Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)
1879 / 49. szám
378 sági a vád alá helyezést kimondó határozatot helybenhagyó másodbi- rósági határozat ellen további jogorvoslatnak ne legyen helye. A vizsgálati fogságot és a letartóztatást rendelő határozatok ellen a iélebb- vitel a mostani gyakorlat alapján a harmadbirósághoz engedtetik meg. Az ö t v enny o 1 cz a di k, ötvenkilenczedik és hatvanadik szakasz változatlanul fogadtatott el. s ezzel a javaslat tárgyalása véget ért. Azon indítványt, hogy a magánvád alá eső büntetendő cselekmények iránti eljárásnál a magánvádló és a kir. ügyész hatásköre szabályoztassék, a bizottság mellőzte, mert ily fontos és részletes szabályozást igénylő kérdés megoldását az életbeléptetési törvényben nem tartja czélszerünek. A VII. jogászgyülés tárgyalásaiból. Dr. Györy Elek előadói beszéde a birtokbirósáy tárgyában. Az állandó bizottság által kitűzött ezen kérdésre egy vélemény érkezett be Dr.Aleckner Alajos tanár úrtól, mely az évkönyvben ki lévén nyomatva, tüzetes ismertetését nem tekintem feladatomnak; s az abban kifejezett nézetekre s az előterjesztett indítványra előadásom fonalán leszek bátor reflectálni. Ez alkalommal előlegesen csak annyit jegyzek meg, hogy véleményező ur a birtokbiráskodást a telekkönyvi hatóság gyakorlatával hozza szoros kapcsolatba s a kérdésre adott feleletében a járásbíróságoknak hirtokbirósággal való felruházását attól teszi függővé, a mennyiben azok egyszersmind telekkönyvi orgánumokká átalakíttatnak, s egyúttal szükségesnek véli, hogy a birtokbiráskodás kapcsolatban álljon a jelenlegi eljárás szerinti rendes peres eljárással. Véleményem mind a két irányban eltérő, s ugyanazért nem utalhatva egyszerűen azokra, melyeket véleményező ur felhoz, legyen szabad azt a következőkben kifejteni. Az állandó bizottság által kitűzött kérdés a jelen helyzetre utalván, gyakorlati irányú ugyan s igy szükségessé teszi a jelenlegi bírói szervezet s a hatáskör tekintetbe vételét, de arra, hogy a kérdés helyesen oldathassák meg, nézetem szerint szükséges azon elvi kérdések vizsgálata, melyeket a kitűzött kérdés magában rejt, mert csak az elvi szempontok kellő méltatása szolgálhat helyes vezérfonalul a gyakorlati viszonyok közt való eligazodásban. Ily elvi jelentőségű kérdés merül fel az állandó bizottság által föltett kérdésből, ha a birói hatáskörnek a jelenlegi bírói szervezet mellett való felosztását és a birtokbiróság fogalmát, úgy a mint nálunk el van fogadva, vizsgáljuk. A jelenlegi szervezet szerint, mint tudjuk, a mi a pertárgyak értékét, az ügyek sokféleségét s az eldöntésre szükségelt többoldalú képzettséget illeti, fősuly a törvényszékekre vagyis társasbiróságokra van fektetve; a társasbiróságok hatáskörébe van utalva a birtokbiráskodás, és habár járásbíróságok is ruháztattak fel telekkönyvi hatósággal, dé^tekintve, hogy telekkönyvi ügyek elintézésénél csakis mint társas- bigMgok működnek, fentartatott azon elv, hogy telekkönyvi hatóságok is társasbiróságok. A,kitűzött kérdés tehát magában foglalja azon kérdést, hogy fentartáfidó-e azon elv, miszerint az igazságszolgáltatásnak első foru- iű8b1§! törvényszékekben legyen súlypontja, vagy pedig az az egyes- bib&skddSSra helyeztessék-e át, mert más lesz a felelet az egyik, más a másik elvi álláspontból. foglalja továbbá azon kérdést, hogyha fentartatik, hogy. a tápa^biróságokban legyen a súlypont, mily elvek alapján osz- taiidé meg a hatáskör a társas- s egyesbiróságok közt? Ha a bifiokbiröság nálunk divó fogalmát vizsgáljuk, az alatt pe&éadtertásiíük 18. §-a szerint az ingatlan vagyonra vonatkozó jogok feletti bíráskodás volna értendő. is9lí3>{^n$§íi;ik9$é-! soroltattak még rendszerint az ingatlanra vonatkor , ugynevpz^tít^dolqgi cselekmények. Ellenben,, .mint emlittetett, a telekkönyvi hatóságot ép úgy, mint a' hiif ókbjVóáfigot ' társasbiróságok gyakorolják, de mindemellett a biítókMrl&tó^J'b%edbkTiŐfeyvi hatóságtól meg van különböztetve, minek egyik>eelatanSípáldaja,' midőn a végrehajtási foglalásnál ingatlanokra négy# $5f^ij^oJ^r^s^gYjs^^eltetik megkerestetni, s az teszi át később azrir^r^at . ^ejfjj$nvv|(h^ Jósághoz. A télekkonyvrhatóság pedig nemcsak a voluntaria jurisdictiót gyakorolja telekkönyvi ügyekben, mint p. o. a porosz 1872-ik évitelek- köby^iJ^íidfttétáhO'feáétSafli haliém nagy része a legfontosabb s bonyo- liüt!ábbr/p,4rekte^gif^ínelyekoingatlant tárgyazó jogokra vonatkoznak, p. o, törlésijielőjfgyzjés-ig^zolásijjg^ny-perek, a telekkönyvi hatóság által döntetnek él. : r Minthogy az gredeti érvénytelenség alapján indult törlési perek csákáii'élőbbi telekkönyvi ä'lläpöt’ hélybeállitását tárgyazzák, a birtok- birŐságüáItulftjibükep,a>feínfles visszáhelyezési, s más, nem az előbbire irányzott ingatlanba,;Aagy .ingatlanokat tárgyazó dologi jogokra vonat- kozópgjrpk, a.z&rlat és,dplogi cselekmények- .maradnak, s igy az a prdts idézett §-nak sem felel meg, és pedig annyival kevésbbé, mert az ingatlanokra vonatkozó sommás visszahelyezés, továbbá a határ- és megye- igkzWä§ áÜ e^yésbfrák hafáskörébfe1 tartoznak.-ó'iidAft látjgkitotvábllá, 'hogy'.arbn’tokbiírófeá'g fogalma nem alapszik nálunk a dologi és személyes bíróság közti megkülönböztetésen sem, mert a forum rei sitae az ingó dolgokra vonatkozik, mig a birtokbiró- sági megkülönböztetés főoka, minden eltérés és kivétel daczára, a dolog jogi természete, hogy az ingó-e vagy ingatlan. Felmerül tehát a kérdés, hogy a kitűzött kérdésre adott feleletben a birtokbiráskodás jelenlegi, a telekkönyvi hatóságtól elkülönö- zött fogalma tartassék-e szem előtt, vagy úgy a mint az a prdts 18. §-ban van meghatározva ? Továbbá, hogy fentartandó-e a hatáskör megosztása a dolog jogi természete közti különbség alapján? Felosztván ekkép elemeire a megoldandó főkérdést, mindenekelőtt ki kell emelnem, hogy ezek szerint már a kiindulási pontban eltérek véleményező úrtól, ki abból indul ki, hogy elméletileg mindegy a félre, hogy melyik biróság szolgáltat jogot, és hogy egyik ügy oly fontos, mint a másik, s csak a gyakorlati élet igényel különbségeket biróság és biróság közt. Nézetem szerint az elméletnek fel kell ölelni a gyakorlati életből vett átalános tapasztalatokat is. Már pedig úgy ezek, mint a dolog természete egyaránt igénylik azon különbségeket, melyeket a birói szervezet és hatáskörre nézve mindenütt látunk. Az igazságszolgáltatásnak mindenesetre főkellékei a jóság, gyorsaság, olcsóság; de a mint az utóbbi kettőnek követelménye a könnyen hozzáférhetőség, mind a mellett ezt úgy, hogy a bíróságok e szempontból az állam túlságos terhelésével szaporitassanak, keresztülvinni nem lehet: hasonlókép megköveteli az igazságszolgáltatás jóságának kelléke, hogy kellő garantia legven az Ítéleteknek alapossága iránt már az első folyamodásu bíróságoknál. Ezt semmikép sem pótolja az apellata, melyre véleményező ur hivatkozik, sőt véleményem szerint épen az szül legnagyobb megnyugvást s legtöbb bizalmat az igazságszolgáltatás s illetőleg a bíróságok iránt, ha minél kevesebb szükség van apellatára. A mi az alaposság iránti garantiát, az igazságszolgáltatás e legfőbb kellékének biztosítékát illeti, alig képzelhető, hogy a jogtudomány mai állása, a jogélet mai fejlettsége mellett, oly sokoldalú legyen s az ügyek minden nemében cly jártas, hogy egy egyéntől helyesebb s alaposabb határozat legyen minden ügyben várható, mintha többen folynak be az ügy eldöntésébe s a fenforgó kérdés többoldalú megvitatása után hozatik határozat. A dolog természete szerint legnagyobb garantiát a társasbirás- kodás nyújt. A gyakorlati élet is azt mutatja, hogy Franczia- s Németország, melyekre e tekintetben leginkább hivatkozhatunk, valamint Ausztriában, s úgy eddig nálunk is a fősuly a társasbiróságokra helyeztetett. Hogy azonban minden ügyben törvényszékek járjanak el, pénzügyi, részint pedig az igazságszolgáltatás fenebb említett két kéllékére való tekintettel, keresztül nem vihető, de nem is szükséges. Bizonyos egynemű, az ügyek kisebb körére terjedő s ennélfogva a kérdések egyik vagy másik ágában állandóan mozgó ügyekre nézve egy egyéntől is várható alapos határozat, s igy nincs koczkáztatva a jóság kelléke. Továbbá csekélyebb értékű tárgyra vonatkozó ügyek kevesebb költsget bírnak el s igy egyebek között a hiró közeliéténék kelléke jobban előtérbe lép, mi pedig a törvényszékek költségesebb volta miatt egyesbiráskodás szervezésénél érhető el. Ezekből folyólag egyik irányadó elvként tartandó szem előtt az állandó bizottság által kitűzött kérdés megoldásánál, hogy a birói hatás- I körre nézve tovább is fentartandó, hogy a fősuly a törvényszékekre legyen helyezve, nem pedig a járásbíróságokra. Ebből foly továbbá a felelet a másik előkérdésre is, hogy t. i. azon főszempontok szolgáljanak irányadásul átalában a hatáskörnek a tszékek s járásbíróságok közti megosztásánál, melyek felebb kiemeltettek, melyekhez természetesen még a mi viszonyainkból merített alábbi okok járulnak. Az lévén tehát véleményem, hogy átalános szabályt képezzen a hatáskörnek egyátalában minden ügyre — természetesen nem értve a speciale fórumokat — nézve az igazságszolgáltatás három főkellékéből folyó megosztása, ebben meg van adva elvileg a felelet a birtokbirásko- dásra nézve is, de a kérdés lényegét csak úgy meríti ki, ha mellőztetik azon ingatag fogalom, melylyel a birtokbiráskodás jelenleg bir. Mert hisz a birtokbiráskodás természetes értelmében ma is ki van terjesztve a járásbíróságokra, a mennyiben sommás visszáhelyezési, határjárási, megyeigazitási kérdésekben biráskodnak s igy a kérdés úgy látszik átalában arra irányul, hogy kiterjesztendő-e oly értelemben mint a perrdt. 18. §-a meghatározza. Mind a kérdés iránya, mind a fogalomnak ennek daczára fen- álló s fenebb említett ingatag volta szükségessé teszi tehát a jogász- gyűlés nyilatkozatában annak világos megértetését, hogy mit ért azon bíráskodás alatt, melyre nézve nyilatkozik. Ha a hatáskör megosztásánál egyes- és társasbiró közt a fenebb kifejtett elvi szempontokat alkalmazzuk, lehetetlen a birtokbirásko- dásnak azon fogalmát fentartani, mely a telekkönyvi ügyekben való bíráskodást kizárja, vagy a megosztás alapjává a dolog ingó s ingatlan volta közötti különbséget tenni. A mi az elsőt illeti, a telekkönyvi perek minden esetre épugy ingatlanra vonatkozó dologi jogokat tárgyaznak, mint azon perek, melyek jelenleg abirtokbiróságuak vannak fentartva, s igy az ügy természete nem indokolja a fogalomból való kizárást. A telekkönyvi perekre nézve eddig épugy átalános szabályul szolgált a társasbirói ellátás, mint a birtokbiróságiakra, tehát az
