Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 15. szám - Az itélet kihirdetése körüli viszásságok a sommás eljárásban

— 118 — nem alaptalan reméayt adja, hogy annál kíméletesebben fogják magukat viselni csak az öltalános csődtömegre szorult szerencsétlen hitelezők ellenében. Mit ér a gyakorlati élet eme tapasztalata ellenében az, hogy a javaslat 164. §-a szerint azon körülmény, hogy a külön tömegek iránt vezetett számadások ezen tömeg iránt jogosult hitelezők külön kritikája alá esnek, ha egyszer e kritika fölöttitéletet mondani a csődbíróságra van bízva, melyről az általános emberi gyarlóság folytán feltételezni lehet, hogy inkább fogja pártját fogni a különben közvetlenül vagy közvetve az általános csődtömegre nehezülendő költségeknek illetve kezelésnek, mint a zálogos hitelezőknek, kik a csődbíróság hatáskörét kikerülhető joggal birnak. Igaz, hogy mindene azzal lehet válaszolni, hogy ott van a javaslat 100. §-a, mely szerint az ingatlan javak által biztosított zálogos hitelezőknek jogukban áll a dologi biróság utján külön gondnokot választani. De ezen rendelkezés nézetünk szerint nem ér semmit, ba e joggal a csődválasztmány is élhet, ha e csődválasztmányt nem » zálogos hitelezők választják, mert ezek valószínűleg a csődben nem is jelentkeznek, és ha jelentkeznek, valószínűleg leszavaztatnak. S azután mit ér a 100. §. szerinti külön gondnok, ha ilyen a 99. §, szerint a maga körében csődtömeggondnoknak tekintendő, tehát a csödválasztmány közege, és eljárásában a csődtörvény által szabály oztatik, azon csődtörvény által, mely 47. és 53. §-aiban megenged i, hogy a külön tömegek kezeléséből származó költségekés tartozások előnyös tételként a jelzálogos hitelezők követelését megelőzzék. Mindezek folytán mi a javas'attal némileg ellenkező eredményre jövünk, s annak megvalósítását szeretnők a törvényben látni, hogy: a) A csödtömeggondnok a jelzáloggal terhelt ingatlannak elárvereltetését a polgári törvénykezési rentartásban szabályozott öukénytes árverés után szorgalmazbatja. b) Ha jelzáloggal terbelt ingatlan akár jelzálogos hitelező, akár a tömeggondnok szorgalmazása folytán árverésen eladatik, a befol)t vételár a törvénykezési rendtartás szabványai szerint osztandó szét és csak a vételár-feles'eg teendő át a csődbírósághoz. c) Ha a tömeggondnok a jelzáloggal terhelt ingatlan kezelésébe a csödhitelezők érdekében beavatkozni akar, a polgári törvénykezési rendtartás szerinti illetékes bíróságnál kérheti a végrehajtási zárlat elrendelését és ha a jelzálogos bitelezők indokolt ellenmondással nem élnek, akkor a tömeggondnok zárgondnoknak kinevezhető. A tömeggondnok mint zárgondnok jogai és kötelességei a zárlatot elrendelő biróság eljárását szabályozó törvény rendelkezései által határoztatnak meg. Dr. Berkovits Ferencz. Az ítélet kihirdetése körüli viszásságok a sommás / eljárásban. Felső bíróságaink határozatai néha nemcsak hogy a jogtudomány mai fejlettségének színvonalán nem állanak, de sőt a felületes munka s elhamarkodottság nyomait hordják magukon, mélyen elkeserítve a feleket, kik arról kénytelenek meggyőződni, hogy a biróság — hová igazságszolgáltatás végett fordulnak, — ügyöket kellő áttanulmányozásra, komolyabb megfigyelésre sem érdemesiti. A szaklapok nagy hasznára vannak s kitüDÖ szolgálatot tesznek az igazságszolgáltatásnak azzal, ha a joggal és törvénynyel nyíltan ellenkező bírói határozatokat közzétéve, a jogászközönségnek alkalmat nyújtanak a hozzászólhatásra s a felmerült vitás kérdéseknek alapos tárgyalására. Ez indított engem is arra, hogy az alábbi jogesetet nyilvánosságra hozzam. K B. 1875. évi január hó 10-én 500 forintot felkölcsönözvén, kötelezte magát, miszerint a kölcsönösszeg után kikötött 7°/0 kamatokat évenkint utólagosan s pontosan, a tőkét pedig kívánatra bármikor meg- illetőleg visszafizetendi s a kamatok pontos fizetésének elmulasztása esetén azok évi összegei után ujabb 7°/0 kamatot fizetend. N. B. ezen kölcsönbeli tőketartozása és járulékai erejéig édes atyja N. M. készfizető kezességet vállalt és a követelés biztosítására tulajdonául nyilvánköuyvileg bejegyzett ingatlanságát jelzálogul lekötötte, s ezen ingatlanra a zálogjog be is kebeleztetett. A fizetési kötelezettség nem teljesittetvén, a követelés per utjáni behajtása vált szükségessé, s e végből a sommás eljárás, mely a kötvényben kikötve lett, az e. . i kir. járásbírósághoz mult 1879. év június hó 25-én beadott keresettel folyomatba tétetett, s N. B. mint egyenes adós, N. M. pedig mint készfizet ő kezes és a jelzálogtárgy tulajdonosa az 500 frt kölcsöntőke, ennek 1878. évi január hó 10-től a végkielégítésig járó 7°/0 kamata, ugy ezek évenkinti összegei után a lejárattól számitandó ujabb 7°/, kamatok s a perköltségeknek 8 nap alatt leendő megfizetésébea egyetemlegesen elmulasztaltatni kérettek. A kitűzött tárgyaláson (1879. évi július hó 17-én) alperesek egyike sem jelent meg; mivel azonban a járásbíróság székhelyén kívül lakó elsőrendű alperes N. B. megidéztetését igazoló vétbizonylat még meg nem érkezett, makacssági ítélet hozható s kihirdethető nem volt; a tárgyalást vezető járásbiró felperes előtt csupán azon kijelentést tette, hogy azon esetben, ha a beérkezendő kézbesítési ív elsőrendű alperes szabályszerű idéztetését igazolandja, alperesek a kereset értelmében marasztaltatni fognak, ellenkező esetben pedig az ügy tárgyalására ujabb batáridő fog tűzetni. Ily körülmények között teljesen nyugodtan várta felperes az 1868. 54. t.-cz. 111. §-a alapján hozandó Ítéletet, esetleg az ujabb tárgyalási határidőt tűző végzést. Hosszas várakozás daczára azonban mi értesítést sem nyervén, az ügy miben állásáról biztos tudomást nyerendő, (1879. évi augusztus hó 29-én) a járásbírósághoz ment, hol a már irattárban elhelyezett ügyiratok között felette nagy meglepetésére ily tartalmú ítéletet talált: ... »0 Felsége a király nevében, az e.. i kir. járásbíróság »mai napom egyedül megjelent felperessel letárgyalt sommás szóbeli perben következően »Itélt«: Alperesek kötelesek, éspedig: N. B. mint egyenes adós, s ennek vagyontalansága esetén N. M. mint kezes a keresetbe vett 500 frt tőkét, ennek 1878. január hó 10-től számitandó 70/° kamatait és 21 frt 97 kr. perköltséget 8 nap alatt különbeni végrehaj. tás terhe mellett felperesnek megfizetni.* »Indokok: A beérkezett kézbesítési bizonylat tanúságaként, törvényszerűen megidézett alperesek jelen per felvételére kitűzött határnapon a kiszabott két óra alatt meg nem jelenvén, a ptvrtslll. §-a alapján felperes kereseti kérelméhez képest őket marasztalni kellett. Ezen, felperes előtt szóval kihirdetett ítélet alpereseknek kézbesittetni rendeltetik. Kelt E.. .-iben 1879. évi július hó 19-én« Az itt szószerint közlőtt ítélet rendelkező része és annak indokolása lényeges ellentmondást tartalmaz. Ugyanis a rendelkező rész nem a keresetlevél petituma szerinti marasztalásttartalmaz, mivel alperesek nem egyetemlegesen marasztaltatnak, és a kamatok évi összegei után azok lejáratától folyó ujabb 7% késedelmi kamatok egészen mellőzve lettek ; az indokolásban pedig mindezek daczára az mondatik, hogy: ^alpereseket felperes kereseti kérelméhez képest marasztalni kellett.* Ezen most felhívott s 1879. évi július hó 19-ről keltezett ítéletnek azon része pedig, mely a pert az ítélet kelte napján tárgyaltnak s az ítéletet felperes előtt szóval kihirdetettnek mondja, nyílt valótlanságot tartalmaz; mert: 1-ször a tárgyalás a felvett jegyzőkönyv szerint nem július 19-én, hanem július 17-én tartatott, s mert 2-szor a már elmondott okból nem a tárgyalás napján, hanem csak később a kézbesítési iv beérkezte után (1879. évi július hó 19-én) hozott Ítélet felperes előtt ki nem hirdettetett, de ki sem hirdettethetett, miután a marasztaló Ítélet csak a vétbizonylat beérkeztével: 1879. július 19-én volt meghozható, tehát ezen ítéletet a tárgyalás napján (július 17-én) felperes előtt kihirdetni nem lehetett. H°gy jelen esetben a kereset értelmébeni marasztalásnak van helye, az nézetünk szerint minden kétségen kívül áll. A már előadottakból pedig, nevezetesen a per bírája által felperes előtt tárgyalás alkalmával tett azon kijelentésből, hogy azon esetben, ha a megérkezendő kézbesítési iv elsőrendű alperes törvényszerű megidéztetését igazolandja, alperesek a keresetlevél értelmében marasztaltatni fognak, ugy azon körülményből, hogy az itélet elutasító (és pedig indokolt elutasító) részt nem tartalmaz, minek pedig azon esetben, amidőn a marasztalás nem mindenben a kereseti kérelemhez képest mondatik ki, múlhatatlanul helyt foglalnia kell, okszerüleg következtethető volt, hogy a járásbiró ur is a kereset értelmében találta marasztalandóknak alpereseket, s csakis az irásba foglalásnál követtetett el tollhiba. Felperes tehát 1879. augusztus hó 30-án kérvényt nyújtott be a per bíróságához, melyben a körülményekből kitetszőleg hibásan szerkesztett s felpereselőtt soha ki nem hirdetett itélet rendelkező részének a kereset petituma szerinti kiigazítását s ekként az indokokkal összhangzatba hozatalát, vagy pedig a sérelmes ítéletnek jogorvoslat alkalmazhatása tekintetéből való kiadatását, esetleg kihirdetését kérte. Ezen kérvényre következő végzés hozatott: »Az ítéletben közbecsuszott tollhiba, a marasztalást illetőleg, következőleg igazittatik ki: Alperesek kötelesek és pedig N. B. mint egyenes adó?, s ennek vagyontalansága esetén N. M. mint kezes, a keresetbe vett 500 frt tőkét, ennek 1878. január hó 1-töl járó 7°/0 kamatát, ugy ezen kamatok összegei után, a lejárattól számitandó ujabb 7°/0 kamatát, 21 frt 97 kr.