Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 51. szám - A VII. jogászgyülés tárgyalásaiból

— 395 — mint az egyénnek közös érdeke, hogy az egyén cselekvését az állam ' által megszabott körben érvényesítse, hogy az élet ezerféle viszonyai szennt alakuló magáncselekvés megfeleljen a jogtörvénynek. E közös érdek követelménye, hogy az abstract jogszabály és az élet concret viszonyai közt összhangzatos közvetítés létesíttessék a jogszabálynak a concret esetre való alkalmazása által. Ezen összhangzatos közvetítés a jogalkotó állam s a joggyakorló egyén közt szükségkép közvetítő léteget követel, s ez a bíróság. Jogállam csak azon állam, melyet a joguralom tart egybe. Azon embersokaság, melyet puszta hatalom egyesit, melynek joga nincs, — és mivel a jog birói érvényésithetés nélkül üres semmi, — a mely 'embersokaság és a hatalom közt bíróság nincs, nem állam, nem jogállam. A bíróság egyesíti tehát a polgárokat állammá, s azért az állam alap-organismusát képezi. Mint a jog szerve pedig a bíróság társadalmi organismus is egyszersmind. Nóvszerint azon társadalmi intézmény, mely az államot a társadalommal összeköti. A bíróságnak mint társadalmi organismusnak hatalma, nem az államhatalomból származik, hanem a hatalmat önmagában birja; de viszont állami alap-ov-ganismus is lévén, e hatalmának lényegesen államinak kell lennie. Állami hatalom, mely nem állami hatalomból származik, csak ugy képzelhető, ha két egymástól teljesen független államhatalom van. E szerint a politikai és birói hatalom két külön s egymástól semmiben sem függő, — teljesen önálló állami hatalmak. A biróság saját jogkörébeu nem kevesebb hatalommal bir, mint a politikai hatalom. A birói hatalom forrása önmagában lévén: annak átruházása kisebb-nagyobb körben egyes közegekre, a biróság hatalomköréhez tartozik. A bíróság tehát hatalmának csonkulása nélkül nemcsak bíráskodást, hanem hatóságot is kell, hogy gyakoroljon. A bírósági különböző közegekre nézve a felebbviteli bíróságok egyszersmind felettes hatóságot is gyakorolnak. S a legfőbb biróság, mely a birói hatalmat teljességében egyesíti magában, az összesbiróságoknak legfőbb hatósága. A biróság ezen állásából szükségkép a birói hatalom egysége, oszthatlansága következik. A birói hatalom átruházása tehát soha sem teljes, miből —• a jogalkalmazás kérdésében — a legfőbb bíróságig való felebbezhetés következik. A birói hatalom és a politikai hatalom egymástól való teljes függetlensége s egyenrangúsága már a legrégibb korban abban nyert kifejezést, hogy a legfőbb birói hatóságot az uralkodók személyesen gyakorolták. Praegnans kifejezése van ebben a birói hatalom fönségének. Az által t. i., hogy a birói hatalom a legfőbb politikai hatalom viselője által gyakoroltatott: ki volt fejezve, hogy a birói hatalomnál magasabb hatalom nincs, — az tehát egy és független. Az uralkodók személyes bíráskodása régebben szűnt meg, mint a kormányzásban való tettleges részvétük. De napjainkban már a királyok a tettleges kormányzást is »minisztereik által« tehát nem saját személyükben gyakorolják. Az államfő hármas atnbutuma : az uralkodói, a legfőbb kormányzói s legfőbb birói. Ezek elseje az államfenség, s az állam egységének kifeje7ése, ez egyszeismind a két államhatalom egyesítő kapcsolata. A legfőbb kormányzói és birói hatalom ma is illeti a királyt, a vető jog, a törvényhozás egybehivása, feloszlatása stb. és másfelől a kegyelmezé-sfjoga által. A kinevezés mindkét állami hatalom viselőire vonatkozván, azt a király vagy mint legfőbb kormányzó, vagy mint legfőbb bíró, summus just, gyakorolja. A birói kinevezés a birói hatalom átruházása lévén, ez csak a birói teljhatalomból eredhet. A király tehát, midőn birót nevez ki, mint summus justitiarius teszi ezt. A király birói hatalmának tényleges gyakorlása a bíróságra menvén át, a kir. kinevezés a lf. biróság befolyásával gyakorlandó és a a kir. kinevezés lényegileg csak legfőbb megerősítés ugyan, mert a kinevezések helyességének bírálata által különben a király felséges személye iránti tisztelet sértetnék meg; formailag azonban kinevezés legyen, hogy külső nyilvánulást nyerjen, mikép a bíró a királytól nyeri hatalmát. Hazánkban az ország nagybiráinak kezében volt a legfőbb birói hatalom — némely a királynak fentartottak kivételével — összpontosítva. I. Mátyás VI. decretuma szerint az ország nagybirái egyesülten képezik a legfőbb bíróságot, ezeknek helyettesei s itélőmesterei általuk neveztettek ki, — s ezen helyettesek s itélőmesterektől a nagybirákhoz volt felebbezés. Ugyancsak a nagybirák által tartott nyolczados törvényszékektől az 1588: 30. t. cz. szerint a helytartói illetőleg a nádori bírósághoz, tehát az ország első nagybirájához történt a fellebbezés. Az ország nagybirái egyenkint mint egyes birák, testületileg mint felebbviteli biróság jártak el. A birói teljhatalomra érdekes világot vet a már emiitett »nagyobb decretum« 68 czikke, mely szerint a nádor, az országbíró és a titkos kanczellár fvagy helyette a személyes jelenlét helytartója) judices ordinarii-nak neveztetnek, azért »quia quamlibet causam discutere ex ipsi soli corumque vices gerentes ad sédem judiciariam non vocati intrare; et etiam alios sí quos pro testimonio aut alia re volent, advocare possunt.« A tárnok, a bán stb. ellenben nem tekintettek nagy bíráknak, mert sad sédem judiciariam non vocati, intrare non debent«,de joguk volt jelen lenni. Végre a nagybirák még: »etiam in absentia Eegiae Majestatis sí ne i s t i s a 1 i i s (t. i. a többi birák nélkül) o m n i a Judicia libere facere possint,« A királyi Curia 1 723-ban történt újjászervezése — tudjuk— a nagybirói hatalom helyébe a dicasterialis rendszert léptette. Engel: »G-eschichte d. ung. K.« híres munkájában ugyan azt olvastam, hogy e lényeges változás minden lárma nélkül vitetett keresztül; Horváth Mihály azonban az ellenkezőről tudosit, nevezetesen arról, hogy az itélőmesterek helyébe lépett kerületi táblák felállítását a rendek hevesen ellenezték. Ezen történeti visszapillantásból látjuk, hogy hazánkban igen életképes elemei léteztek a birói hatalom egysége s függetlenségének. Bár az 1723-iki törvényhozás azon sokat rontott, de még igen sok megmaradt azontúl is. Látjuk e történelmi visszapillantásból, hogy az ország nagybirái részint kinevezték az alsó bírákat, részint a nyolczados törvényszéken, részint önszemélyükben mint első birák jártak el. Következőleg azon alapja volt a jogorvoslatoknak, hogy az átruházott hatalmú bírótól az átruházóhoz, másrészről az egyes bírótól a testülethez lehetett felebbezni, — a felebbezés tehát nem correctivum és surrogatum volt, mint ma, hanem a birói hatalomtelj postulatuma. Nem máskép áll ez a megyei bíróságokra nézve. A comes castrensis a király megbízottja volt, helyettesét maga választotta, később kijelelte. Az alispán, szolgabíró tagjai a sedriának, s birói határozataik a sedriához vitetnek fel, és végül a nagybirák hatalomteljénél fogva nagy bírákhoz. A kis városoknak — tudjuk — két főbirájuk volt; de csak a személynök volt nagybiró, a személynökszék azért utolsó fórum volt, de nem a tárnokszék. Sokszor gáncsolják régi törvénykezési eljárásunkban azt, hogy a kevésbbé fontos ügyekben sok, a legfontosabbakban csak egy felebbezési fórum volt, pedig helytelenül. Mint láttuk, régi eljárásunkban a felebbezésnek nem az az alapja, a mi a mai felebbezésé, hanem az, hogy az alsóbb biró a hatalom teljét nem birván, azon biró, kitől a hatalom reá ruháztatott, eljárását s ítéletét is felülvizsgálhatja. S ez a régi törvénykezési s bírósági szervezet sarkpontja, hogy t. i. a felebbviteli fórum egyszersmind felettes hatóság. Ezen életképes egészséges eszme, mely ugyan itt-ott hibás alakban fejlődött utóbb egészen kiveszett. A birói hatalom egységének s a birói függetlenség legerősb garantiája ezen alapeszme érvényre juttatásában áll. Nem térek ki külföldi példákra. Az e téren egyedül utánzandó Anglia rokon intézményeit szives volt előadó ur tüzetesen ismertetni. 0 is tett vonatkozást hazai intézményeinkre. Én itt fogom fel a fonalat. Egy elfeledett zugban heverő kevésbbé csiszolt drágakövet találtunk régiségtárunkban. Miért szaladnánk idegen kincsek után, ha ez megvan ? A mai kor izlése szerint kicsiszolható s a haladott kor finomabb érzékét kielégítő diszes foglalványba illeszthető drágakő az. Miért hagynók a lomtárban? Miért ne adnánk neki uj fényt? Nem szükség, sőt nem is elég, hogy ma egyes főbirák az alsó bíróságokhoz helytteseket nevezzenek ki; hanem kívánjuk azt, hogy a legfőbb birói testület döntőleg folyjon be az alsóbbak betöltésénél. A kiegészítendő s a felebbviteli bíróságoknak ajánlati jogát s ennek terjedelmét illetőleg, nem tartom czélszerünek részletekbe bocsátkozni ; mert e tekintetben sok függ a birói szervezettől, s a birói szervezetet még a magyar jogászgyülés nem tárgyalta. Ezt tehát elég általánosságban érinteni. De szükség kiemelni azt, hogy a biróság elzárt kasztot ne képezzen; mert igy társadalmi hivatását tévesztené,, s állami hivatalnoki hierarchiává fajulna. Ezen szempontból szükséges, hogy a jogtudomány s a gyakorlati jogélet terén hivatásuknál fogva működő egyének, s ne csak a birói szakban alkalmazottak köréből egészíttessenek ki a birói testületek. Ennélfogva indítványom lényegileg az. hogy a birói állások betöltésénél a legfőbb biróságnak döntő befolyása legyen. Különfélék. —- Nagyváradról irják nekünk: »Városunkban jogászegylet alakult. Sokat tanácskoztunk ez ügyben ; végre azon megállapodásra jutottunk, hogy legjobb lesz minden erősebb szervezetet mellőzni s a társulatot a budapesti »Jogászkör« példájára életbeléptetni. Az első estély megtai tátott és igen jól sikerült.« — Egy biró értekezik a zugirászatról a »ítozsnyói Hiradó«-ban. Átveszszük czikkéből a következőket: »Hol űzetik a zugirászat megyénkben? Azt statistice nehéz ugyan kimutatni; azonban annyi bizonyos, hogy gyúpontja a falusi vagy körjegyzőségeknél van, mellettök azonban a telekkönyvi átalakító biztosság irodai személyzete, a falusi tanítók, bukott ügyvédje'öltek, falusi tudákos birák szintén foglalkoznak kisebb-nagyobb mértékben ezen tiltott mesterséggel. Nem akarok valami nagyszabású országos intézkedéseket javaslatba hozni a zugi'ászát elfojtására nézve, a törvény e tárgyban régen meg van hozva, de ép ugy, mint sok más törvényünk, csak a papiroson marad; mert habár a biróság meg is bünteti adandó alkalommal a zugirászok kiválóbb portentumait, arra még sincs feljogosítva, hogy minden egyes esetben hivatalból járjon el. A zugirászat megakadályoztatása tekintetében a közigazgatási s különösen a megyei hatóság erélyes fellépését tartanám tehát szükségesnek. A körjegyzők azt hiszik, hogy a ki egy falunak a pennáját kapja a kezébe, azzal nemcsak adót s közmunkát conscri-