Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 10. szám - Egyházjogtan különös tekintettel a magyar protestans egyház jogi viszonyaira

— 71 — Daczára annak ugyanis, hogy az üzlet pangása évek óta általános és hogy ennek következtében mindazoknak jövedelme, kik saját iparukkal és munkájukkal keresvén életfentartásukat, a Ill-ad osztályú jövedelmi adóval rovatnak meg, évről-évre nagyobb és aggasztóbb mértékben csökken: a pénzügyi közegek ezen adó kivetésénél ugy járnak el, mintha mindezen viszonyoknak épen ellenkezője állana, — szemet hunynak a tényleges viszonyok tekintetében és a folyó évi jövedelmi adót, az előbbi évek mértékét még tetemesen meghaladó öszszegekben ugy szabják meg, mintha az üzletek virágoznának, mintha a polgárok jövedelme tetemesen szaporodott, jólléte gyarapodott volna! Azon társadalmi osztályok közt, melyek ezen eljárás által méltatlanul és igazságtalanul sújtatnak, egy sincs, mely ezt súlyosabban nn gérezné, mint a hogy ezt az ügyvédi kar megérzi. Hogy az ügyvédek keresete az általános üzleti viszonyok állásával mily szoros és közvetlen összeköttetésben áll: ezt bővebben fejtegetnük nem szükséges, mert hiszen az ügyvéd minden jövedelme jobbára abból áll, a mivel a közforgalom egyes transactióin il való közreműködése és az ezekből eredő jogi kérdések elintézése jutalmaztatik ; amiből önkényt következik, hogy a jelenlegi üzletpmgás mellett az ügyvédnek ilynemű közreműködése évről-évről csekélyebb s igy jövedelme is évről-évre csökken. Hozzájárul még ezekhez több ujabb törvénynek intézkedése, melyszámos ügyvéd keresetét a meg nem adóztatható zugirászok kezeibe juttatta és igy számos ügyvédet még az általános üzletpangás mellett lehető csekély jövedelemtől is megfosztotta. Hogy ily viszonyok közepette a pénzügyi adniinistrátió közegei mily alapon és mi czimen törekedhetnek oda, hogy az ügyvédek a folyó évben még az előbbi években fizetett adónál is magasabb adóösszegekkel megrovassanak: az előttünk megfoghatlan, de oly szomorú tény, melynek orvoslásáért Exellentiádhoz egész karunk nevében hivatalosan folyamodni elengedhetlen kötelességünknek taitjuk. A polgárok áldozatkészségét az állam szükségleteinek fedezéséhez nem fokozhatja az, ha velők szemben nyilván alaptalan követelések támasztatnak, melyeknek méltatlan voltát a köztudomású tényleges viszonyok nyilván valóvá teszik. A pénzügyi administratió közegeinek ilynemű eljárása csak elkeseredést szülhet, valaminthogy bizonyára Nagyméltóságodnak a közjó előmozdítására irányzott intentiöival is ellenkezik. Járuljon mindenki a suiyos közterhekhez, ha erejének megfeszítésével is. — de megfelelő arányban ugy, hogy akkor követeltessék tőle nagyobb kereseti adó, midőn a kereset, midőn a jövedelem nagyabb és nem megfordítva, mint ez jelenleg történik. Azon kérelemmel járulunk ezek folytán Exellentiádhoz, hogy sürgősen intézkedni méltóztassék, miszerint a folyó évi jövedelmi adó megállapításánál az üzletek általános paugása valamint az is szem előtt tartassék, hogy ezen pangás következtében az ügyvédek jövedelme évről-évre általában csökken, s igy a fo'yó évben még a mult évinél is szükségképen csekélyebb, és hogy e szerint az ügyvédekre ez évben általán véve tulmagas összegekben javaslatba hozott jövedelmi adó a tényleges viszonyoknak megfelelően leszállittassék. Budapesten 1879. februir 28-án. A budapesti ügyvédi kamara. — Az igazságügyminiszteriuin a budapesti ügyvédi kamara felterjesztése folytán a következő rtndeletet bocsátotta ki: Mult év deczember 6-án 2175. sz. a. kelt felterjesztésére értesítem a kamarát, hogy a pénzügyi királyi miniszter ur f. é. február 6-án 6935. sz. a. kelt rendeletében az összes letéti pénztárakat figyelmeztette azon téves eljárásra, melynélfogva némely adóhivatal az 1878. évi május 8-án 26294. sz. a. kelt s a » Pénzügyi Közlöny« ugyanazon évi 17. számában közzétett szabályrendeletet helytelenül értelmezvén, a birói letét kiadását nemcsak azon esetben teszi a meghatalmazás hitelesítésétől függővé, midőn a meghatalmazás kizárólag a letét felvételére vonatkozik, hanem az esetben is, midőn az ügyvéd a megbízó fel összes peres vagy törvénykezési ügyeire és az azokból folyó ügyekre, Víigy azon peres vagy törvénykezési ügyre vonatkozó meghatalmazványnyal jelentke/ik, a mely ügy-, illetve ügyekből az u'alványozott birói letét származik. Minél fogva a nevezett kir. miniszter ur értesítette a letéti pénztárakat: hogy az idézett körrendelet értelmében csak az esetben szükséges hitelesített meghatalmazvány, a midőn az kizárólag a letét felvételére szól. Budapesten, 1879. február 13-án. Az igazságügyminiszter rendeletéből: Berczelly Jenő, miniszteri tanácsos' Az 1874. 34. t.-cz. 79. §-a szerint akkor is, ha a biróság feljelentésére kéretik a fegyelmi eljárás megindítása, mindenkor nem csak a kamara ügyésze, hanem vádlott is meghallgatandó. Lőrinczy Imre debreczeni ügyvéd ellen hivatalból indított fegyelmi ügyben a debreczeni ügyvédi kamara 1878. évi augusztus 18-án 826. szám alatt következő határozatot hozott: Lőrinczy Imre ügyvéd ellen a fegyelmi eljárásnak helye nem találtatik s a közlött iratok jelen határozat jogerőre emelkedése után a miskolczi kir. törvényszékhez visszaküldetni rendeltetnek. Indokok: Mert panaszlott ügyvédnek azon ténye, hogy elfogadta Rácsok Istvánnak azon önkényt tett ajánlatát, mely szerint ez a peres ügyeiből egyesség vagy per utján beveendő összegnek felerészét ügyvédi jutalomképen panaszlott ügyvéd részére odaígérte, továbbá, hogy panaszlott ügyvéd ezen ajánlat folytán megbízója ellen ügyvédi jutalomdijának behajtása végett pert kezdett, — fegyelmi eljárás alá vonható, törvény által tiltott cselekményt nem képez. Az pedig, hogy Rácsok István ajánlata ad-e panaszlottnak és mennyiben követelési jogot, mely a közlött biztosítási feloldási ügyben érdemleges birálat és elintézés tárgyát nem is képezte, az illető biróság által polgári uton eldöntendő kérdés lévén, a kamara bíráskodása alá nem tartozik. Ezen határozat ellen a kamarai ügyész felebbezést nyújtott be, mert az 1874. 34. t.-cz. 57. §-a által tiltott ügyletet lát, mert az ügyfelet szabad rendelkezésben megszorítja annyiban, a mennyiben attól a per tárgya feletti rendelkezést tőle elvonja, és mert jogtalanul támadta a biztosítási végrehajtással 2326 frt 26 kr. erejéig, mivel az átengedett követelés felénél többet tesz. Mindezeknél fogva kéri a fegyelmi eljárást. Ezen felebbezés folytán am. kir. Curia mint legfőbb itélöszéknek fegyelmi tanácsa 1879. évi január hó 24-én 43. szám alatt következő határozatot hozott: A debreczeni ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának fentebbi számú és keletű határozata mint idő előtti hivatalból megsemmisíttetik, és ugyanaz utasittatik, hogy vádlottnak is kihallgatása után ujabban határozzon. Indokok: Mert az 1874. 34. t.-cz. 79. §-a szerint akkor is, ha a biróság feljelentésére kéretik a fegyelmi eljárás megindítása, mindenkor nem csak a kamara ügyésze, hanem vádlott is meghallgatandó. Tekintve, hogy a fegyelmi biróság határozatát meghozta a nélkül, hogy panaszlott ügyvédet a panasz tárgyára nézve kihallgatta volna : az idézett törvény rendelkezésének 6gyeimen kivül hagyásával hozott határozata hivatalból volt megsemmisítendő s azon biróság a fenébb kijelölt eljárásra utasítandó. A személyes bántalmazások megfeuyitésére a fegyelmi birőság nem illetékes, — mi egyébiránt ki nem zárja azt, hogy az illető ügyvéd ellen, ha ily cselekmény miatt az illetékes biróság által vétkesnek találtatik, a fegyelmi eljárás utólag meg ne indíttathassák. Kárász Erzsébet temesvári lakosnő Adám István temesvári ügyvéd elleni panasza folytán a temesvári ügyvédi kamara 1878. évi deczember 27-én 16. szam alatt következő határozatot hozott: Tekintve, hogy panaszlónö, panaszbeli állítását mivel sem támogatta és hogy különben is személyes bántalmazások megtorlása a kamara illetőségéhez nem tartozik, panaszlónö panaszával el-, illetőleg az illetékes hatósághoz utasittatik. A királyi ügyész ezen határozat ellen felebbez, mert Adám István ügyvéd botrányos viselettel vádoltatik, az pedig fegyelmi vétséget képez. Ennek folytán a m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék fegyelmi tanácsa 1879. évi január hó 24-én 42. sz. alatt következő határozatot hozott: Az első fokú fegyelmi biróság neheztelt határozata felhozott indokainál fogva, és még azért is helybenhagyatik, mert a személyes bántalmazások megfenyitésére a fegyelmi biróság nem illetékes, — egyébiránt ki nem zárja azt, hogy az illető ügyvéd ellen, ha ily cselekmény miatt az illetékes bíróság által vétkesnek találtatik, a fegyelmi ! eljárás, tekintettel az 1874. évi 34. t.-cz. 68. §. b) pontjában foglaltakra nézve, utólag meg ne indittathassék. Különfélék. — A „Jogászkor" f. h. 4-én befejezte a »Magyar JogászegyleU alapszabályainak tárgyalását. A tisztviselők és az igazgató-választmány megválasztása legközelebb történik meg. — A képviselőházban elhangzott az ismeretes kathedrai szabatossággal elmondott válasz a kir. táblai tanácselnöki kijelelő bizottságra vonatkozó interpellatióra, a nélkül hogy valakit komolyan meggyőzhetett volna. Ezzel majdnem egyidejűleg az absurd institutio gyakorlati alkalmazást is nyert. A mult hét végén ültek össze a táblai tanácselnökök, hogy uj magasztos tisztjükben először szerepeljenek. Igazi kortes-szellem uralkodott az egész tanácskozás felett; az élelmes chassez-croissez számtalan árnyalatai voltak észlelhetők a különféle indítványokban és szavazatokban. Az egész ülés alatt látszott, hogy a jó pezsdülő magyar táblabírói vér nem hagyja el magát, a mikor kinevezésről van szó. A kijelölés a leggyarlóbb szemfényvesztésnek bizonyult. Kilenczven körül volt az elbírálandó folyamodvány, és ezekből két jelölt kiszedendő. Volt ott a fővárosi birákon kivül számtalan név, a kinek hangzása az összes bizottsági tagok füleit ez alkalommal legelőször ütötte meg. Igy tudták meg, hogy ilyen nevü biró is létezik. Miképen lehet ilyen viszonyok közt elvárni, hogy valaki komolyan szavazhasson a felett, vajon ezen folyamodó kérelme tekintetbe vehetö-e, vagy nem? Mert hiszen a külső kellék, ügyvédi okirat, szorgalmi bizonyítvány az elnöktől, stb. megvan minden folyamodvány mellett, de honnét lehet a személyes meggyőződést szerezni, hogy a kijelelendő csakugyan elméleti és gyakorlati szakismerete alapján érdemes a táblai bírói állomásra. A kit senki nem ismer, erre nem is szavazhat jó lelkiismerettel. Az egész eljárás a birói méltóság megalázását képezi; komoly önérzetes biró nem fogja egy embernek, kitől a folyamodványon