Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 4. szám - A saját részvények megszerzésének vagy zálogba-vételének tilalmáról. 2. [r.]

— 24 — az alkotás szellemi háttere, nem lehet visszazarándokolni a törvényhozó akaratához, mert a szövegnek van önálló souverain létele s ert a százfejü törvényhozó lelke egy atheniai vásárpiaczot képez, az akaratnak igen tarka képtára lehet. De a szövegnek is van lelke. Független kivülröl, de belsőleg szervesen összefüggő [s az értelmezés feladata amputálásban is állhat. A római jog szerint az özvegynek az annus luctust be kellett tartania. De mihelyt a turbatio sanguinis tekintete lehetlenült, a responsa prudentium megengedték a palingam házasságot az annus luctus eltelte előtt is. Az osztr. polg. trkv. szerint valamely folyadékony dolog hagyományához a folyadék edénye is tartozik. Léteznek azonban oly nagy tartályok (p. o. hordók), melyek aránytalanul nagyok, hogy a pinczéből ki sem vihetők s melyek az osztr. polg. trvkv. szerint a pincze tartozékát képezik. Ezekre tehát a 677. §. nem lesz alkalmazható, a hagyományosnak ezekre nem terjedhet ki stb. Nézetünk szerint hasonlóan kell a magyarázatnak eljárnia a 76. §. érintett intézkedésével szemben s annak végszavait >a 73. §-ban érintett óvás felvétele után* oda értelmezni, miszerint ez alatt a 73. §. csak 1. pontja értendő. A váltómásolat birtokosának tehát, hogy az eredeti kiadásának a gondviselő részéről való megtagadása esetében elfogadás hiánya miatt biztosítási viszkeresettel élhessen előzői ellen, csak azt kellene óvással igazolnia: miszerint az elfogadás végett elküldött példány neki a gondviselő által ki nem adatott. Az eredeti gondviselője azt ugyanazon §. első bekezdése szerint az eredetitannak köteles kiadni, ki jogosultságát az átvételre e másolaton levőeredeti hátirattal vagy más módon igazolja. Kérdéses lehet tehát még, quid juris, ha az eredeti gondviselője.'előtt egyidejűleg többen megjelennek másolatokkal s azok között egy hatirattal, a másik más módon, vagy többen mindegyik eredeti hátirattal, vagy többen hátirattal és többen más módon igazolják jogosultságukat? Erről más alkalommal. Dr. Schick Sándor. ,Asaját részvények megszerzésének vagy zálogba-vételének tilalmáról. (Dr. B. I.) Múltkori czikkünk végén*) kiemeltük volt, hogy a kt. 161. §-ában felállított tilalom megszegésének jogkövetkezményeit csak részben tekinthetjük a törvény által expressis verbis megoldottaknak. Azzal ugyanis, hogy a szakasz második bekezdésében a tilalom megszegésének esetére az igazgatóság tagjainak a társaság hitelezői irányában való egyetemleges felelőssége állapittatik meg, csak egy irányban látjuk a jogkövetkezmények kérdését világosan szabályozva, de nem tartjuk a rendelkezés által eldöntöttnek azon továbbmenő és horderejére nézve sokkal kiválóbb érdekű kérdést, hogy minő jogkövetkezményeket von maga után a törvény tilalmának megszegése úgyszólván kifelé: a saját részvények megszerzésének vagy zálogba-vételének jogügyletére nézve. Veheti-e igénybe bárhogy is a jogvédelmet a törvény tilalma daczára kötött ügylet ? Követelheti-e a részvénytársaság a saját részvények megszerzését vagy zálogba-vételét tárgyazó szerződés betöltését a másik szerződő féltől ? Követelheti-e az eladó vagy a zálogbaadó a részvénytársaságtól a maga részéről történt teljesítés czimén az el- és átadott részvények vételárát, vagy a spactum de mutuo dando« alapján a lombardtőke leszámlálását ? Avagy megvonandó minden oltalom a >contra legem* létrejött ügylettől? Feltétlenül semmisnek tekintessék-e a szerzési vagy zálogba-vételi actus? Nem mindenkor szolgálhat magyarázati zsinórmértékül a közpiaczszerü szóllam, hogy a törvény hallgatása is rendelkezés. Si lex tacet, disponere videtur. Megnyugtatja azt, aki különben is nyugodt. A kétkedőt csak annál jobban serkenti a nyomozásra. Kiváltkép ha prohibitiv törvénnyel látván magát szemben, keresi a tilalom jelentőségéhez mért sanctiot, és lel helyette oly jogkövetkezményt, melyet mintegy magától értetődőnek, mert már az általános jogelvekből folyónak talál. Csak nehezen képes magát arra elhatározni, hogy >lex imperfecta«-nak higyjen egy oly tilalmazó törvényt, mely mint a kt. 161. §-a, homlokán hordja a legfontosabb forgalmi érdekek biztosításának tendentiáját, mert hivatva van a részvénytársasági szédelgések legveszélyesebb visszaéléseinek elejét venni. Saját álláspontunkat röviden jelzendő, azt hiszszük, hogy a 161. §-ban foglalt tilalom czélzatának és szellemének egyedül a szerzési vagy zálogba-vételi actus semmisége, a törvényellenes ügylet teljes érvénytelensége felel meg. Nézetünk tüzetesebb kifejtése és indokolása előtt halljuk az ellenkező vélemény érveit. Dr. Neumann Ármin (»Commentár ad 161. §.«) azt tanítja. és ugyanazt vallják a német kt. 215. cz. 3. kikezdésének alapjáról nem kiM. hemi8< 3. sz. sebbtekintélyek,mint Hahn »Commentar 622. 623. lpjn*, Renaud »Actienges.« és a lipcsei legf. k. törvsz. 1871. Octóber 13-án hozott határozata, mig ellenben a semmiség álláspontjának előharczosa Thől, — hogy a törvény a 161. §. ellenére történt részvényszerzés vagy zálogba-vételt nem akarta semmisnek nyilvánítani. Következnék pedig ez szerinte abból, »hogy a törvény e kifejezést használja »nem szabad* és nem mondja, hogy ily szerzést és zálogba, vételt eszközölni »nem leheU és hogy továbbá ezen tilalom áthágásával csakis az igazgatóság fent érintett felelőségét köti egybe.* Az első tekintetre feltűnően ellenkezik ezen jogkövetkezmény enyhesége azon merev csaknem rigorosus magyarázattal, melyet Dr. Neumann a részvényszerzési tilalom terjedelméről, a szakasz alkalmazhatóságának határairól ád. Egyfelől azt olvassa ki a törvényből, hogy a tilalom feltétlen és határ nélküli, — csak néhol tévén, mint múltkor kiemeltük, a méltányosság érzetének elvi következetességgel ellenkező concessiókat, — hogy »a tulajdonszerzés minden neme* tilalmaztatik, elvben tekintet nélkül arra, hogy a részvényszerzés a társasági hitelezők megkárosításával, illetve tőkeleszállítással jár-e; mig tehát egyfelől azt tanítja, hogy a tilalom a saját részvények szabad adás-vevését mint ilyent, a nyaktörő üzérkedést egyátalán akarja meggátolni: addig másfelől még azt olvassa bele a törvénybe, hogy a merev és hajthatatlan tilalom nem egyéb, mint 'az üzletkezelést szabályozó, merőn rendőri jelleggel biró instructio, és hogy megszegésének egyedüli ártatlan jogkövetkezménye: az igazgatóság tagjainak a társaság hitelezőivel szemben való egyetemleges vagyoni felelőssége és azon három hónapig terjedhető fogság, melyet a 218. §. 5. pontja a 161. §. rendelete ellenére cselekvő igazgatósági tagokra büntetéskép megállapít, előbbi és utóbbi jogkövetkezmény élét is oda enyhítvén, hogy »a felelősség mindenesetre csak akkor fog létezni, ha az igazgatóság eljárása által a társaság hitelezőit m e g k árositotta.<A továbbmenő sanctiót, a szerzési actus semmiségét pedig a következő következtetések utján találja kizárva. A törvény a »nem szabad* kifejezést használja és nem mondja, hogy ily szerzést vagy zálogbavételt eszközölni >n e m lehet* (nem mondja, hogy: »nonpossumus.«). A törvény kifejezéseinek öntudatos használatából kétségtelen sokat lehet következtetni. És mert lehet, ép azért kellett volna Dr. Neumann Árminnak az ellenkező magyarázati eredményre jutni. Csak olvasott volna a 161. §. commentálásánál négy szakaszszal tovább, — a 165. §-ban ismét a »nem szabad* kifejezéssel találkozott volna. »Az alaptőkéből a részvényeseknek kamatot biztosítani vagy kifizetni nem szabad.* Kétely sem fér hozzá, hogy itt a »nem szabad* megszegése semmiséget von maga után. Kamatoknak vagy osztaléknak az alaptőkéből való biztosítása vagy kifizetése kétségtelen hogy semmis, a többi részvényesekre és a társaság hitelezőire minden joghatály nélküli actus. A jóhiszeműséget védő 167. §. kivételes intézkedés. Meggyőződhetett volna tehát Dr. Neumann már a 165. §-ból is, hogy a kt. a »nem szabad* kifejezéssel is megállapít semmiséget. De meggyőződhetett volna továbbá az utóbbi szakasz által arról is, hogy a törvény hallgatása nem mindig rendelkezés. A 165. §. egy szóval sem emliti az abban felállított tilalom megszegésének jogkövetkezményekép a semmiséget, — mint teszi ezt p. o. a]l62 .§-ban. a melyben a teljes befizetés előtt kibocsátott uj részvényeket expressis verbis semmiseknek declarálja, — és mégis kétségen felül áll, hogy a 165. §. semmiséget állapit meg, noha és daczáraannak, hogy hallgat róla. De a 165. §. még a szóban lévő 161. §-nál is fukarabb a jogkövetkezmények világos meghatározásában. A 161. §. legalább az igazgatósági tagok felelősségéről intézkedik, a 165. §. azonban még erről sem. Csak sokkal később a 218. §. 6. pontjában emlékezik meg a 165. §-ban adott tilalom megszegésének büntetési következményéről, három hónapig terjedhető fogsággal fenyegetvén az igazgatóság tagjait, ha a részvényeseknek az alaptőkéből a 165. §. ellenére osztalékot vagy kamatot fizetnek. A magánjogi felelősségről illetőleg a kártérítési kötelezettségről, a 165. §. tilalmának (jobban mondva tilalmainak, mert tulajdonkép három rendbeli tilalmat állit fel,) megszegése esetében — a törvény, ben sehol egy világos szó és mégis Dr. Neumann (»Commentár ad 218. §.«) a kártérítési kötelezettséget a 165. §. esetében is megállapítottnak találja, mely nézetéhez különben mindenki készséggel hozzájárul. Szóval a 165. §. legszembeötlőbben tanúskodik arról, hogy sanctio még a semmiség jogkövetkezménye is — találtathatik a törvényben, ha hallgat is róla, és hogy egy jogkövetkezménynek világos megállapítása nem vétethetik minden egyéb j ogkö vetkezmény öntudatos kizárásának és nem praejudicál a rendelkezés szelleméből és tendentiájából szükségkép folyó joghatályoknak. Ezen igazságról tauuskodó számos egyéb szakaszra, — keresk. törvényünk szembeötlően gazdag a tilalmakban és szegény a jog