Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 9. szám - A kényszeregyesség az Apáthy-féle tervezetben - Schmidt Katalin férjgyilkosnö bűnesete

- 62 los volt. Vádlottnő beismerte a tettet, állítván, hogy férjének bántal­mazása és Drexler Annának, kire féltékeny volt, izgatása következté­ben akkor önkívületben volt. Kriech István tanú azt vallotta, hogy vádlottnő a kezénél fekvő ollót férjére dobta, míg Drexler Anna tanú vallomása szerint e szavakkal: »S ha végednek kell lenni, ma lesz vé­ged!* férjének rohant s az ollót hasába fúrta. Az orvos vallomása sze­rint a férj, ki a seb folytán két nap után meghalt, valóban neje önkí­vületének tulajdonitá tettét, és azért neki, kivel 12 évig jó házasságban élt s 8 gyermeket nemzett volt, teljesen megbocsátott. A kir. ügyész az emberöles büntette miatt emelt vádat s tekin­tettel a fenforgó enyhítő körülményekre kérte a börtönbüntetés tarta­mának kiszabását. Dr. DelVAdami Rezső ügyvéd, a teljesen vagyontalan vádlottnő részére hivatalból kinevezett védő beszédéből következőket közöljük: »Tekintetes királyi Törvényszék! A fenforgó eset egyes ténykörülményei eléggé egyszerűek és vi­lágosak, hogy azok ismétlésétől eltekintsek. Nem szükséges azok ked­vező színezése sem; a tények ékesszólásával a nyelv nem verse­nyezhet. Mindnyájunkat meghatotta egy közönséges polgári eset oly végzetes fordulata, melyet első tekintetre a véletlennek tulajdonítani, szerencsétlenségnek jellemezni hajlandók vagyunk. A kir. ügyészség sem ad hitelt Drexler Anna előadásának, nem látja beigazolva az ölés előre megfontolt szándékát, enyhítő körülményül emliti fel tettesnő lelki állapotát; mégis olykép hozza összefüggésbe és mapyarázza az alanyi s tárgyi jelenségeket, hogy rajtok a szándékos emberölés bűn­tényének súlyos vádja megállhat. Ez összefüzéssel és felfogással nem értek egyet. Szerintem csak vétkes cselekedetről lehet egyáltalán szó; és a mit a kir. ügyészség enyhítő körülményül tekint, szerintem mentő. Az okkapcsolat, mint tudat, akarat, tett és eredmény kapcsolata, a lelki állapot mint beszámítás fölött döntő, a jelen esetben nézetem szerint azon minősítést és büntetést kizárják, melyet a közvádló ur indítványoz. Ezekkel részletesebben kell foglalkoznom. Tudom, hogy a védők végső refugiumául szokott tekintetni, ha lélektani elméleteknek fejte­getéséhez s alkalmazásához folyamodnak; de midőn ez előítélettel szem­ben is iparkodom az esetnek egyszerű és természetes lélektani elemzé­sét nyújtani, teszem ezt nemcsak meggyőződésem és kötelességem pa­rancsából, nemcsak alanyi felfogásom következtében védenczemnek s az ő személyében védett gyámoltalan árváknak érdekéről, hanem azért is, mert jelen jogállapotunk, tételes törvény szilárd talajának hiánya, a szakaszai szerint nem idézhető,csupán szellemében, mint a hazai tu­domány visszatükrözésében, követhető magyar büntetőtörvénykönyv jelen állása a birói gyakor'athoz és ezen biiói gyakorlatnak minden­kor tanúsított tiszteletre méltó készsége, az elmélet belátott haladá­sát követni, egyenesen arra utalnak, hogy az igazat közvetlen forrásá­nál, a tudományban keressem, melynek legnemesebb hatását az ártat­lanok oltalmában találom. Tek. kir. Tszék ! Távol van tőlem a szorosabb értelmű culpa bün­tethetősége iránt felállított elméletek s controversiák tengeréből me­ríteni érveket. Csupán egy általános tudományos tényt kívánok con­statálni és szorosan az esetből érvelni. Az általános tudományos tény a természettudomány illetékessé­gének elismerése a jog ténykérdései elbírálásánál. Igaz, hogy azon metaphysikai lélektan és theologiai erkölcstan, melyet évezredes ha­gyományos bűnként örököltünk, melynek kiinduláspontja s alaptétele az emberi lélek, s így az emberi akarat s öntudat egysége s egyenlő­sége, melynek alkalmazása az igazságszolgáltatásban egy személynek — első sorban a törvényhozó, utolsó sorban a biró személyének — benső öntudatából következtetni enged más személynek, a jogesetbeli alanynak öntudatára, lelki állapotára, tettének akaratosságára s indo­kaira, hogy ezen lelketlen s erkölcstelen lélektan és erkölcstan uralma teljesen még nem szűnt meg. Mindazonáltal napról-napra nőttön-nőve észleljük a természettudományi lélektan befolyását a jogtanok átala­kítására; észleljük e befolyást elsősorban a büntetőjog terén, a mentő s enyhítő körülmények tanának haladásában, azon igazság elismeré­sében, hogy minden bűncselekmény, mint magának a tettesnek szellemi szervezete, erkölcsi érzéke, bizonyos individualitást képez, melyet összes alkateiemeiből meghatároznunk, mely­nek büntetendöségét a felelősség számtalan fokai közül egyénileg meg­felelő foka szerint megállapítanunk kell. Innét a büntetés variabilitása, innét a biró szükséges szabad­sága, innét a törekvés áthidalni az ürt a törvény és az élet követelmé­nyei között. A régi iskola birája scholasticus distinctiói segélyével könnyen bánt el az esettel. Alkalmasint a kir. ügyész ur nézetét vallotta volna: bántalom, harag, ártani való szándék, halál: ölés büntette. Allitható-e egy kategóriába az, ki ölni akart, avval, ki ölni nem akart, és mond­hatni-e, hogy mindkettő ölt ? ez csak az élet kérdése, nem a régi isko­láé. Ez utóbbi csak akkor késik feleletével, ha »természetes« indokot, már t. í. olyant, mit ő annak tart (s mit tart ó nem annak!), nem ta­lál a tetthez. Pedig talán e szempontból is problematikus a jelen eset. Vagy komolyan hiszi-e a kir. ügyész ur, felteszi-e, fel'ehetönek tartja-e, hogy vádlottnő józan észszol, tudattal, szándékkal, vagyis rövidebben mondva akarattal cselekedett, midőn azon férfiú életét kioltá, kihez tizenkét évi békés, hü és boldog házasfrigy kötötte, kinek nyolcz gyermeket szült, ki gyermekeinek és saját életének fentartója volt ? Hiszi-e azt, hogy vádlottnő ez ollót ugy ragadta meg és dobta el magától, mintha múltját és jövőjét, életét és boldogságát megragadta s eldobta volna ? Hiszi-e azt, hogy jó emlékeit és jó reményeit meg­semmisíteni, egy kinos létet maga számára kovácsolni akart? Ha ezt hiszi, ki fogja osztani hitét? Ha pedig nem hiszi, ugy azon eredményt, mely az akaraton tul fekszik, azon tragikus plust miért tudja be vádlottnő szándékának ? Lehet-e itt a tettből szándékra következtetni, midőn ép a tett követ­kezményei kizárják azt, hogy a tett előzménye szándék lett legyen ? Kérdések, melyekre az üayész ur az eset kérlelhetlen logikájá­val felel. A tettből halál eredt: kész az okkapcsolat. A tettes felelős indulatának következményeiért: kész a vétség. Ha nem is volt szándékos a tett, vétkes marad azért, mert kellő figyelem, előrelátás, vigyázat elmulasztatott; pedig az lehetséges, és vádlottnő arra köteles volt. Ha nem is akart ölni, nem akart nem ölni, nem volt elég erős, indulatának ellenállni: ez is bűntett. Megingathatlannak látszik a felelet; pedig nem az. Nem áll meg alapja, az okkapcsolat, mert nem szabad megállnunk a physikai tett­nél mint oknál, hanem ez oknak okait, az okok lánczsorát kell vizs­gálnunk, hogy bizonyosak legyünk, hogy a végleg döntő psychikai okok mellett megáll-e az erkölcsi okkapcsolat? Nem áll meg a vétkesség­mert nem szabad megállanunk a tényleges mulasztásnál, hanem e mu­lasztás okait s azon értelmi s erkölcsi erőt kell vizsgálnunk, melylyel vádlottnő egyáltalán, s különösen a tettnek végrehajtásakor rendé', kezett. Mert ha ez erő oly csekély volt, hogy kizárta az eszmélés ké­pességét a tettnek elkövetésekor; ha vádlottnő nem volt képes előre­látni és figyelni, akkor őt mégis felelőssé tenni, nem tetteért, hanem lényeért, és azt mondani: »te rosz vagy, mert gyönge elméjű és gyönge erkölcsi erejű vagy; a te büntetésedet a társadalom érdeke kívánja figyelmeztetésként, hogy ezentúl kárt ne tégy* — ez, t. Törvényszék, erkölcstelen s igazságtalan dolog volna, ez észellenes kísérlet volna, a lehetetlent lehetővé tenni, és visszaesés a középkor barbár igazság­szolgáltatásának bűneibe, az őrültek s állatok büntetésébe. Pedig más alternatíva nincs adva, mint felmentés vagy büntetés a leirt mottóval. Mert a tett miatt büntetni javitásképen azt, kit lelki­ismerete örökké e végzetes tett emlékének áldozatává tesz, kit töre­delmes bánattal, fajdalomtól szétszaggatott szívvel látunk bűnét fel­vallani maga, bírái és Istene előtt; a tett miatt büntetni megtorlás vagy kiengesztelés végett azt, kinek az áldozat, az első biró, férje maga, megbocsátott, a tettnek perczétől halála perczeig megbocsátott, mert szive súgta, egyszerű esze megértette vele, hogy neje nem akarta bántani, hogy neje jobban szenved mint ő, hogy neje ártatlan ; a tett miatt büntetni a vérnek bosszukiáltása, a szívnek gonoszsága hiányá­ban : ez, t. Tszék, annyit tenne, mint az emberi igazságszolgáltatást mystikus tragoediává, Istennek parodiájá.vá tenni. Itt észszel, czéllal csak a jövőért büntetünk. E büntetésnek első. biztos, megmérhető következése lesz, hogy ezen asszony, megfosztva utolsó kötelességének teljesithetésétől, buskomorrá, roszszá, beteggé, árva gyermekei pedig koldusokká és szégyen tárgyává lesznek, mert anyjuk fogságban ül, mivel megölte apjukat. Mindannyi ok, hogy lelkiismeretesen vizsgáljuk vádlottnő vét­kességének kérdését, hogy megvizsgáljuk életét, jellemét, lelki állapo­tát, hogy következtethessünk az összes jelenségeiben feltüntetendő bűntett beszámithatására, hogy felderítsük azon problémát, melyet egy jó asszony és jó anya, egy becsületes munkásnö átváltozása bor­zasztó bűntett elkövetőjévé élénkbe ad. Vizsgáljunk tehát. Előttünk fekszik egy feddhetlen mult. Egy szükkörü élet; egyhangú, mint a becsületes munkások mil­lióé ; az önfentartás küzdelme. Durva nevelés, durva társkör, durva szokások; szóval nyers médiumban fejlődő s lefolyó élet. Előttünk áll az egyén. A természet kevés értelmiséggel, a társa­dalom nevelés nélkül bocsátá világnak. Imi, olvasni sem tud. P r i­mitiv lelki organismus. Adományai nagy testiérö s he­ves vérmérséklet; a küzdelemben előnyös, az indulatban vesze­delmes adományok. Szenvedélyei szük körben mozognak: annál erősebben hatnak mint hajtó erők; érdekeinek száma kevés: annál mélyebbek és hatáso­sabbak. Két ösztön tengelye körül forog érzelmeinek hullámzó, gon­dolatainak homályos világa: az egyik a kereset ösztöne, a másik a faj ösztön, a nemi és szülői ösztön. A kereseti ösztön alapjai szegénysége, felelőssége gyámoltalan gyermekeiért, testi erejével járó tettvágy; a nemi és szülői ösztön erejét tanúsítja, midőn annak da­czára, hogy csak 25 éves korában mehet férjhez és folytonos kemény testi munkában sinlik, 12 évi házasság alatt 8 gyermeket szül táplál nevel, fentart. ' ' E lelki képet tartsuk szem előtt, t. Tszék, ha meg akarjuk érteni miéit oly mindenható az affectus oly szellemben, melyben a gondolat által alig közvetített tett az érzés hirtelen lenyomata szokott lenni­ha meg akarjuk érteni, mint gyakorolhattak vádlottnő lelkére oly mely benyomást a büntettet megelőzött viszályok közötte és férje kozott; viszályok melyek mivelt ember előtt comikus jelentéktelen színben tűnnek fel; viszályok, melyekben nem keresnők a tett előtörté­netet, ha vádlottnő naiv elbeszélése nem győzne meg valóságáról; vi­szályok melyek kereset, pénz körül forogtak, melyek oka az volt, hogy a ferj megtagadta munkasegél) ét a családot fentartó kert mivelé­sehez, sőt a nő által keresett, s rábizott kertbérpénz egy részét elsik­kasztotta; viszályok, melyek heteken át megújulva lassanként felhők-

Next

/
Thumbnails
Contents