Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 51. szám - Bónis Samu - Szállítmányozó megtartási jogának kérdéséhez

K ilenezedik évfolyam. 51. szám. Budapest, 1879. november 27. Külön mellékletek: a ..Dontvények gyűjteménye" az ..Igazságügyi rendeletek tára" és az „Igazság Qgyi törvények anyaggyüjteménynyel". A kéziratok a szerkesztőséghez, a megrendelések és reclamátiók a kiadóhivatalhoz intézendök. Szerkesztőség : Nagy korona-utcza II. sz. Kiadó-hivatal: IV. barátok-tere 3. sz. MAGYAR THEMIS A MAGYAR JOGASZGYULES NAPILAPJA. MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN, A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TARTAMA ALATT NAPONKINT. Előfizetési árak (helyben bázboz hordával, vagv vidékre bérraec­tei szétküldéssel) a ..Magyar Themis", a „Döntvények gyűjteménye" és a/. „Igazságügyi rendeletek tára" cziraií mel­lékletekkel együttesen: egész évre 10 forint, félévre 5 forint, negyedévre 2 forint 50 kr. Az előfizetési pénzek bérmentesen, vidékrí I legczélszeriibben postantm lvany utján küldendők. Felelős szerkesztő: Dr. Fayer László TARTALOM: Bónis Samu. — A szállítmányozó megtartási jogának kérdéséhez. (Dr. H. M.) — Összeütközések a végrehajtási zálogjog tekintetében. Sarlay Ede ügyvédtől. — Az irás nem tudásának befolyása a czégbejegyzési kötelezettségre (x). — Jogirodalom. (A keresk. törvény magyarázata. Dr. Neumann Ármin ügyvédtől.) Dr. Nagy Ferencz nagyváradi jogtanártól. — Törvén3'javaslat a közjegyzők dijairól. (A jogügyi bizottság szövege­zése szerint.)— Dr. Garay Dezső előadói beszéde a jogászgyülésen a birói előléptetések tárgyában. — Különfélék. — Legközelebbi csödbejelen­tési határidők. — Kivonat a ^Budapesti Közlönyéből (Csődök. — Csődmegszüntetések. — Pályázatok. — Igénykereseti felhivások). — Külön mellék­let : a »Döntvények gyüjteményé«-nek egy ive. Kiadó: az „Athenaeum" részvénytársaság. Bónis Samu f. Veszteséget érez e ravatul előtt a nemzet, mely Bónis­ban kitűnő fiát veszti, s a jogászi kai-, melynek diszét ké­pezte. Az igazság tengerén delejtü az igazságszerető biró s nem a törvény. Hü delejtüt vesztettünk benne. Egy rég le­tűnt korszakból kimagasló alak volt ő nekünk. Azok közé tartozott, kiket a 40-es évek szellemi forradalma felvillanyo­zott. Egy Deák, Szalay, Eötvös oldala mellett szerény mun­katársként részt vett a hon ujjáalkotásának titáni küzdelmé­ben, s azok egyike volt, kik a fegyverszózatok elharsogása után szivük vérével öntözték a nemzet szabadságfáját. Az itélet érettsége s a jellem szilárdsága képezték egyé­niségének fővonásait. Nem szerette a zajos tevékenységet, a pompázó szavakat ; dialecticája egyszerű, nyelvezete inkább magvas mint ékes, Ítélete inkább meggyőző mint megható volt. Igazságszeretete, energiája, polgári erényei inkább a köztisztelet, mint a bámulat tárgyává tették. Ama régi iskolá­ból származott, melyet ősi puritán egyszerűség jellemez. Mai perrendtartásunknak apja. Midőn Horváth Boldi­zsár a perrendtartás javaslatát beterjesztette a háznak, Bónis volt a jogügyi bizottság elnöke; az első javaslat átalakí­tása nagyobbrészt az ő müve. Ki tagadná, hogy evvel her­vadhatlan érdemet szerzett magának hazája körül. Oly tör­vényt nyújtott az országnak, mely ha tekintjük előzőit s a multat, melyre következett, tagadhatlanul nagyszerű haladást képezett igazságszolgáltasunk teréií. Egyszerűséggel párosult elvhü erélyétijellemaffreon való­ban festői jelenet, melyet 18G8-ban az országgyűlésen ön^ny­telenülprovocált. Horváth Boldizsárbeterjesztette volt aházhgk a katonai bíráskodásról szóló javaslatot. Éjj<efi üTSs volt. Az el­lenzék elkeseredetten küzdött a javaslat ellen. A vita drámai élénkséggel folyt. A küzdelem oly hullámokat vetett, hogy az egész ház a legnagyobb izgatottságba jött. A miniszter vonako­dott visszavonni :t javaslatot. A zaj közepette fölegyenesedik Bónis. A miniszter felé fordul « nyugodtan aposztrophálja őt. Felkéri a magyar hazaüság nevében, hogy ejtse el e javaslatot s a hazának szolgálatot fog tenni. Erre oly vihar támadt, hogy az ülést fel kellett függeszteni. Negyed óra múlva az ülés megnyittatott ismét s a minister visszavoná a javaslatot. Mint biró a birói függetlenség intézményének előhar­czosa volt. 1872-ben az uj birói szervezettel behozatott a kir. ügyészség; de nem volt hozzá eljárási törvény. A mi­niszter ajánlá a biróságoknak zsinórmértékül az ideigl. bűn­vádi eljárási szabályzatot. Az elsőfokú biróságok elfogadták; a tábla elfogadta; a legfőbb Ítélőszék ignorálta. Bónis mint tanácselnök határozottan tiltakozott az ellen, hogy egy szabályzat, mely sem nem törvény, sem nem törvényerejű rendelet, a bíróságokra octroyáltassék. Felette érdekes azon magatartás, melyet a büntetőtör­vénykönyv első javaslatának tárgyalásakor az enquéteben tanúsított. A törvény souverainitása s a birói hivatás közti határ­vonalok hazánkban általán összemosódva levén, a törvény feltétlen elismerésre juttatása s a hatáskörök szétosztottságá­nak szigorú megóvása végett a miniszteri első javaslat a belgaCodePénal-nak i>de l'empiétement desautorités admini­stratives et judiciaires« hasonszerüségére felvett egy szakaszt (445.), melyben 3 évig terjedhető börtönbüntetéssel bünteten­dőnekrendeltetnek a »bíróságnak azon tagjai, a kik birói hatás­körükön túlterjeszkedve, a törvényhozásvagy közigazgatás kö­rébe tartozó intézkedéseket tesznek*. Bónis az e §-ban foglalt rendelkezéssel szemben a birói függetlenséget minden csorbitás tói megvédendő, keresztülvitte, hogy uj bekezdésben hozzá­tétetett: J>AZ 1869: IV. t.-cz. 19. §-ának azon rendelkezése, hogy abiró az általa elintézendő mindenik jogesetben azarra vonatkozó rendeletek érvénye fölött is határozhat: a jelen íljakasz által nem érintetik.« (A jogügyi bizottság az ilykép módositott §-t egészben kihagyta, indokolván ezt azzal, hogy egyrészt nálunk a birói hatalom túlterjeszkedésétől tartani nem lehet, másrészt pedig az 1869. IV. t. cz. 19. § a a biró hatalmi körét a rendeletek érvényének meg­birálására nézve minden kételyt kizáró világossággal meg­határozza). A büntető codex javaslatáról Bónis az enquéte-ben a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott. Egyetlen egy általános észrevétele volt. Az elvi küzdelmekben megedzett férfi, fel­ébresztve az 1843-iki javaslat öntudatos nagyszabású alkotá­sának emlékezetét, és hivatkozva azon 22000 bűnesetre, melyben itélni alkalma volt, a minimumok eltörlését követelte. szállítmányozó megtartási jogának kérdéséhez. Ezen czim alatt jelent meg e lap ruult heti számában egy czikk, melyben S. S ur vitatja, miszerint a szállítmá­nyozó a szállítmányozás végett neki átadott árukon, habár azok birtokában van, vagy azok felett még rendelkezik, a feladó ellenében fenálló oly követelései tekintetében, melyek nem függnek össze a száílitmányozási ügylettel, megtartási jogot még azon esetben sem gyakorolhat, ha az adós a tár­gyak átadása után csődbe esett. S. S. azon fejtegetését, niely­lyel kimutatja, miszerint a szállítmányozónak mint ilyennek fenkörülirt követelései tekintetében sem kivételes (törvényes) zálogjoga, sem rendes kereskedelmi, illetve váltói zálogjoga vagy megtartási joga nincsen, és pedig az első tekintetben a követelésnek a száílitmányozási ügylettel való szükséges connexitás hiánya, az utóbbi tekintetben a szá'litmányozás végetti átadásban foglalt határozott rendelkezés folytán, fejtegetéseinek ezen részét egész terjedelmében helyeseljük. Teljesen helytelennek azonban s a törvény világosan szóló szövege által megczáfoltnak tartjuk azon magvarázatát, mely a kereskedelmi törvény által a kereskedőknek a 308.

Next

/
Thumbnails
Contents