen nem tartható az alsóbb vidéki nemesség szétmállása és folyton való szétmorzsolása, annak üdvös beolvadása a belőle is alkotandó polgári társadalomba, az ősi birtok s előjog kőtalajának megmivelése és annak átidomitása a szerző munka s az egyenlőség gyümölcsföldjébe. A justiz-elem mellőzve lett, a hol csak lehetett, s ez a legfelsőbb igazságügyi hatóság által derült kényelemben elviseltetett. Szorítkozni akarunk példáinkban a magánjog terére. A polgári magánjog két évtized ótai állapota páratlan. Elhamarkodottan aboláltuk 1861-ben az osztrák törvényeket s helyreállítottuk újra az 1848-ban minden lényeges intézményeikben elvileg eltörölt, tehát 1861-ben sajátlag tényleg már nem is létezett volt régi magyar jogtételeket. Restituáltuk a középkori, nemesi szokásjog szórványos és avult töredékeit, a mult század korellenes döntvényeit; a bizonytalanság ezen zűrzavarába beillesztettünk lazán némely újkori intézményt, melyek, összeütközésükben az ősi jog felvillanyozott szellemével, egészséges fejlődéstől a priori ki voltak zárva. S a jelenkor társadalmát annak fejlett gazdasági és erkölcsi életével ezen szegényes jogi örökségre utasiták, hogy avval beelégedjék. Néhány példa. A kiskorúak joghatályos cselekvési képességéről, tehát mindennap practicus problémáról, szóló intézkedések foglalva vannak a félig római, félig germán, de egészben antiquált tripartitumban általánosságban s a pénzbeli tartozásokról szóló egymást laconice ismétlő 1715., 1792. és 1802. törvényekben se tömeg ellenmondástelt magyarázataiban, döntvényekben, tekintélyes régi és tekintélynélküli uj jogtanárok könyveiben. S e »jog« fentartva lett 1877ben a szász és olasz forrásból recipiált uj anyagi gyámjog által; e »joggal« elvi ellentétben van az 1868. polgári perrend s igy ütköznek össze lépten-nyomon anyagi és alaki jog. A házassági jog még ma is tisztán egyházi. A magyar polgárok nagy többségére döntők a canonjog ezredéves tételei. Uralg még e téren Gratiau s egyéb scholasticus barátok éspápák bölcsessége, mely félreértettaristotelesi logika és metapbysika alapján egy theologiai jogot construált örök igazság czime alatt. Ezen, az idők folyamában gyakran értelemnélküli, kegyetlen, forradalmi, erkölcstelenné vált jogot állami hatalmunk végrehajtja, mintha csak III. Innocenz korában volnánk. A becsület védelme tisztán polgárjogi. A patriarchális wergeldium rendszere, a mint azt