Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 51. szám - Törvényjavaslat a királyi közjegyzők dijairól

— 392 kommentárja nemcsak nagyon használható, hanem valóban elismerésre méltó vállalat, mely ugy az elmélet mint a gyakorlat férfiainak melegen ajánlható. A. második kötet előttünk fekvő első fele dicséretre még sokkal inkább érdemes, s habár egyes részletekre nézve kifogásokat ezúttal is emelhetünk, mégis örömmel konstatálhatjuk nemcsak a nagy haladást, mely a második kötetet szemben az elsővel jellemzi, hanem annak absolut magas becsét is. Szerző ezúttal minden tekintetben sikerültebben oldotta meg feladatát, s irálya tetemesen javult, az eddigelé kifogásolt eredeti német idézetek nagy száma és terjedelme a kellő mértékre lett redukálva, az anyag feldolgozása sokkal alaposabb és gondosabb, szerző Ítélete és kritikája sokkal élesebb, biztosabb és önállóbb, s a mi a második kötetet különösen még előnyösebben kitünteti, a magyar birói gyakorlat ezúttal sokkal nagyobb mérvben lett a magyarázat keretébe belevonva, mint ez az első kötetben történt és — tekintve, hogy a döntvények csak uj»bban]szaporodnak nagyobb mérvben, történhetett. Hogy szerző a döntvények feldolgozásában jól használhatta a keresk. törvénynek a döntvényekkel kiegészített és általunk rendezett kiadását, annak részünkről csak örülhetünk. A második kötet előttünk fekvő első fele a keresk. törvény 258.—392. szakaszainak magyarázatát tartalmazza. Fel vannak tehát dolgozva a kereskedelmi ügyletekre vonatkozó általános határozatok (II. rész L czim), a vétel (2. czim), a bizományi ügylet (3. czim), végre a s'/állitmányozási ügylet (4. czim). A fuvarozási, közraktári, biztosítási, kiadói és alkuszi ügylet a második félkötet tartalmát fogja képezni. A kereskedelmi ügyekre általában az előttünk fekvő résznek épen majdnem fele (1. —280. 1.), a vételre, a bizományi és szállítmányozási ügyletre a másik fele (281. —556. 1.) jut. Részletesebb vizsgálat alá vévén az előttünk fekvő félkötet közelebbi tartalmát, mindenekelőtt szerző azon ellenvetésére kell reflektálnunk, melyet Munzinger a svajczi kereskedelmi törvényjavaslat szerzőjének a k e r e s k. ü g yl e t e k r e vonatkozó álláspontjára tesz. Szerző ugyan nem találja alaptalannak Munzinger kritikáját a német s következésképen a magyar k. t. rendszere fölött; mindazonáltal messzemenőnek találja, hogy Munzinger javaslatában a kereskedelmi ügyletek fogalmát egészen elejtette és a kereskedelmi ügyletekre vonatkozó határozatokat általános érvénynyel ruházta fel. Részünkről Munzinger álláspontját tökéletesen helyeseljük. Felfogásunk szerint a kereskedelmi jog általában csak külső, történeti tényezők szüleménye ; semmi belső rátió nem kényszerit bennünket arra, hogy a kereskedelmi forgalom számára egészen külön jogot alkossunk, mely az általános polgáii joggal ellentétben áll. Miért essék ugyanazon ügylet elvileg más elbírálás alá, ha azt kereskedő köti, mint ha az nem kereskedőtől származik? Azt értjük, hogy a középkori kereskedők külön anyagi és alaki jogszabályokat a'kottak maguknak; mert hisz ha valakit, ugy a kereskedőt nem elégíthette ki az a jogállapot, a mely a középkorban és az újkor első századaiban uralkodott. De hogy mai napság miért legyen a kereskedelemnek külön joga, mikor az általános polgári jog körében is meg vannak valósítva vagy legalább meg kell, hogy valósítva legyenek azon követelmények, melyeket a kereskedelem emel — azt részünkről be nem láthatjuk, bár tudjuk, hogy nemcsak szerző, hanem pl. Goldschmidt is ellenkező véleményben van. Mai napság a kereskedelmi forgalom annyira összevegyül az általános forgalommal, hogy valóban a legsubtilisabb megkülönböztetésekre van szükség, ba a kereskedelmi ügyletek fogalmát és körét meg akarjuk határozni, oly megkülönböztetésekre, melyeketa nagy közönség nem ért, s melyek csak a perek számát s az illetőségi összeütközéseket szaporítják, mint azt a fianczia és német, sőt már a magyar birói gyakorlat is eléggé tanúsítja. Azért tökéletesen indokoltnak találjuk, ha Munzinger azon kérdést veti fel, vajon ezen nagymérvű nehézségek, a jogi megkülönböztetések nagy halmaza az eredménynyel, t. i. a kereskedelmi ügylet fogalmának jelentőségével kellő arányban állanak-e, s hogy ő ezen kérdésre tagadólag válaszol. »Diese Betrachtung — úgymond helyesen Munzinger — führt uns »uf die Frage, ob mit allén den gezeigten Schwierigkeiten, ob mit all' dem Aufwand juristischer Unterscheidung dasResultat, námlich derBegriff »Handelsgescháftc in einem entsprechenden Verhaltniss der Wichtigkeit steht ? Nicht Dur muss aber diese Frage verneint werden, sondern wir bestreiten auch grundsátzlich die Berechtigung jenes Begriffes. Für unsere Auffassung ist der Kaufvertrag k- in anderer, ob er vom iíáufer mit der Absicht selbst zu consumiren, oder mit de Absicht weiter zu veráussern, abgeschlossen wird. Im Ahschluss dieses Vertrags *elbst üegt >!urchaus nichts, was mit dem weiteren Schicksale der gek iuften S .che irgendwie zusammenhángt. Objektív genommen kann es nicht verschiedene Ai ten von Kauf gebén undso verbáltes sich auch mit der Kommission, dem Frachtvertrag, der Versicherung u. s. w. Der Kommisionsvertrag ist an sich kein anderer ob er im gewerbsmássigen Betrieb, alsó voi und nach anderen Vertrágeu abgeschlossen worden ist, od. r ob er einzeln dasteht. Viele einzelne Gescha'te machen zwar einen Gewerbsbetrieb aus und das ist allerdiugs ein juristische Begr ff. Alléin darum ist der Inhalt des e i n z e 1nen Geschafts als solcher kein anderer: er bleibt im Allgemeinen von dem subjektiven Begriff »Kaufmann« und »Gewerbslet ieb« unberührt. "Wir folgen hier der einfachen Natúr der Sache, indem wir den objektíven Begriff von Handelsgeschaft auch theoretisch nicht als einen gesunden und innerlich berechtigten aneikennen.« Ezen felfogás mellett Munzingerrel együtt távolról sem lehet tagadásba venni, hogy bizonyos kereskedelmi jogi szabályok mai napság is jogosultsággal birnak. De ezen szabályok, ha azok természetesek és nem mesterségesen csináltak, a k e r e s k e d o s u b j e c 11 v fogalmának kifolyásai. A kereskedő azon feladatával, hogy a termelő és fogyasztó között közvetítsen, a nyilványosságra lép. A kereskedelmi ipar nyilvános, és prosperitása a közönségnek a kereskedő becsületességébe, üzleti ismereteibe, hitelébe vetett bizalmán alapul. Ezen szempontból a kereskedőre teljes joggal és épen az ő előnyére nagyobb kötelességek és ennek megfelelőleg nagyobb jogok is hárittatnak, s ezen körülmény itt-ott befolyással van némely objectiv természetű intézkedésekre is. Ezen szempontból jogosultsággal birnak azon szabályok, melyek pl. a czégekre, czégbejegyzésekre, czégvezetőkre, kereskedelmi könyvekre s hasonló intézményekre vonatkoznak. De ennek elismerése távolról sem kényszerit bennünket azon követelmény felállítására, hogy egy lehetőleg széles kiterjedésű, önálló kereskedelmi jogot alkossunk, melyben minden viszony, mely a kereskedelmi forgalomban előfordul, a polgári joggal elvileg ellentétben álló szabályozást kell hogy nyerjen. Az érintett speciális intézkedések tökéletesen jól helyezhetők el az általános magán-, HL közjog körében, mint azt már a római jog, ujabban pedig pl. a zürichi jog, legújabban a svajczi kötelmi jogi javaslat tanúsítják. Csak akkor és addig kell meghajolnunk a kereskedelmi forgalomnak egy a polgári joggal ellentétben álló önálló kereskedelmi jog iránti követelménye előtt, inig a polgári jog a kereskedelem igényeinek kielégítésére alkalmatlan. De ez épen csak egy külső, történeti ok, melynek megszűntével a kereskedelmi jog önálló létjogosultsága elesik. Ennek megszűntére pedig a jogegyenlőség szempontjából törekedni kell, s a polgári jognak oly módoni codificátiója, hogy az a kereskedelem igényeit is kielégítse, annyival inkább lehetséges, mert a kereskedelem az általános vagyonforgalmat mindinkább áthatja s mert a kereskedelmi jog az általános polgári jog fejlődését máris anynyira befolyásolta, hogy a kereskedelmi jognak beolvasztása az általános polgári jogba semmi nehézségekbe nem ütközik. Helyesen mondja Endemann: »Je mehr alle Fesseln der wirthschaftlichen Thátigkeit fallen, desto weniger lásst sich wirtschaftlich und sozialpolitisch der Handel absondern. Die Erscheinungen und Institute, welche zunáchst der Handel im eigentlíchsten Sinne hervorruft, verbreiten sich, da Handel mit anderer Thátigkeit überall in Verbindung tritt, in immer weitere Kreise. Nothwendig bleibt das Handelsrecht mitseinen Verbesserungen und Vorzügen nicht ohne Rückwirkung auf das allgemeine bürgerliche Recht, Unter solchen Umstánden, und da das allgemeine bürgerliche Recht und das Handelsrecht aus derselben Quelle, der Staatsgesetzgebung, fiiessen, wird es schwer genug, die Abtrennung des letzteren innerlich zu negründen. Der einzige Grund, der sich anführen lásst, ist der Zustand des allgemeinen bürgerlichen Rechts. So lange dieses den Bildungen und Uebungen des Handelsverkehrs gegenüber sich unzureichend erweist, wird der Handel auf seinem Sonderrecht bestehen. Die Zuknnft wird lehren, ob bei einer gründlichen Reform des gesammten Rechts das Handelsrecht wieder in dem allgemeinen Verkehrsrecht aufgehen kann.« (Das deutsche Handelsrecht, 3. kiadás 14. lap.) Ismételve kijelentjük tehát, hogy mi Munzinger törekvését, mely az ő hazájában előreláthatólag teljes sikerre fog vezetni, feltétlenül helyeseljük, s nagyon sajnáljuk, hogy ezen törekvés, mely a magyar kereskedelmi törvényjavaslat tárgyalására összehívott értekezleten a— fájdalom—koránelhunyt Dr. Ary által volt képviselve, nálunk kellő figyelemre nem érdemesittetett. Pedig nálunk egy önálló kereskedelmi jog annyival nélkülözhetőbb volt, mert hisz midőn most az összes polgári jogot kell kodifikálnunk, misem lett volna könnyebb, mint ennek körén belől a kereskedelmi forgalom igényeit is kielégigiteni. Meg lettünk volna egyúttal kiméivé a kétszeres munkától s a polgári törvénykönyv talán már elkészült volna. Dr. Nagy Ferencz, nagyváradi kir. jogtanár. Törvényjavaslat a királyi közjegyzők dijairól. *) (Az igazságügyi bizottság szövegezése szerint.) 1- §• A közjegyzőt megillető dijak a következők: a) munkadíj; b) irásdij; c) távozási dij, vitelbér és napidíj; d) díjátalány a hagyatékoknak birói vagy árvaszéki megbízásból teljesített leltározásaért és tárgyalásaért; e) dijak birói vagy árvaszéki másnemű megbízásból teljesített eljárásokért; f) dijak az 1874: XXXV. t.-cz. 55. §-a nyomán, magán megbizásból teljesített eljárásokért. 2. §. A munkadij: a) fokozatos, az ügylet tárgyának értéke szerint; ) A közjegyzői dijakrM szóló törvényjavaslatot a képviselőház jogügyi bizottsága teljesen átdolgozta és újra szövegezte. A jelentés eddig nem nyújtatott be a képviselőháznak, mivel a Teleszky-fóle indítvány felett, mely ezen törvényjavaslat tárgyalása alkalmával terjesztetett elő, a jogügyi bizottság eddig nem határozott. Magát a törvényjavaslatot az előadó ur szívességéből a jogügyi bizottság által megállapított uj szövegben közöljük, s ebből a szakközönség teljesen tájékozhatja magát az eredeti szerkezeten tett módosítások iránt. Szerk.