Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 52. szám - A nyolczadik Jogászgyüles napirendjéhez

Kilenczedik évfolyam. 52. szcám. Budapest, 1879. deczember 4. Külön nvellékletek: a „Döntvénye* gyűjteménye" az „Igazságügyi rendeletek tára" én az „Igazsáq üg*i törvények anyaggyüjteménynyel". A kéziratok a szerketztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézenddk. Szerkesztőség: Nagy korona-utcza II. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR TI I EMIS A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS NAPILAPJA. Előfizetési árak (helyben házhoz hordással, vagy vidékre bórmen>- szétküldéssel) a „Magyar Themis", a „Döntvények gyü jteménye" és az „Igazságügyi rendeletek tára" czimü mellékletekkel együttesen: egész évre 10 forint, félévre 5 forint, negyedévre 2 forint 50 kr. Az elífizetés legczélszei zek bérmentesen, vidékrS n postauta lvány utján killdendók. MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László. Kiadó: az „Athenaeutn" részvénytársaság. TART ALOM: A nyolczadik Magyar Jogászgyülés napirendjéhez. Dr. D e 1 l'A d a m i Eezsö ügyvédtől. — Adalékoka magyar büntetö-törvfeny könyv magyarázatához. (A kettős házasság elévülésének kezdőnapja.) Dr. Barna Ignácztól. — A telekkönyvi rendtartás 125. §-ához. (x.) — Jogirodalom. (A keresk. törvény magyarázata. Dr. Neumann Ármin ügyvédtől.) Dr. Nagy Ferencz nagyváradi jogtanártól. — A VII. Magyar Jdgászgyülés tárgyalásaiból: (Csemegi Károly előadói beszéde a felebbezés kérdéséről.) — Különfélék. — Legközelebbi csödbejelentési határidők. — Kivonat a ^Budapesti Közlöny«-ből ("Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhívások). — Külön melléklet: az ^Igazságügyi r endeletek«-nek egy ive. A nyolczadik Jogcászgyüles napirendjéhez S/— Dr. Dell'Adatni Rezső levele a magyar jogászgyülés állandó bizottságának titkárához. — Budapest, 1879. nov. 29. Mélyen tisztelt titkár ur! Egészségem jelen állapota kevés reményt nyújt ahhoz, hogy a magyar jogászgyülés állandó bizottságának és szakbizottságainak azon üléseiben, melyeken a jövő jogászgyülésen tárgyalandó kérdéseket megállapítja, részt vehessek. Áthatva azonban a kérdéskitüzés fontosságának, sőt a jogászgyülés lendületére döntó' befolyásának tudatától, e nagy feladat teljesítéséhez szerény tehetségemhez képest hozzájárulni és legalább ez uton néhány eszmét megpendíteni kivánok, melyek hasznavehetó'sége felett a bizottság bölcsesége dönteni fog. Nem tagadható azon egyhangú gáncsnak némi jogosultsága, hogy a jogászgyülés némelykor kelleténél több figyelmet fordított nemcsak csekélyebb gyakorlati fontosságú elméleti controversiáknak, hanem évezredek eló'tt megállapodott dogmatikai tételeknek is akadémikus diskutálására, mi által tevékenysége kétes értékű iskolai, didactikus irányba tereltetett, a helyett, hogy a még koránt sem Uime ritett és fájdalom, hosszú időre kimerithetlen actualis reformok kijelölése és sürgetése, a nagy kérdések megvitatása, helyes irányelveik formulázása által oly rendszeres igazságügyi politikai programmot állított volna fel, mely a jelen állapotok leghathatósabb elitélése és a legbiztosabb ut lett volna arra, hogy a közérdeklődés kivivása, a közvélemény megnyerése által azon programra beváltását, a magyar igazságügy fejlesztését előre mozditsa. Nézetem szerint a magyar jogászgyülés nincs bivatva elméletek felfedezésére, hanem a helyes elméleten nyugvó intézmények népszerűsítésére és a szükséges jogreformok sürgetésére. E nagy és fényes szaktestület discussiói a társadalom, sőt a jogászság apathiája elleni küzdelmek, határozatai a törvényhozóhoz intézett petitiók; petitiók, melyeknél a szószóló a tudomány, az érdekelt a hazai jogrend. De hiszen nem bírálni, hanem cselekedni kívánunk. Áttérek tehát indítványomhoz illetve indokolásához, Felfogásom szerint a magánjogi szakosztályból eddig indokolhatlan mostoha álláspont száműzte az u. n, különös magánjog kérdéseit. Legalább fel nem tehetem, hogy valaki az alapszabályok oly szűkkeblű magyarázatát támogatná, mely korunk e legfontosabb jogfejleményeit, életet életünkből, a jogászgyülések munkaköréből teljesen kizárná. Az idő értékének és a reformok sorrendjének valóban sajátszerű becslésére mutat, midőn a magyar jogászgyülés az apasági keresetet, a compensatiót és hasonló kérdéseket a pandekták járszalagán fejtegetni érkezett, ellenben egyetlen enuntiatiót sem tett a szellemi és az ipartulajdon, a vizi jog, a vasúti jog stb. szabályozása köréből, mely Európa törvényhozásait és tudományát kiválóan foglalkoztatja, melynek helyes kivitelére a jó akarat kétségkivül megvan minden kormányban, ugy hogy csak a tudás hiánya lehet pótlandó, melynek szakszerű fejtegetése nálunk is közvetlen nagy szolgálatot tenne azon kérdések helyes törvényhozási megoldása által a jog uralmának a legfontosabb, modern culturérdekek körében. Ezek nem oly kérdések, melyek az aesthetikusok, mérnökegyletek és miniszteri rendeletek velleitására bízhatók. Bátran állithatom, hogy nemzet, melynek irányzó köreiben nincs kifejlett erkölcsi érzék, p. o. a szellemi tulajdon, a találmányok oltalma stb. és érdeklődés azok szabályozása iránt, nemcsak miveltnek nem tekinthető, hanem elszigetelése a culturnépektől is nagyobb, és iparoltalmának hatálya csekélyebb lesz, mintha p. o. a német hiteltörvényeket nem recipiálta volna. Én tehát e kérdések besorozását a jogászgyülési munkatervbe, és flagrans érdeküknél fogva egyelőre következő kettőnek kitűzését indítványozom: 1. Szükséges-e a szellemi tulajdon törvényhozási szabályozása ? Ha igen: mily elvek legyenek irányadók, különösen a fordítási jog tekintetében 9 2. Szükséges-e a vizi jog törvényhozási szabályozása? Ha igen: mily elvek legyenek irányadók? Indokolásul következőket kell megjegyeznem. A törvényhozási szt-mpont kiemelendő, mint irányadó a jogászgyülés feladatára, a vélemények álláspontjára és módszerére. E két kérdés törvényhozási szabályozása tényleg czélba lévén véve, a jogászgyülés által nyújtott anyag és irányzás hálásan fog vétetni, és igy azok tárgyalása felette időszerű is. A szellemi tulajdon kifejezését használom, mert az angol, franczia, olasz, spanyol, portugalli stb. termonologiának megfelel, mert nálunk irodalmilag és az 1861. országbírói értekezlet által bevett, és magyarabb kifejezés a szerzői jogénál, mely a német Autorrecht szolgai forditása és a magyarban azért rosz kifejezés, mert más jelentéssel is bir, még pedig a jogi terminológiában is, és mert azt helyesnek tartom a kifejezendő fogalom szempontjából is, azon aggályt pedig nem osztom, hogy a szó a domínium fogalmának téves alkalmazására vezethetne. A fordítási jog kiemelendő, mert különösen ennél érvényesülhet u. n. nemzeti érdek oltalma az erkölcsiség és jog rovására. Egyébként a kérdések tág szövegezését elvileg helyeslem, mert úgyis elkerülhetlen, bármily részlet kérdeztessék, az általános elvek kutatása, a melyekből a részletkérdés megoldása is levezetendő; jobb tehát meg nem kötni a véleményezőt s a vitát. A helyes ut, ha ekként több pont vettetnék fel, mint egyszerre alaposan eldönthető, szerintem az volna, hogy egyesek megoldása elhalasztatnék más jogászgyülésre ; ez alkotná a legtermékenyebb continuitást. A »szükséges« szó a jelen állapotok hálás birálatát involválja. A vizi jog kérdésénél, melynek megoldására csaknem minden külföldi törvényhozás legújabban mintákat szolgáltatott, részlet kiemelése felesleges. Az elveket a fogalomnak meghatározása fogja indikálni. Megjegyzem még, hogy különösen ily, nálunk kezde-