Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 52. szám - Adalékok a magyar büntető-törvénykönyv magyarázatához

Adalékok a magyar büntető-törvénykönyv magyarázatához. XVIII. A kettős házasság elévülésének kezdőnapja.*) A folytonos bűntett vagy vétség (delictum continuum)] lényeges teltételei, röviden összefoglalva a múltkori c/ikkünkben I tüzetesebben ki lejtett szempontokat, — egyrészt, hogy a szóba jövő viszony vagy állapot a tettes szabtd akaratából bármikor megszüntethető, másrészt, hogy mindvégig, azaz folytonosságában bünte- j tendö legyen. sTartós bűntettről csak ott lehet szó, hol a büncselekvény oly állapotot idéz elő, melyben a sértés hatása az állapot tartamával folytonosan növekedik« (azaz: a sértés minden pillanatban megujittatik) mondja helyesen Scbnierer cominentárjának III. (legújabban megjelent) füzetében (ad §. 251.). »Der , . . , Zustand . . . ist ein auf dem Willen des Tháters beruhender criminell widerrechtlicher Zustand, eine foitdauernde Aeusserung j der einen und selbigen v e r b r e c h e r i s c h e n W i 11 e n s b e s t i m- • mung, aus welcher die diesen Zustand begiündende Thatigkeit her. | vorgiug.« (Hálschner Goltdammer Archiv 8, kt. 454. lpn.) »Zur j Anwendung des Begriffs der Fortdauer eines Vei brechens im Gegensatze zu seiner blossee Fortwiikung í^ehört eine stete Re- I p r o d it c i r u ii g des Thatbestandes desselben, was natürlich "ganz wesentlich davon abhangt, wie das Gesetz diesen Tbatbestand bestimmt, das Verbrechen definirt,« (W a c h t e r Goltdammer Arch. 8. kt. 16. lpn.) Megközelítőleg szabatos meghatározást nyújt az ausztriai btk. jav. 67. §-ának utolsó bekezdése: »Ist durcb die strafbare Handlung ein fortdauerndes gesetzwidriges (helyesebben : s t r a f gesetzwidriges) ' Verháltniss begründet, so beginnt die Verjáhrung erst nach dem Aufhören (! ?) des letzteren.« Ha és a mikor a létesített viszony \ vagy állapot megszűnteibe tősége véget ér: a bűntett vagy j vétség continuitása is megszűnik, kezdődvén a tettesnek többé cselekménykép be nem tudható, következve a bűntett vagy vétség további megújításának nem tekinthető, azzal legfeljebb o bjectiv okozati összefüggésben álló viszony vagy állapot. A bűntett vagy vétségnek a tettes hatalmában egyátalán nem álló hatásai, következményei, nyomai pedig, a merőn objectiv jogellenesség lebet ugyan büntethetőségi szempont, a sértés súlyosságának mérve, mint p. o. a btk. 301. §-a esetében a testi sértés által okozott betegség stb. tartama, de nem a bűntett vagy vétség folytonosságát megállapitó ténykörülmény. *) A kiemelt criteriumok fenforogváu, codexünk szerint (a bűntettekről és vétségekről, valamint a kihágásokról szóló btk. szerint) a következő büntetendő cselekmények vonhatók a folytonos delictum categoriája alá: 1. a személyes szabadság megsértése magánszemélyek (XXII. Fejezet; Carrara szerint n. n. carcereprivato improprio) vagy közhivatalnok által (X. Fejezet; Carrara szerint n. n. carcere privato p r o p r i o), nevezetesen : a) a gyermekrablás büntette (317. §.) Bevégzett (i ntbesi): az elvitellel vagy letartóztatással, azaz oly helyzet teremtésével vagy fentartásával, melyben a szülő, gondnok, vagy felügyelő hatalmát, rendelkezési jogát nem gyakorolhatja. A bűntett tárgya: a gyermek személyes szabadsága é s a szülő, gondnok, vagy felügyelő törvényes hatalma. Következve akár a gyermek, akár a szülő stb. beleegyezése, vélelmezett akarata a tényálladékot kizárja. A gyermek letartóztatása, akarata ellenére ugyan, de a czélból, hogy p. o. szökési szándékában meggátoltatván, szülőinek visszaadassék, nem gyermekrablás. A német \ tk. 235. §-a szerint a bűntett objectuma csupán *) Lásd az előbbi czíkket a »Magyar Themis* 50. számában. ') A folytonos bűntettről tüzetesebben értekeznek : Quistorp Grundsátze des deutsch. peinl. Kechts 26. 868. §§.; T i 11 m a n n Handb. d. Strafrechtsívissenschaft I. kt, 102. lpn.; S t u e b e 1 Criminal-Verf. III. kt. 180. lpn. ; Henke Handb. d. Criminr. IV. kt. 189. lpn. ; Schwarze Zur Lehre von der Criminalverjahrung (Arch. d. Crimr. 1843. évf. 457. lpn.); Heffter Ueber den Anfangspunkt der Strafverjahrung (Goltd. Arch. I. kt. 307. lpn.); Goltdammer Ueber die rückwirkende Kraft derStrafgesetze (Archiv VII. 310. lpn.); Wacliter Ueber Concurrenz verschiedener Strafgesetze (VIII. 3. lpn.) ; John Goltd. Arch. 9. kt. 305. skv. 361.skv.505.skv. lpn.; Gessler Goltd.Arch. 9. kt. 514. skv. lpn. ; Goltdammer Archiv 9. kt. 759. lpn.; Köstlin System d. d. Strafr. 494. lpn.; Schütze Lehrbuch d. d. Strafr. 301. lpn.; Berner Grundsatze d. preussisclien Strafr. 106. skv. §§. Goltdammer Materialien I. kt. 435. lpn. T i p p e 1 sk i r c h Goltd. Arch. 20. kt. 171. skv. lpn. B u r i »Einheit und Mehrheit des Verbrechens«, Gerichts. 1879. Beilageheft 97. skv. lpn. a szülő stb. hatalma lévén, a gyermek beleegyezése hatálytalan. Tart (in concreto): mig a rablott gyermek akarata ellenére a tettes hatalmában van, nem pedig, mig akarata ellenére a szülői hatalom alá vissza nem kerül. P. o. ha a tettes a g) érmeket más hitre való késztetés végett rabolván el, zárdába viszi (a hires Moi tara-eset): bűntettének folytonossága közvetlen hatalmának megszűnésével véget ér. b) a megszöktetés, elragadás (crimen raptus szélesebb érte'em'ien) mindkét (tekintve azoknak codexünk 320. és 321. §-aiban meghatározott tényAlladékát, csak nehezen felfedezhető külső, systematicai összefüggésben, de legtávolibb fogalmi rokonságban sem álló) alakzata, ugyanis: a tizennegyedik évét még tul nem haladott leánynak beleegyezésével, de szülőjének stb. akarata ellenére történt megszöktetése (raptus in parentes 320. §. Carrara szerint joggal u. n. ratto improprio), és bármely korú, férjes vagy hajadon nőszemélynek akarata ellenére eszközölt elragadása (raptus in ipsam 321. §. Carrara szerint megfelelően u. n. ratto proprio). A megszöktetés mindkét tényálladéka bevégzett (in thesi): az elvitellel vagy letartó/tatással, azaz a jogtalan hatalomba (a közvetlen tettes vagy czinkosának hatalmába) kerítéssel, vagyis miként a szász btk. 187.czikkna perfectiót jelzi: »dergestalt siéh bemáclitigt, dass sie dadurch ausser Stand gesetzt wird, den Schutz der Gesetze anzurufen«. Az »elvitel« helyváltoztatást jelent ugyan (O ppenhoff Comment. ad §. 236.), de nem annyit, mint hajdanta megkívántatott : »conducere de loco ad locum.« Codexünk világos szavai szerint elégséges azonban a tettesnek már hatalmában levő leánynak vagy nőszemélynek »letartóztatása« is, mig a német btk. szerint valóságos abductio kívántatik meg (Geyer Holtzend. III. kötet, 615. lpn. Schütze Lehrbuch 417. lpn. 8. jegyzet). Ugy a raptus in parentes (320. §). mint a raptus in ipsam (321. §.) büncselekvénye tart (in concreto), azaz mindaddig folytonosan reproducáltatik: mig csak a megszöktetés elkövetése által létesített criminaliter jogellenes viszony meg nem szűnik, vagyis mig az elrablott leány vagy nőszemély a tettes (a bajor btk. 256. czikke még különösen kiemeli »oder seiner Mitschuldi g e n«) hatalma alatt áll, (a tettestársak, czinkosok, a fajtalanságra vagy házasságkötésre irányzott merényletben esetleg érdekelt harmadik személy hatalmában való létei: a tettesnek, mint bűntettének continuitása, csak annyiban tudható be, a mennyiben a viszony bármikori megszüntethetőségének eriteriuma reá nézve is tényleg és közvetlenül fenforog). A raptus in parentes e szerint tart: mig az elrablott leány a tettes által szülőjének stb. törvényes ha| talma alul elvonatik; a raptus in ipsam: mig a nőszemjly I akarata ellenére a tettes jogtalan dispositiója alatt áll. i A raptor és rapta között létrejött házassággal: a raptus in parentes ' esetében, a szülő stb. törvényes hatalma aluli elvonás, a büntetendő < viszony, eoipso nem szűnvén meg, a raptus folytonossága sem ér véget, | (codexünk szerint az időközbeni házasság nem zárván ki a büntetheI tőséget); a raptus in ipsam esetében pedig: a continuitas a házassággal csak annyiban szűnik meg, a mennyiben ezzel a nőszemély szabadsága elleni merénylet véget ér, vagyis a házasság nem ennek akarata ellenére jött létre, mig ha a házasság jogellenes befolyásolás következménye, csak akkor, ha a kényszerhelyzet alul felszabadult nőszemély azt a tényleges folytatás által jóváhagyta (codexünk szerint a házasság ez esetben sem szüntetvén meg a büntethetőséget). A raptus mindkét faja rendszerint inditványi büntettet képezvén (322. §.), azon érdekes kérdés nyomul előtérbe, vajon a btk. 112. §-ában meghatározott három havi inditványi határidő mely naptól veszi kezdetét, Codexünk érintett szakasza szerint a határidő azon naptól számítandó, a mely napon azelkövett bűntett vagy vétség és annakelkövetője az indítványra jogosítottnak tudomására jutott. Annyi bizonyos, hogy ez aluli eltérésre a folytonos bűntett természete átalában nem jogosíthat fel, vagyis szabályként nem állitható fel, miszerint az inditványi határidő csak a continuitas megszűnésével veszi kezdetét. Ez ellen a 112. §. szövege a mérvadó momentumok praecis kiemelése, elnéinithatlanul tiltakoznék. De más kérdés, vajon nem egyeztethető-e össze a rendelkezés szellemével, hogy a delictum continuum bizonyos eseteiben a helyzet sajátszerűségénél fogva a rideg betűtől eltérni lehessen. Schnierer (Comment. ad §. 112.) ugyan azt mondja, »az indítványra megállapított határidő szüntelenül folyik (tempus continuum), akár meg volt a lehetőség ez indítványt előterjeszteni, akár nem; félbeszakításról tehát szó sem lehet,« Elismerem, hogy a határidő folyama alatt beálló lehetetlensége az indítvány előterjesztésének, tekintetbe nem jöhet, hogy vétlen akadályra való hivatkozás sem foglalhat helyet, hol félbeszakításról van szó.