Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 41. szám - A szövetkezetek alakítása. 1. [r.]

— 318 — Hogy a keresk. törvény ezen hallgatása miként magyarázandó, az iránt az Ertekezleti Jegyzökönyvek semmi íelvilágositást nem nyújtanak. Hasonlóképen kereskedelmi jogi iróink a kérdés iránt nagyon kevéssé kielégítő tájékozást törekszenek adni, egészben véve azonban mégis azon elvi eredményre jönnek, hogy a részvénytársaságok alakítására vonatkozó intézkedések a szövetkezetek alakítására nem alkalmazandók, még ha a szövetkezetek eltérő természetét tekintetbe véve, azokra alkalmazhatók is volnának. E felfogásban van mindenekelőtt Schnierer, a ki kommentárjának több helyén érinti a kérdést ; igy a 224. §-nál, a hol azt mondja, hogy »a szövetkezet megalakulásához nem kell több, mint az alapszabályok elfogadása, a tagok aláírása és a törvényszéki bejegyzésű ; a 227. §-nál, a hol azt érvényesíti, hogy >ÍVL alakuló közgyűlés megtartása és az alapszabályok elfogadása a bejegyzés előtt igazolandóv ; a 241. §-uál, hol azt mondja, hogy »szövetkezeteknél a törvény értelmében alapitókról szó sem lehetvén, a 183. §. első bekezdésében foglalt azon jog, hogy az alapítók az első igazgatóság tagjait kineveztetnék, ide nem alkalmazható;« végre a 247. §-nál, hol kiemeli, miszerint a 219. § 1. pontja, mely az alapitókra büntetést szab, ha a tervezetben tudva valótlan adatokat közölnek, a szövetkezetekre nem alkalmazható. Mé«r szabatosabban formulázva találjuk e felfogást A p á t h y-nál, a ki | kereskedelmi jogának 473. lapján ezeket mondja: »A szö- j vetkezet nemcsak feltételeire, hanem magára a megalakulásra nézve is lényegesen különbözik a részvénytársaságtól; mert a kereskedelmi törvény az alakulást, melyet a rész- i vénytársaságoknál kimerítően szabályoz, a szövetkezeteknél egészen érintetlenül hagyja; mind az tehát, mit a keresk. törvény a részvénytársaságok alakuló közgyűlésére s ennek teendőire nézve megállapít, a szövetkezetekre általában nem I alkalmazható. Ebből önkényt következik, hogy egyrészről a ! szövetkezetek keletkezéséhez sem tervezet, sem aláírási fel- ; hívás nem szükséges, hogy továbbá másrészről az alapszabályok érvényes megállapítása a társasági tagok meghatározott számából alakult közgyűlést nem tételez fel; elég lévén e tekintetben, ha az alapszabályok a keresk. törvény rendeleteinek megfelel' kg szerkesztvék«. Némi ellentétben ezen ; feltétlen negatióval az érdemes szerző folytatólag igy szól: ^Mindamellett nemcsak a dolog természete, hanem a keresk. j törvény közvetett intézkedése is azt hozza magával, hogy a ' szövetkezet alakítása aláírási felhivással kezdeményeztessék, s hogy az alapszabályok a tagoknak alakuló közgyűlése ál- I tal állapíttassanak meg. Arra nézve ugyanis, hogy a szövetkezet a keresk. czégjegyzékbe bevezettessék, nmlhatlanul szükséges, h gy igazgatósába és felügyelő bizottsága legyen ; [ Ugy de ez orgánumok közül az igazgatóságot feltételesen, ha , t. i. az alapítók a törvény által engedett joggal nem élnek, a ] felügyelő bizottságot pedig minden esetben a közgyűlésnek I kell megválasztani; szükséges továbbá annak igazolása, hogy | az alapszabályok az alakuló közg\ülés által megállapitlat- 1 tak«. Végül emlitendö Neumann Ármin, aki kommentárjának 632. lapján azt mondja, hogy a törvény a szövetkezeteknél nem kívánja a tervezet kibocsátását és nem szabályozza az alakuló közgyűlés szavazatképességét (talán határozatképességét?), a 227. §-hoz (639. 1.) pedig megjegyzi, | hogy a szövetkezetek alakulásához is épugy mint a részvény- | társaságoknál alakuló közgyűlés szükséges, hogy az alapszabályok ott állapitandók meg, és hogy ott választassák meg az igazgatóság és felügyelő' bizottság. Ezen idézetekből látni való egyúttal, hogy kereskedelmi jogi iróink, azon negatív elvi álláspont mellett, hogy a részvénytársaságok alakítására vonatkozó szabályok a szövetkezetekre alkalmazást nem n) érnek, egymástól sokban eltérő véleményben vaunak azon positiv kérdés iránt, hogy a szövetkezetek alakításához mégis mi kívántatik? Némelyik szerint több, másik szerint kevesebb kellék szükséges; valamennyinél bizonyos habozó határozatlanság, ingatag tapogatózás vehető észre. Ennek oka kétségkivül egyrészt magában a törvényben rejlik, mely néhány kevés és ki nem elégitő határozott intézkedés mellett több helyen még határozatlan illusiókat is tesz, melyek a kérdés szabatos megoldását még jobban megnehezítik. Másrészt azon ban a tapogatózás oka nézetünk szerint magában az elvben is keresendő, melyből az idézett irók kiindulnak; egy negatív álláspont semmiképen sem lévén alkalmas arra, hogy positiv következtetések biztos alapját képezze. Ha azt mondjuk, hogy a részvénytársaságok alakítására vonatkozó szabályok a szövetkezetekre elvileg alkalmazást nem nyernek, akkor szemben a szövetkezetek alakítására vonatkozó hiányos intézkedésekkel, annyival nehezebb meghatározni, mi minden szükséges a szövetkezetek alakitásához, mennyivel inkább alapulnak az alakítási rendszabályok általában tételes intézkedésen s nem valamely magasabb jogelven. A dolog természetével itt okoskodni nem lehet, mert ha tételes intézkedések közbe nem lépnek, a társaságok alakításának gyakorlatilag a legkülömbözőbb formái vannak, melyek egy közös elv által össze nem tartatnak. Eltekintve azonban attól, hogy idézett iróink elvi felfogása mellett lehetetlen biztosan meghatározni, mi szükséges egyenkint a szövetkezet alakitásához? nézetünk szerint ezen elvi álláspont veszélyes következményei miatt is kifogás alá esik. Á részvénytársaságokra általában s különösen a részvénytársaságok alakítására vonatkozó rendszabályok a szerződési szabadság nagymérvű megszorítását foglalják magukban, mely megszorítás indokolása azon körülményben rejlik, hogy alig van tér, melyen a szerződési szabadsággal annyira visszaéltek volna, mint épen a részvénytársaságok alakítása körül. Ha a törvényhozó nem akarta megengedni, hogy a közönség ügyes faiseurök által kizsákmányoltassék, ugy ezt csak ugy érhette el némileg, ha lehetőleg szigorú praeventiv rendészeti szabályokat állított fel, melvek annyival szükségesebbek voltak, mert be kellett látnia, hogy az állami engedély rendszere a közönséget megvédeni nem képes. Ámde ha a szövetkezeteket tekintjük, ezeknél a visszaélések nem-e szintén igen gyakoriak? Nincs-e tehát ezeknél szintén indokolva, ha a törvényhozó praeventiv rendszabályokkal törekszik a közönséget némi oltalomban részesíteni ? A szövetkezeteknél kezdetben nincsenek ugyan nagy tőkék, a melyeknek »biztos fructifikálásárók az alapítók szokott lelkiismerettel gondoskodhatnának, de azért mint azt a németországi tapasztalatok mutatják, mégis számos mód kínálkozik a szegényebb sorsú s épen azért hiszékenyebb kisiparosokat, kisbirtokosokat stb. ügyesen szerkesztett klausulákkal, fentartásokkal, előnyök kikötésével stb. megrövidíteni. Épen azért semmi által nincs igazolva, hogy midőn a részvénytársaságok alakítása szigorú rendszabályok által meg van nehezitve, a szövetkezeteknél a szerződési szabadságnak lehetőleg tág kapu nyittassék. De épen azért kell egyúttal kifogásolnunk az<>n álláspontot, mely szerint a részvénytársaságokra vonatkozó alakítási rendszabályok a szövetkezetek alakítására elvileg nem alkalmazandók, min lfogva, Tekintve a keresk. törvénynek a szövetkezetek alakítására vonatkozó különös szabályainak hiányosságát, a szövetkezetek alakítása semmi vagy nagyon kevés garantiáknak volna alávetve. Szerény nézetünk szerint tehát azon negatív elvi álláspont helytelen, s most csak az a kérdés, melyik a helyes elv, a melyből ki kell indulnunk, ha a keresk. törvény hiányos intézkedéseit kellőleg kiegészíteni, a szövetkezetek alakításának kellékeit biztosan és részletesen megállapítani akarjuk? Ezen elv nézetünk szerint nem lehet más, mint az ismertetett negatív elv positiv ellentéte, azaz: a mennyiben a keresk. törvénynek a szövetkezetekre vonatkozó intézkedései hiányosak, ezen hiányok a részvénytársaságok alakítására vonatkozó szabályok által egészitendó'k ki; közelebbi vizsgálat dolga lévén a részvénytársaságok és szövetkezetek közötti különbségek figyelembe vételével m e g h a t á r o z n i, h o g y az egyes concrét intézkedések közül, melyek alkalmazhatók s melyek nem? A következőkben megkisérlendjük ezen elv helyességét igazolni s annak alapján a szövetkezetek alakításának kellékeit pontosan megállapítani. Dr. Kngij Ferencz, budapesti egyetemi m. tanár.