Magyar Themis, 1880 (10. évfolyam, 1-40. szám)

1880 / 1. szám - A váltóbirtokos biztosítási viszkeresetéről. (A váltótörvény 29. §-ának magyarázatához.)

Tizedik évfolyam. 1. szám. Budapest, 1SS0. január 1. KtUBn mellékletek : a „Döntvények gyűjteménye" az „Igazságügyi rendeletek Iára" és az ..Igazságügyi törvények anyaggyüjtemenynyel". A kéziratok a szerkesztőséghez, a meqrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendók. Szerkesztőség: Nagy korona-utcza II. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR TI I EMIS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Előfizetési árak a „Magyar Themis", a „Dilntvények gyűjteménye' és az „Igazságügyi rendeletek tára" czimil mellékletekkel együttesen: egész évre 10 lorint, félévre 5 forint, negyedévre 2 forint 50 kr. Az előfizetési pénzek b é r m e i legczélszerübben p o s t a u t j • fcüldeiidík. i.lékr.'l MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. TARTALOM: A váltóbirtokos biztosítási viszkeresetéről. (S. S.) — A férj- batalma a nő vagyona felett. Dr. D e 1 l'A d a m i Rezső ügyvédtől. — Jogirodalom. (I. Das EbeUindemiss des bestebenden Ehebandes-. Dr. Wilhelm Fuchs. II. Törvényjavaslat a házasság megkötésének és felbontásának feltételeiről. Sztehlo Kornéltól. III. Zsidó házassági jog. Ugyanattól.) Dr. Eeiner Edétől. — Észrevételek az uzsora-törvényjavaslathoz. — Kendelet a kézbesítésekről.— Különfélék.— Legközelebbi csődbejelentési batáridők. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből.— (Csődök. — Csödmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhivások). — Külön melléklet : a »Döntvények gyűjteményéinek egy ive. A váltóbirtokos biztosítási viszkeresetéről. (A váltótörvény 29. §-ának magyarázatához.) (S. S.) Ha az intézvényezettnél a fizetés (aváltótörv. 29. §. 1. v. 2. pontja szerint) veszélyeztetettnek mutatkozik, midőn a váltó elfogadás végett annak bemutatva még nem lett, követelhet-e a váltóbirtokos az előzőktől biztositást? A kérdést váltótörvényünk nyitva hagyja. A 25. §. sze rint a váltóbirtokos arra nézve, hogy a váltóban kitett, illetőleg az el nem fogadott összeg az el nem fogadásból keletkezeit kéltségekkel együtt lejáratkor ki fog fizettetni, a felvett óvás kiadása mellett biztositást követelhet a kibocsátótól s a forgatóktól: ha az elfogadás általában nem, vagy megszorítással, avagy nem az egész összegre történt. A 29. §. szerint pedig biztonság hiánya miatti viszkeresetnek van helye, ha a váltó ugyan elfogadtatott, de az elfogadó csőd alá jutott, vagy az ellen a váltó elfogadása, illetve kiállítása után valamely pénzbeli tartozás miatt a végrehajtás siker nélkül megkísértetett. Sem az előbb, sem az utóbb idézett §. alá nem tartozik a felvetett eset. Igaz ugyan, hogy szószeririt véve, látszólag ezen esetet is öleli fel a 25. §., mert hisz igy hangzik: »ha az elfogd dás általában nem, vagy megszorítással, avagy nem az egész összegre történt«, már pedig azon esetben, ha a váltó elfogadás végett bemutatva nem is lett, az elfogadás szintén nem történt. Ámde az idézett §. nyilvánvalóan csakis azon esetre vonatkozik, ha az elfogadás egészben vagy részben megtagadva lett, nem pedig azon esetre, ha az elfogadás azon okból nem történt, mivel a váltó elfogadás végett bemutatva nem is lett. Az Apáthyféle tervezet megfelelő 91. §-a e tekintetben még világosabb. Szövege igy hangzik: >Ha az elfogadás megtagadtatott, vagy megszorítással avagy nem az egész összegre történt.« De a törvényi szöveg sem hágy ez iránt kételyt. Maguk az egymással párhuzamba állított különféle eshetőségek is igazolják ezt, miután a három között kettő, a megszorítással vagy nem az egész összegre történt elfogadás esetei, már a dolog természeténél fogva feltételezik az elfogadás végetti bemutatást. Az sem tekinthető czáfolatnak, hogy hiszen a biztosítási viszkeresethez minden esetben óvás felvétele szükséges, és igy az elfogadás végetti bemutatásnak úgyis meg kell történnie, ha a váltóbirtokos biztonsági viszkeresettel akar élni; miután pedig óvás felveendő, a váltó bemutatandó: ilyenkor vagy történik az elfogadás és biztonságra ok nem forog fen, vagy megtagadtatik az, sakkor a biztonsági viszkereset ugy is megilleti a váltóbirtokost. Ámde ez tévedés és esetünk valóban fedve nincs, mert akkor, midőn a váltóbirtokos épen azon oknál fogva, mivel a fizetés az intézvényezettnél veszélyeztetettnek mutatkozik, a váltót az intézvényezettnél bemutatja, hogy biztositási viszkeresettel élhessen, a törvény neki e biztonság iránti követelést nem adja meg. A 25. §-ra ugyanis nem fog hivatkozhatni, ha az intézvenyezett, ki csődbe jutott, végrehajtást szenvedett, — mely tények folytán a váltóbirtokos biztonságot keres, — a váltó elfogadását egyáltalában meg nem tagadja. A 29. §-ra pedig nem hivatkozhatik, mert ezen §. szerint a váltóbirtokos máris egészben vagy részben elfogadott váltó alapján követelheti csak a biztositást. Elfogadás hiánya miatti biztositási viszkeresete nincs: a csődbe jutott intézvény ezett azelfogadást meg nem tagadja.Biztonság hiánya miatti viszkeresete nincs: mert a 29. §. szerint ennek az eme §. 1. é* 2. pontjában foglalt esetek fenforgása mellett csak akkor van helye, ha a biztositandó váltó már egészben vagy részben elfogadva lőn. Hogy ezen §. szerint a váltó egészbeni vagy részbeni elfogadása az 1. és 2. pont alatti tényeket (csőd, végrehajtás) kell, hogy megelőzze, kiviláglik ugy az első bekezdés szövegéből,mint azl. és 2. pontból, melyben az »elfogadó« csődbejutása—. »az elfogadó* elleni sikertelen végrehajtásról s nem az intézvényezett-éről az intézvényezett elleni sikertelen végrehajtásról van szó. Ha tehát a váltóbirtokos arról, hogy az intézvényezettnél a 29. §. elfogadta veszély-esetek egyike fenforog, akkor nye.r tudomást, midőn a váltó elfogadás végett még bemutatva nem lett, biztonság hiánya miatti viszkeresettel nem élhetne. Vajon öntudatosan, avagy feledékenységből történt-e a törvénynek ily hézaghagyó szövegezése? Annyi kétségen felül áll, ! hogy igy a váltóbirtokos igen sok esetben elesnék a biztosítástól, s annyi kétségkívüli továbbá, hogy ez a törvény világos ratiójának szempontjából áthídhatlan hézagot képezne. Ezen egész fejezet ugyanis azt veszi czélba, hogy a váltóbirtokosnak joga legyen biztosításhoz mindazon esetekben »ha — mintApáthy indokolásában mond — az adós oly körülmények közé kerül, melyek közt emberi számítás szerint az ígért fizetés hiánytalan teljesitése nem remélhető.« Csak annyiban tartalmaz megszorítást, mennyiben, követve aném. váltórendszabályt, taxatíve sorolja elő azon eseteket, melyekben a fizetés veszélyeztetettnek tekinthető. Kevésbé van a fizetés veszélyeztetve, ha a váltó még elfogadva nem lett, midőn az intézményezett csődbe jutott, vagy ellene sikertelen végrehajtás lett vezetve ? Miért ne legyen a váltóbirtokosnak ily viszkeresete, ha ezen »körülmények« az elfogadás végetti bemutatás előtt beállanak? A logica arra választ nem ád. Még kevésbbé indokoltnak mutatkozik ily felfogás, ha tekintetbe vesszük azt, miszerint az elfogadás végetti bemutatás (a vásári és lát utánra szóló váltók kivételével) nem kötelessége, hanem joga a váltóbirtokosnak, •melyet lejáratig bármikor érvényesíthet. Miért szenvedjen a váltóbirtokos joghátrányt oly cselek vény elmulasztása miatt, mely cselekvény teljesitésére kötelezve nincs s illetve már azért is, mivel ezen cselekvényt az intézvényezett csődbejutása után s nem annak előtte teljesítette ? Nézetünk szerint azonban a törvény máskép magyarázandó. Igaz ugyan, hogy a biztositási viszkeresetről szóló fejezet 2. tételének felirata: »biztonság hiánya miatt az elfogadó nál«, s igaz, hogy a 29. §. egészen vagy részben elfogadtatott váltóról, az 1. és 2. pontban, valamint az utolsó bekezdésben »elfogadóról« szól, s hogy ugyanezen szakasz 4 bekezdése, mely szerint a 1. és 2. alatti esetekben a váltóbirtokos és minden