Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 45. szám - Csemegi Károly a felebbezésröl

— 348 — A könyvek és folyóiratok mindenkor ugyanazon állapotban, a mint azok a könyvtárból kivétettek, adandók vissza. A könyvek visszaadása csakis az átvevő nevének a 9. §. 2. pontjában emiitett könyvkivételi naplóban a könyvtárnok által eszközlött kitörlésével bizonyittathatik. A könyv elvesztése vagy jelentékenyebb sérülése esetében az illető teljes kárpótlással tartozik. Különben a vélemény mindenkor a mellett barczol, bogy a könyv sértetlen állapotban vétetett ki a könyvtárból, hacsak az ellenkezője a könyv kivételi naplóban a kivétel alkalmával fel nem jegyeztetett. 12. §. A közgyűlés. A közgyűlés a törvényszéki elnök vagy helyettesének elnöklete alatt reudszerint évenkint egyszer, még pedig január hó első felében tartatik; a könyvtári bizottság, vagy 6 tag kívánatára azonban rendkivüli közgyűlés bármikor összehívható. A közgyűlés a jelenlevők szótöbbségével hozza határozatait, mely határozatok azov tagokra nézve is, kik a közgyűlésre beidéztettek, de meg nem jelentek, kötelező erővel bírnak. A közgyűlést mint a tagok összeségét a könyvtár feletti korlátlan rendelkezési jog illeti; nevezesesen pedig a tárgyalásainak és határozatainak tárgyát képezik. , 1. A könyvtári bizottságnak a könyvtári ügy állásáról évenkint beadandó jelentés; 2. Az ezen szabálzat 4. §-ának 3., 6., és 7. pontja értelmében a bizottság határozatai ellen bejelentett felebbezések. 3. A könyvtári szabályzat módosítása iránti indítványok. 4. A havi járulékok felemelése vagy leszállítása. 5. A havi járulékokból be nem szerezhető nagyobb törvénytudományi müvek vagy szükségesekké válc törvénykezési könyvek kölcségeinek mikénti fedezése iránti határozata. Végre tartozik a közgyűlés hatásköréhez : 6. A könyvtári bizottság tagjainak és jegyzőjének, valamint a könyvtárnok és a pénztárnok és rendes helyetteseinek választása is. 13. §. A közgyűlés folyamáról jegyzőkönyv vezettetik; a hozott határozatok, ha irásbani kiadatásuknak szüksége fenforog, az elnöklő és a jegyzőkönyvvezető aláírásai mellett adatnak ki. 14. §. A könyvtári egyesület feloszlatása az e czélból külön egybehívandó közgyűlésen általános szótöbbséggel mondható ki, mely közgyűlés a közös vagyon mi czélra leendő fordítása iránt is határoz. Különfélék. — A napi lapok rokonszenvesen nyilatkoznak a jogászgyülésről. A »Pester Lloyd« és a »Hon« azonos tartalmú czikket közölnek, melyből átveszszük a következőket: »Gyérebb látogatás mellett is nemcsak nagy fontossága, hanem nagy feladata is van a jogászgyüléseknek, daczára azon különbségnek, mely a régibb és a mostani viszonyok közt van. Az első jogászgyülések a magyar jogászságnak egyedüli képviselete voltak, akkor a jogászok közvéleménye csak ezen közeg által juthatott kifejezésre. Ma pedig nemcsak a biróságok képeznek a jogélet terén egyes centrumokat, hol sz ikkérdések megvitatás alá kerülnek s hol az állandó bírósági személyzetnek eszmecseréje kifejlődik, hanem az ügyvédségnek külön, a közjegyzőknek ismét külön képviseletük, külön kamarájok van, hol saját érdekeik mellett a jogászvilágot érdeklő általános kérdések is megbeszéltetnek és véleményezés alá vétetnek. Ma tehát a jogászgyülésneni egyedüli képviselete a magyar jogászoknak, hanem minden egyes hivatásszerű foglalkozási ágnak a jog&szközönség körében meg van a maga saját képviselete, a maga saját köre. hová különös, úgyszólván, kenyérkereseti érdekei, még megerősítve a helyi viszonyok által, vonzzák és kötik. A jogászok nem érzik tehát még egy másképviseletnek égető szükségét s ez nézetünk szerint a főok arra nézve, hogy a jogászgyüléseket ma kevesebben látogatják mint kezdetben, hol az igazán égető szükséghez még hozzájárult az újság ingere is. De azért még korántsem lehet azt mondani, hogy a jogászgyülésnek ma már nincs fontossága és feladata. Hivatva van a jogászgyülés most is a jogászság összeségének kifejezést adni, és kebelében mintegy kiegyenlíteni azon ellentéteket, melyek a jogászoknak egyes hivatás szerint külön választott körei között felmerülnek. Itt a jogászgyülésen a bíró, az ügyvéd, a közjegyző ne legyen egyéb mint jogász és hagyja otthon saját állásának érdekeit. Meg van azoknak megvitatására is a maga tere. A jogászgyülésen érvényesítse mindegyik azon tapasztalatokat, melyeket saját foglalkozása közben megszerzett. Ekkép meglesz a tárgyalásokban azon sokoldaluság, azon lehető kritika, mely a jogászgyülés elvi határozatainak biztosítja a tekintélyt minden irányban. A jogászgyülés képezi tehát Magyarország társadalmi jogéletének még ma is koronáját, hol a magyar jogászság, elte- i Nyomatott az »Athenal?um« irod kintve minden hivatásszerű és helyi érdektől, tudományos meggyőződésének kifejezést ad. Az »Ellenőr« czikke így szól: »Nem egy hírlapi czikk feladata, habár felettébb érdekes tárgy volna, annak kimutatása, mily hatással voltak eddigi jogászgyüléseink a jogászi szellem emelésére, a magyar jogtudomány fejlődésére, a törvényhozásra, reformmozgalmainkra stb. Volt már hat jogászgyülésünk, ez lesz a hetedik. E gyűlések évkönyvei máris tekintélyes számra emelkedtek, a bennük foglalt anyag felöleli a jogtudomány és törvényhozás csaknem valamennyi ágának fontosabb kérdéseit. S mióta az első jogászgyülés tartatott, sok uj törvény készült, s nem egy reform létesült. Jogászgyüléseink mögött tehát egész mult áll, számos ténynyel, számtalan véleménynyilvánítással. A kritika tehát bő anyagot találna, ha vizsgálni akarná jogászgyüléseink működését. E gyűléseknek ugyanis, habár az eszme, melyben megfogantattak, német származású, más feladatot kell betölteniük, mint betöltöttek a német jogászgjillések, melyek határozottan politikai jelentőséggel bírtak; mert fel akarták kelteni Németországban a jogegység eszméjét és ez által a politikai egység öntudatát. Sőt a jogászgyülések Németországban még a német egység megszilárdulása után és a birodalmi törvényhozás nagy bevégzett tényei daczára sem fogják elveszteni politikai jelentőségüket; mert ellensúlyozni fogják a még mindig létező jogi és politikai particularismust. A magyar jogászgyülések politikai jelentőséggel nem birtak és nem is fognak birni. Sőt még a jogegység lentartása tekintetében sem lehet hivatásuk a jelenlegi igazságügyi centralisatio mellett. Feladatuk tisztán társadalmi és tudományos. S amennyire megfelelnek e feladatoknak, annyi értékük van, annyi elismeréssel tartozi < neki a birálat. A mi az elsőt illeti a nélkül, hogy részletekbe menő kritikát akarnánk gyakorolni, szívesen elismerjük, hogy e gyűlések társadalmi tekintetben hasznosoknak bizonyultak. Emelték a jogázság közszellemét, s létrehozván a személyes érintkezést, segítettek megakadályozni a kastszellem feléledését, mely jogászainkat bírói, ügyvédi, tanári és közjegyzői kastokba sorolná. A kedvező eredmények mellett azonban mulasztások is jelentkeznek. így például az ügyvédi miseria, melyről a mult napokban szóltunk, azzal fenyegetőzik, hogy társadalmi kalamitássá növi ki magát. A közjegyzők is arról panaszkodnak, hogy helyzetük tarthatatlan. A jogászgyülések feladata volna kiterjeszteni figyelmüket e panaszokra is, s megvizsgálni, mennyiben jogosultak azok, s ha jogosultak, utalniok kellene a módokra, melyek segítségével a létező bajok orvosolhatók. A mi jogászgyüléseink tudományos feladatát illeti, a legszigorúbb birálat sem tagadhatná, hogy egyes kérdéseket a modern tudomány teljes készleteivel tárgyalt, s igy előmozdította a magyar jogtudomány ügyét. Mi azonban azt hiszszük, hogy a jogászgyüléseknek nem kizárólagos, sőt nem is elsőrangú feladata, hogy t-lvont tudományos kérdésekkel foglalkozzék. Hiszen annyi szaklap (s maga a könyvirodalom) áll jogászaink rendelkezésére, bogy nincs oly nagy és bonyolult kérdés, melyet behatón ki nem fejthetnének és meg nem vitathatnának. A jogászgyüléseknek az elvont tudományos kéidések mellett és túlnyomó részben az élettel kellene foglalkozniok. Vizsgálniok kellene a létesült törvények és reformok hatását s mintegy elő kellene késziteniök a közvéleményben a létesítendő törvényeket és reformokat. Feltárva törvénykezési bajainkat, meg kellene jelölniök azok orvoslási módját, s kifejezést kellene adniok a jogászok közvéleményének. E tekintetben azonban bár történt valami, ez a valami nem sokkal több a valaminél. Ami pedig a közvéleménynek kifejezésre való juttatását illeti, kétségtelen ugyan, hogy jogászgyüléseink több és néha egyhangú határozatot hoztak ; de tény az is, hogy csak kevés ily határozat fogadtatott el még a jogászkörökben is a magyar jogászi közvélemény nyilatkozata gyanánt. Nem vizsgáljuk e tünemény okát, azt sem állítjuk, hogy nálunk még hiányzik az erős, tudományos meggyőződésen és tapasztalaton alapuló közvélemény, ami különben nem volna csoda, mert jogtudományunk csak most emelkedik azon színvonal felé, melyen más jogászilag képzettebb nemzetek állnak. De legyen bármiben az ok, bizonyos az, hogy jogászgyüléseink consu tativ votumai csak elszigetelt esetekben befolyásolták legislatiónkat. Egész határozottsággal és a megczáfoltatástól való félelem nélkül csak egy. tlen egy kérdésről merjük állítani, hogy a magyar jogászi közvélemény határozott megállapodásra jutott a sajtóban, ugy mint a közéletben. Ez a szóbeliség a polgári perekben. Nem állítjuk, hogy a szóbeliség reformja kellőleg elő van készítve Magyarországon; de tény az, hogy jogászaink közvéleménye mellette van, s a törvényhozó határozottan felismerheti a közvélemény nyilvánulását, És ha pénzkérdések nem játszanának bele e kérdésbe, bizonyosnak tartanok, hogy a törvényhozás engedne a közóhajnak. Ellenben p. o. a közigazgatási bíráskodás kérdése, melyet pedig végre is a jogászoknak kell megoldaniok, egészen készületlenül találja jogászaink legnagyobb részét. Sőt a büntető ügyekben életbe léptetendő szóbeliség és közvetlenség útja sincs kellőleg előkészítve. Ugyanezt mondhatnók a büntető perrendtartás számos más kérdéséről, p. o. azon változásról, melynek a büntető és rendőri codex életbeléptetése következtében, a bírói illetékességben okvetlenül be kell következnie. Az ily kérdések megvitatásának pedig sokkal több gyakorlati haszna leendett, mint számos más, a hetedik jogászgyülés programmjára felvett kérdésnek; jóllehet e kérdések közt több van, melynek megvitatását érdekkel várják jogászaink, s érdekel várjuk mi.« és nyomd. r. társ. nyomdájában.