Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 16. szám - A perköltségek jogi természetéhez - Törvényjavaslat a műemlékek fentartásáról

— 130 38. §. A kisajátítandó tárgyak értéke a becsléskor létező árak [ szerint határozandó meg. E meghatározás alapjául a tiszta jövedelem, a helybeli árak, haszonbérek és egyéb a közönséges adásvevésnél számbavétetni szokott körülmények szolgálnak, de a kisajátítás alá eső építmények műbecse, vagy a tulajdosnak a kisajátítandó tárgy iránti különös előszeretete, és a kisajátítandó tárgyak értékének valamely beállható változásból remélhető emelkedés beszámításba nem vétethetnek, valamint azon javítások sem, a melyek a birtokos által a kisajátítási eljárás elrendelése után, a kisajátítás alá eső területen tétettek. 39. §. A kártalanítási összeg megállapításánál nemcsak a valósággal kisajátított ingatlannak értéke veendő számításba, hanem a) azon értékveszteség is, a melyet az ingatlan megcsonkítás, vagy részekre szakítás által szenved ; b) azon költségek, a melyek megkívántattak arra, hogy a birtok, a melyből egy rész kisajátittatott, a kisajátítás előtt gyakorolt módon továbbra is használható legyen ; c) azon költségtöbblet, a melyet a megmaradt birtokrésznek a kisajátítás utáni használata a kisajátítás előtti állapothoz hasonlítva igényel. 40. §. Az eljárásra és a kártalanítási öss/eg megállapítására azon kir. törvényszék illetékes, a melynek területén a kisajátítás alá eső ingatlan fekszik. 41. §. A kir. törvényszék, mihelyt a kisajátítási terv hozzá érkezett, a kisajátítandó ingatlan megbecsültetése végett egy birói tagját kiküldi s melléje jegyzőkönyvvezetőül a törvényszék egyik hivatalnokát kirendeli. 42. §. A kiküldött biró a hely színén teljesítendő becslésre s a bíróság székhelyén folytatandó tárgyalásra, a vallás-és közoktatásügyi miniszteri megbízottal egyetértve, határnapot tüz ki. E tárgyban hirdetményt bocsát, ki, melyben minden érdekelt fél megidéztélik és figyelmeztetik, hogy ezen tárgyalás folyamában a bíróság a kártalanítási összeget is megfogja állapita i s hogy az elmaradó felek számára gondnok fo<f neveztetni. Figyelmeztetendők végre a felek ezen hirdetményben, hogy a kisajátítandó ingatlan értékének megbecsülése végett kifogástalan szakértőnek a tárgyalásnál jelenlétéről gondoskodjanak. Ezen hirdetmény a 28. §. második és harmadik bekezdésében előirt módon közzéteendő s ezen felül kézbesítendő mind a miniszteri megbízottnak, mind a tervleirásban megnevezett tulajdonosnak s a telekkönyvi érdekelteknek. Azon körülmény, hogy az elrendelt kézbesítések a telekkönyvi érdekeltek egy részének kezeihez nem eszközkltethettek, a további eljárást meg nem gátolja. A községi elöljáróság tartozik a hirdetmény kihirdetéséről szóló bizonyítványát a kiküldött bírónak a tárgyalás megkezdése előtt átadni. 43. §. A kiküldött biró eay szakértő becsüst és a netalán távo'levők részére gondnokot nevez. 44. §. A tárgyalás a hely szinén megjelentekkel s az elmaradtak részére kinevezett gondokkal megkezdetvén, a kiküldött biró a kártálanitási összegre vonatkozó egyesség létre nem jötte esetén a feleket felszólitja, hogy a kár megbecsülésére szakértőket nevezzenek. 45. §. A szakértőknek a törvénykezési rendtartásban kijelölt j kellékekkel szükséges birniok. Különösen a telekkönyvi érdekeltek mi üt szakértők nem alkalmazhatók. (Befejezése köv.) Különfélék. — Hodossy Imre képviselő ur f. hó 9-én az igazságügyek iránt érdeklődő képviselőket pártkülönbség nélkül értekezletre hivta egybe a budapesti ügyvédi kamara helyiségébe. A tanácskozmány alapját a budapesti ügyvédi kamarának az igazságügyminiszterhez intézett felirata és törvényjavaslat-tervezete képezték. Hodossy vázolta az ügyvédség terén észlelhető bajokat. Szükségesnek látja az autonómia tágítását, az alaposabb előkészültséget, hosszabb gyakorlatot, a fegyelem szigorítását, az ügyvéd anyagi garantirozását, az ügyvédi kötelesség szigorú teljesítését, a zugirászat kiküszöbölését, az ügyvédi képviseletet kizáró törvények módosítását. Teleszky az ügyvédség bajai forrását az ügyvédek feles számában találja. Magyarországon van 4660 ügyvéd, mely számból magára Budapestre 680 esik; tehát az ügyvédek száma a francziaországi és poroszországi ügyvédek együttes számát meghaladja. Az 1877-ik staíistikai adatok szerint kimutatott ügyszámból esik Magyarországon egy ügyvédre: *) 1. Közpolgári per i., 2. Csődügy 0.,, Telekkönyvi per i.M 4. Úrbéri per 0.,3 5. "Váltó per 6.5 G. Kereskedelmi és báDya-per 0.3 7. Sommás per 104., 8. Tkvi beadvány 142., *; E kiszámítást a napilapok töredékesen és helytelenül közölték. Megjegyzendő azonban, hogy a sommás perek és telekkönyvi beadványok, miután e részben ügyvédi kényszer nem létezik, csak részben vesznek igénybe ügyvédi képviseletet, és hogy a telekkönyvi beadványod miután a hivatalos statistikai kimutatás a tulajdonképeni beadványokat a többi érkezvényektöl (kézbesítési ivek, bírósági megkeresvények, felsőbb-birósági határozatok stb.) el nemkülöniti, az összes érkezvények után van számítva. Kívánja, hogy a szülők lássák be. hogy tul van tömve az ügyvédi pálya. Veszter nem remél segithetr ügyvédi rendtartás által. Az ügyvédség szabadságát csak a nyilvánosság és szóbeliség mellett helyeselheti. Antal kívánná, hogy az 1861—1364 közt kiadott diplomák revisió alá vétessenek, a tkkönyvi beadványok ellenjegyeztessenek. Horváth Lajos az ügyvédek számának korlátlanságában találja a bajt. Ajánlja az ügyvédi vizsga szigorítását, a gyakorlat hosszabbítását, ügyvédek alkalmazását hivatalokra. Einmer óhajtja, hogy pártnélküli értekezletek jövőben is tartassanak. Chorin szükségesnek látja a kamarák reformját; a sommás eljárásban se lehessen más képviselő, mint ügyvéd; az ügyvéd legyen függetlenítve a bíráktól. A szóbeliséget behozhatónak nem tartja, előbb kell a királyi táblát decentralizálni. Juhász két hiányt lát: tekintély és kenyér hiányát. Határozati javaslat által kívánja felhívni a minisztert az ügyvédi rendtartás revisióójára. Ügyvédi turiff'at tart szükségesnek. Az értekezlet az ügyvédséget, mint az igazságszolgáltatás eszközét tekinti s helyzetét a közönség ér de kében óhajtja emelni. Ily értelemben lesznek felszólalások az igazságügyi budgetvita alkalmával. — A költségvetési vita folyamában, mint megbizható forrásból értesülünk, az igazságügyminiszter ur ki iogja jelenteni, hogy legközelebb törvényjavaslatot terjeszt be az ügyvédrendtartás olyszerü módosítása iránt, mint az a budapesti ügyvédi kamara tervezetében javaslatba hozatik. — Az „Annuaire de Jegislatiou etrangére", mely a párisi *société de legislation comparée« által évenkint kiadatik, legutóbb megjelent kötetében az 1878. évi magyar törvények vázlatát közli Dr. Nagy Ferencz nagyváradi jogtanár tollából. A magyar büntető törvénykönyvet külön ismerteti Martinét. Minden egyes fejezet haiározmányait röviden összevonva tárgyalja, s utal egyszersmind a törvénykönyv azon szóhű fordítására, melyet a franczia igazságügyminisztérium a »Collection des principaux codes etrangers« gyüjte[ menyben kiad. — A megkegyelniezések kérdeményezésere vonatkozólag a »Fegyintézeti Ertesitö«-ben olvassuk: »Azon rendkívüli esetekben, midőn a kcgyelmezési tárgyalás a korona részéről kezdeményeztetik, a legfelsőbb kézirat a monarchia mindkét részére egyenlő szöveggel szokott kiadatni. A szükséges kulcsot tehát egyedül az igazságügyi minisztérium kezdeményezésére indított tárgyalások irányeszméinek fejtegetése adhatja meg. Az eljárásra támpontot nyújtó irott szabály nem létezik ; e hiányt nálunk — ahol a föltételes szabadonbocsátás intézménye még tényleg életbe léptetve nincs, s igy a kegyelmezésre ugy az igazság és méltányosság kiegyenlítésénél, mint kiváltképen a fegyenczek javításánál, nagy feladat várakozik, — a gyakorlat törekedett egyes irányeszmék kidomboritása által pótolni. A kegyelmezés rendesen oly feddetlen előéletű fegyenczekre hozatott javaslatba, akik börtönbüntetésüknek legalább felét már kiállották, s eddigi viseletük, erkölcsi javulásuk, önképzésük és munkásságuk által biztos reményt nyújtottak az iránt, hogy jövőre a társadalom hasznos tagjai lesznek; figyelemre méltattak az ártatlanul sújtott család erkölcsi és vagyoni érdekei; előre mérlegeltetett ama hatás, melyet a kegyelmezés személyi szempontból a fegyintézetben és a szabadonbocsátandó jövő tartózkodási községében vagy a bűntett színhelye környékén gyakorolni fogna; számbavétetett a börtönben megrongált, de a szabadulással még helyreállithatónak tartott testi egészség; végre tekintet fordíttatott a jellemet sok irányban visszatükröző bűntettekre s ezek elkövetésének viszonyaira. Ezen irányeszmék elég helyes utat körvonaloznának, azonban aczélzott eredményhez sokszor csak bénulva juthatnánk: mert a kegyelmezési tárgyalás kezdeményezése kizárólag miniszteri akarat kifolyása lehetett, s igy hivatalból való előterjesztésnek legfontosabb horderejű esetben sem volt helye; mert a kezdeményezés és a tárgyalás oly nehézkes formákkal és aparatással járt, hogy épen e miatt egyes fegyintézeteknél több